Idén is remek hangulatban telt a Városliget nyáreleji borfesztiválja, a Rosalia Borpiknik. A fesztivál helyett valódi piknikké váló rendezvény ezúttal igazán sokoldalú volt, minden korosztályt és számos fővárosi társadalmi csoportot megmozgatott a salsa kedvelőitől a kutyásokon át a kisgyermekes családokig. Ami pedig a borokat illeti: a kínálat jócskán túlmutatott a rozékon.

Június második hétvégéjén került sor idén a Rosalia Borpiknikre a Városligetben. A rendezvényen ismert és feltörekvő borászokat kérdeztünk az elmúlt időszak borkihívásairól, a fogyasztói ízlés változásáról és arról, hogy hogyan látják a borfogyasztás jövőjét. Az új generáció látásmódjáról sokat elárul, amit a Kakas Borászat standján megtudtun.: „Számunkra nem szentségtörés a borunkat koktélként és fröccsként inni” – közölte Mészár Csanád, borászati és értékesítési vezető. Kérdésünkre, hogy milyennek látják a borízlést az utóbbi néhány év alapján, Csanád elárulta: fontos törekvésük, hogy minél több irányba nyissanak a boraikkal, többek között a gasztronómia felé is.

Mészár Csanád

Tételeiket könnyedebbnek, gyümölcsösnek, száraznak tartja, és jó szívvel ajánlja koktélok alapanyagának. „Mi magunk is készítünk koktélt a borainkból: lime-os, mentás, bodzaszörpös, mojito-jellegű borkoktélhoz tökéletes a száraz borunk, a covid előtt a tokaji borfesztiválokon is jól fogyott” – árulta el A covid okozta kihívásokat egyébként viszonylag jól átvészelték: úgy döntöttek, hogy nyitnak a multik világa felé, idén például a 2021-es boraikkal már a magyarországi és lengyelországi Lidl üzletek polcán is találkozhatnak a vásárlók.

A fesztiválra több tétellel érkeztek, és a rozé-tematikához képest rendhagyóan, hiszen csak fehérborokat hoztak (mellettük szól az érv, hogy tokajiak). Saját bevallásuk szerint ma az aromás, gyümölcsös, friss borok az igazán trendiek, ezért ők is inkább könnyedebb borokat készítenek, amelyeket főként halas és tésztás ételekhez ajánlanak. A kísérletezésnek sem fordítanak hátat: az Narancs fantázianevű boruk például két napig ázott héjon, majd hat napon át szintén héjon erjedt, kipréselték, majd száraz borrá erjesztették. Ezzel az eljárással kapta meg figyelemfelkeltő narancsos színét, ami a nevét ihlette.

A fesztivál témájához való hangulatot a Lisiczánál kóstolt rozé adta meg. Arra, hogy a bort mihez ajánlják, igazán különleges válaszokat kaptunk. A gyöngyöző bort Hugo koktélhoz, a rozét pedig egy rózsavizes-málnás variánshoz javasolják, míg a zöldveltelini mellé leginkább egy horgászbot passzol. Ez utóbbit már Lisicza Sándor tulajdonostársa tette hozzá, szerinte ugyanis a magyar ízlésre átalakított német-osztrák zöldveltelini egy igazi szabadidős bor.

S hogy mitől van magyar ízlésre szabva? Attól, hogy kevésbé csersavas, nem érezni ki annyira a kemény ízeket. Szerinte a pécsi borvidék azért is különleges Villányhoz képest, mert kedvez ennek az ízlés irányának, kevésbé nehezek a borai. Míg a villányiakat súlyos, nehéz ételekhez szokás fogyasztani, addig a pécsi borok könnyed esti baráti beszélgetések kísérői inkább. A borászat képviselői szerint az utóbbi évek megpróbáltatásaira az is egy stratégia, amit ők követnek, hiszen – mint fogalmazott: „nem szőlészek, hanem borászok”, tehát felvásárlásban is gondolkodnak. A forgalmuk felpörgetéséhez pedig a közelmúltban kapacitásfejlesztésbe kezdtek, úgy vélik, hogy ez megoldást jelenthet az értékesítési nehézségekre is.

E két, „könnyedebb találkozás” után a Tiffán pincészet felé vettük az irányt, ahol Tiffán Zsoltné Gabriella kalauzolt körbe a fesztiválra hozott tételek között. Most is több rozéjuk van, sőt, szerinte az igazi halászlé is rozéval készül. Na de melyik? Természetesen a tésztás, a bajai, amit otthon is készít a család. Hal mellett a paprikás csirkét is többnyire rozéval főzik, itt viszont már előkerül néha az oportó is. Utóbbi nem csak alapanyagként, de a csirke mellé való borpárosításként is.

„A vöröseket mi is hagyományosan inkább a vöröshúsokhoz ajánljuk” – teszi hozzá. A vörösbor népszerűségéről szólva elmondta, úgy látja, nem sokat változott a fogyasztási szokás az utóbbi tíz évben, ugyanakkor egyre inkább a könnyedebb, „ihatóbb” borokat preferálják az emberek a nagy, nehéz, tanninos tételekkel szemben.

