A japán ichi-go ichi-e, vagyis egy pillanat, egy találkozás filozófia a Nikka Perfect Serve versenysorozat alapelve. A fő szabályt értelmezhetjük úgy is, hogy mindig a vendég az első. Furcsa kérése van? Személyeskedik? Szomorú, netán kitörő örömmel ül be a bárba? A bartendernek minden körülményhez tudnia kell alkalmazkodni, hogy olyan élménnyel gazdagítsa a vendéget, amire emlékezni fog. Megnéztük, hogy zajlik mindez a gyakorlatban, versenykörülmények között.

A japán whisky atyjaként ismert Masataka Taketsuru története és szellemisége él tovább a Nikka cégnél, amely alapítójához hasonlóan igyekszik átlépni a határokat. A márka egyszerre köt össze kultúrákat és ízeket szerte a világon, miközben hidat létesít a hagyomány és a modernitás között is. E filozófiát népszerűsíti a Nikka Perfect Serve Global – 2025 verseny is.

„Minden találkozás egyedi és soha nem ismétlődhet meg ugyanúgy, ezért mindig a legjobbat kell nyújtanunk” – ösztönzi a Nikka Perfect Serve a bartendereket, egyben arra kérve a versenyzőket, hogy minden figyelmüket a vendégre összpontosítsák, és tegyék számára felejthetetlenné a bárélményt. A Nikka Perfect Serve Global – 2025 keretében 15 regionális döntőt rendeznek 21 résztvevő országból. A 15 régiós győztes méri össze erejét Hongkongban, a döntőben. A budapesti döntőre természetesen Stanislav „Stan” Vadrna, a Nikka utazó nagykövete is ellátogatott. A versenynek otthont adó Good Spirit Barban kérdésünkre elmondja: azt tanácsolta az indulóknak, hogy ne úgy tekintsenek az eseményre, mint egy versenyre, fogják fel inkább úgy, mintha vendégbártendernek hívták volna őket egy nívós bárba, vagyis tekintsenek lehetőségként a megmérettetésre.

Stanislav „Stan” Vadrna

A hongkongi győztes és a második helyezett egy teljes költségtérítéses, egyhetes japán utazást nyer. Az út során felfedezhetik a legkiválóbb helyi bárokat, valamint ellátogathatnak a Nikka cég két ikonikus lepárlójába, Yoichiba és Miyagikyóba.

Vagyis a tét nem kicsi, ennek megfelelően a döntőig vezető út is göröngyös. Elhatároztuk, megnézzük, mennyire, amire a budapesti regionális selejtezőn nyílt alkalmunk. A régiós kisdöntőn szlovák és magyar fiatal bártenderek mérik össze tudásukat. Minden dörzsöltségükre, rögtönzőképességükre, ismeretükre szükségük van, hogy a rafinált zsúri ne állítsa őket megoldhatatlan feladat elé.A verseny ugyanis úgy zajlik, hogy a bartendereknek három „vendéget” kell kiszolgálni, akiket a zsűri tagjai testesítenek meg. A zsúritagok minden lehetséges szituációt igyekeznek lemodellezni, olykor talán rögtönözve is. Nem is biztos, hogy egyszerre érkeznek, előfordul, hogy valamelyikük „késik”. Betoppanhatnak ünnepelve, mert valamelyikük nyert a sportfogadáson, de érkezhetnek letargikus hangulatban is egy golfban elszenvedett vereség vagy egy katasztrofálisan végződő dzsungelexpedíciót követően. Megszemélyesítenek unott, kekeckedő, vihogó, depresszív figurákat, akik akár indiszkrét kérdéseket is feltesznek szemrebbenés nélkül. Például van-e barátnője a bartendernek, hány éves, sőt, az egyikük még a mixer telefonszámát is elkéri. Máskor arra kíváncsiak, mi a kedvenc dala, ki a favorit komolyzeneszerzője, még arra is megkérik az egyik indulót, hogy énekeljen nekik. Az előfordul, hogy szinte a bárba érkezést követően „kóstolgatják” a versenyzőt, és már az ásványvíz kitöltésénél próbára teszik a mixer idegeit. Megkérdezik, mérgezett-e a víz, és megkérik a bartendert, előttük kortyoljon a palackból. Máskor attól tartanak, nem szalmonellás-e a tojás, amit feltörni készül az egyik induló. Persze a versenyzők sem restek: a kassai bartender váratlanul szamurájkardot ránt, persze csak azért, hogy a jeget vágja ketté vele, más bonszait helyez a pultra és nitrogénködbe burkolja. Ám a zsűritagok igen dörzsöltek, nem fog rajtuk semmi praktika. Rendületlen kérdeznek italokról, alapanyagokról. Olykor érdeklődésnek álcázott komoly szakmai kérdéseket kap a versenyző. Kétkedve és nevetgélve fogadják a hírt, hogy a japánok képesek whiskyt készíteni, ezért meg kell őket győzni szakmai érvekkel. Kötözködnek, viccelnek, rákérdeznek, hogy kötötte meg a nyakkendőjét a mixer, nem foltos-e a mellénye. Vagy belefognak egy történetbe, kíváncsiak, képes-e rácsatlakozni a tesztalany, esetleg megkérik a bartendert, hogy a vendég emléke alapján próbálja rekonstruálni, mit fogyaszthatott évekkel ezelőtt Peruban. Úgy viselkednek, mint a jókedvű, de kissé spicces vendégek. A negyedórás bemutató alatt folyamatos nyomás alatt tartják a versenyzőt, nincs egy szabad pillanata, tesztelik, mire, miként reagál, már ha tud. Aki nem beszél folyékonyan angolul, nem képes mindenre megfelelően reflektálni, vagyis azonnal versenyhátrányba kerül a többiekkel szemben.

Nono Rund

Az összes helyzet rendkívül vicces, gyakran csattan fel nevetés a bárban. Többeket azonban szemmel láthatóan zavarba hoznak bizonyos szituációk, kérdések, feladatok, és nem tudnak teljes mellszélességgel a feladatukra koncentrálni. A verseny végén erre fel is hívja a figyelmet a zsűri: az elsődleges feladat ugyanis a minőségi koktél elkészítése és szervírozása, és nem zavarhatja meg a koncentrációt a beszélgetés, vagy a kérdésekre adott megfelelő válasz keresése. Akin nem fog semmi delej, és kiemelkedik versenytársai közül, a szlovák Nono Rund. Meghatódva, de boldogan veszi át a győztesnek járó kupát és a hongkongi repülőjegyet.