Tiffán Zsoltné Gabriella

„A rozé népszerűsége mintha kezdene lecsengeni, lassanként a pezsgő veszi át a helyét” – teszi hozzá, de míg rozéból a Tiffán pincészet is többfélét készít, addig a pezsgőgyártásba egyelőre biztosan nem vágnak bele. Kínálatukban jelenleg is két különböző évjáratú Sauvignon rozé található, ezen kívül szintén több évjárat elérhető a kékfrankos-pinot noir házasításból készített Tiffán Rozéból. Tiffán Gabriella fölidézte, hogy bár a borászat nem küzd gazdasági gondokkal, a covid alatt és a legutóbbi télen a panziójukat kénytelenek voltak bezárni. A villányi szezonról egyébként azt tartja, télen általában kevésbé veszik célba a turisták, nyáron viszont még az is betér egy-egy éjszakára a pincesorra, aki csak átutazik – mondjuk Budapest és az Adria között.

„A nagy házasításokat még mindig én csinálom, ilyenkor összekóstolom, megnézem, hogyan mutatja a legjobb arcát a bor” – fogalmazott a fesztiválra kihozott borairól a szekszárdi rozékirály, Dúzsi Tamás. „A cuvée rozénk, amit idén készítettünk, kimondottan jól sikerült, tanyasoros címkével kell majd keresni” – hívta föl rá a figyelmet.

Amikor a mostani legkedvesebb tételeiről kérdeztük, meglepő, ám a helyszínhez igazán illő választ adott. „Nehezen tudnám megmondani, mi most a kedvencem, a kékfrankos rozéként és vörösként is jólesik, szeretem, a Görögszó és a Pentaton szintén jól sikerült. De ha már itt vagyunk a Rosalia fesztiválon, akkor azt válaszolom, hogy az öt éves, érlelt rozém most a kedvencem. Ezt a Görögszó után szoktam kóstolni”.

Dúzsi Tamás

Aki ismeri Dúzsi Tamás Görögszóját, már ettől zavarba jöhet, pedig a színe, illata és az elemzése még hátra van. Miközben a bor születését meséli, Dúzsi Tamás nekünk is tölt egy-egy kóstolót. „Ez a bor olyan jól sikerült, hogy szinte aszúsodott. Nyilván nem írhatom a palackra, hogy szamorodni, de gyakorlatilag úgy készült és hasonló ízvilága lett, mint egy tokaji, nagy, száraz szamorodninak. 16 alkoholfokos bor lett belőle. Érdemes megkóstolni, de ha többet innának, akkor ezt csak a legvégén tegyék. Akár a Görögszó után” – ajánlotta.

A pincészet és maga Dúzsi Tamás is szinte emberfeletti erővel munkálkodik a borok tökéletesítésén. A borász meg is jegyzi, hogy covid és válság ide vagy oda, „ennél többet már aligha tudtunk volna dolgozni”. Szerinte a borászok dolgát mostanában az is megnehezíti, hogy fölment a dugók, a palackok, a címkék ára, pályázati támogatás nélkül szinte lehetetlen fennmaradni. „Mi akkor is csináljuk, ha nincs rajta hasznunk, mert csinálni kell. A nyugdíjam nem sok, de előfordul, hogy azt is beleforgatom. Néhány válságot túléltem már, de hogy közel 74 évesen is válságkezeléssel kell majd foglalkoznom, azt azért nem gondoltam” – összegzett. A nehézségek sora azonban nem látszik meg a borok minőségén: épp ellenkezőleg. Ha van valami, amire az idei Rosalia megtanított, az az: van bor, amit még a Görögszó után is érdemes fogyasztani.

Megérdemel egy rövid kitérőt a rendezvény ételkínálata, amely a programokhoz hasonlóan sokszínű volt, látszott, hogy a szervezők mindenkire gondoltak: édesszájúakra, húsfogyasztókra, halkedvelőkre, hamburgerrajongókra vagy éppen a raclette szerelmeseire. Utóbbi helyen, a Raclette by Lili foodtruckjában mi is sort kerítettünk egy kóstolóra. A francia, érlelt raclette sajtból készült szendvicsből mindkét sós változat – a klasszikus és a csípős-mediterrán is – csodálatos volt, órákig ecsetelhetnénk, hogy mennyire klasszul illik ez az étel mind a piknikhez, mind a borkóstoláshoz. A kiszolgálás viszont csaknem elvette az étvágyunkat. Talán a legolcsóbban is 3900 forintos darabáron kínált szendvicsekért kijárt volna, hogy ne morcos és csaknem udvariatlan hangvételű válaszokat kapjunk az érdeklődésünkre…

Az árképzés egyébként az egész ételszekció esetében megdöbbentő volt: néhány nappal korábban a Gourmet Fesztivál Michelin-csillagos séfjei kínáltak hasonló, 2500 és 7000 forint közötti áron ételt… Régóta tudjuk, hogy a fesztiváli étkezés a legköltségesebb mulatságok egyike, de lassan ideje lenne racionalizálni az ilyesmit, különösen egy családinak (is) hirdetett piknik esetében.

A Rosalia összességében megint jó volt, a hangulatot még a hirtelen lezúduló eső sem tudta elrontani. Sőt, tapasztalatunk szerint összehozta az embereket a fabódék fedezéke, mosolygós, jókedélyű beszélgetéseknek adott teret a kültéri programhoz olykor kissé zord időjárás.