Szeptember 11. és 14. között rendezték meg a 34. Budavári Borfesztivált, ahol a hazai borászatok mellett idén ausztrál, új-zélandi és dél-afrikai tételekkel is találkozhattak az érdeklődők. A színes borkínálatot gazdag gasztronómiai programok egészítették ki: neves éttermek, street food ételek, sajtok és desszertek várták a látogatókat. A négynapos rendezvényen kóstolók, beszélgetések és élőzene színesítette a programot, így nemcsak ízekben, hanem élményekben is gazdagon távozhattak a fesztivál látogatói.

Izgatottan indultunk útnak a fesztivál első napján a Budai Várba. Az időjárás tökéletes díszletet biztosított a rendezvény nyitónapjának: az inkább nyárba nyúló napsugarak gyönyörűen festették meg a budai vár önmagában is hangulatos épületeit, a kihelyezett faházikók mellett nyíló panoráma pedig minden irányba lélegzetelállító volt. A lemenő nap fényében kortyolni egy finom pohár bort Budapest egyik legszebb kilátásával, már önmagában is kivételes élmény, de a rendezvény bor- és gasztronómiai kínálata, programjai még tovább emelték a hangulatot.Külön örültünk annak, hogy az ismertebb magyar nevek mellett nagyon sok – számunkra még – ismeretlen borásszal, borászattal találkoztunk. Noha a négy nap is kevés, hogy a teljes kínálatot végigkóstolja az ember, igyekeztünk minél több borászat kínálatával megismerkedni.

Bemelegítésnek az elsőbálozó Füzik Pincészet két tételét kóstoltuk meg: a Tavaszi szellő névre keresztelt Irsai Olivér gyöngyözőborukat és egy zöld veltelinit. Nekünk kevésbé nyerte el a tetszésünket a választott két tétel, de úgy láttuk, hogy a legtöbben inkább vörösbort fogyasztanak náluk, így lehet, hogy csak rosszul választottunk. Ezt követően nem tudtam kihagyni, hogy egy korty Sauska furmintot is kóstoljak a budai dombok látványával kísérve – talán ez a legszebb hangulatképem a napról.Mindenképpen szerettük volna felfedezni a rendezvény külföldi tételkínálatát is, így a Csikós udvarról átsétáltunk a vár Duna felőli oldalára a WineAge három, újvilági borokat kínáló standjához.

Az afrikai kontinens déli csücskéről érkezett borokat a Kleine Zalze 24 tétele képviselte. Mi itt egy chardonnayt kóstoltunk, amely mind illatában, mind ízében teljesen eltért az általunk eddig kóstolt európai chardonnayktól, de az igazi meglepetést az új-zélandi borok szerezték számunkra. A legzöldebb bortermelői vidékként is emlegetett ország az aromákban gazdag sauvignon blanc-járól és a gyümölcsös pinot noirjáról híres, amit a stand kínálata is visszatükrözött választékában. A fehér vonalon maradva, két sauvignon blanc-t kóstoltunk a Babich pincészettől, amely az ország egyik legrégebbi, ma is családi kézben lévő borászata. Mindkét kóstolt tétel illatos, friss, trópusi gyümölcsösjegyeket hordozó bor, amelyek szinte illat- és ízbombaként robbantak szét az orrunkban és a szánkban. Ha valamit magammal viszek a 34. Budavári Borfesztiválról, az az új-zélandi borok iránti lelkesedés és érdeklődés lesz.

Hazai vonalra visszatérve a Káldi Borászat egyik új tétele keltette fel a figyelmünket: a holdistennőről elnevezett Selené 2024 egy 500 literes új francia hordóval készült, a battonage-olást 10 hónapnyi hordós érlelés követte. Az alapvetően inkább vörösbor-profilú pincészet új chardonnay tétele abban is különleges, hogy legelőször itt, a 34. Budavári Borfesztiválon mutatkozott be. Nekünk nagyon ízlett a holdistennő új bora, ugyanakkor még kevésbé kiforrott ízvilágúnak éreztük a tételt, amelyben több minden rejlik, mint amit eddig megmutatott nekünk. Kóstolónk végén a Tokaj-hegyaljai Áts Károly pincészet standjánál zártuk a napot egy-egy Szent Tamás-furminttal.Ugyanakkor a borfesztivál nem csak a kiváló borokról szólt, a rendezvény széles választékú gasztronómiai élményt is kínált a látogatóknak: a Chef Market Teraszon három neves étterem szűkített kínálata közül választhattunk. Az olasz ízekért a Pomo d’Oro, a libanoni fogásokért a Byblos, míg az ázsiai ételekért a Yama felelt. Mi maradtunk a street food vonalon és a lágyan olvadó, igencsak aromás illatú francia sajtkülönlegességből készült raclette-szendvicset próbáltuk ki. A húsos változatban (tradicionális opció) a ropogós baguette-be csomagolt raclette-sajtot sonka, savanyú gyöngyhagyma és kovászos uborka egészítette ki, maga a szendvics pedig tökéletes és laktató kiegészítője volt borkóstolónknak. A vegetáriánus változat már szegényesebbnek mondható, a sajton kívül semmi más nem került a szendvicsbe, pedig itt is jól illett volna a savanyított zöldség a sajt karakteres ízéhez. Húsevőknek mindenképpen javaslom, a vegetáriánus kínálatuk sajnos nem győzött meg.Hálásak vagyunk a Budapest Borfesztiválnak ezért a hangulatos őszkezdő rendezvényért, amely egyedülálló élményt kínált a bor és a gasztronómia szerelmeseinek, ráadásul mindehhez Budapest egyik legszebb panorámáját nyújtva. Egyetlen dolog kapcsán maradt bennünk csak hiányérzet: jó lenne, ha a standok pultjai mögött dolgozókkal többet lehetne beszélni borkínálatukról. Sokszor annyira siettek a nagy érdeklődés miatt, hogy egyszerűen nem maradt idő arra, hogy válaszoljanak a borokat illető kérdéseinkre, vagy csak pár szót mondjanak az adott tételről vagy magáról a borászatról. Pedig egy ilyen izgalmas és sokszínű felhozatalt kínáló rendezvényen az emberben nemcsak cikkírás gyanánt merülhetnek fel kérdések, hiszen a fesztivál egyik célja éppen az, hogy minél több hazai és a nemzetközi borászatot ismertessenek meg az érdeklődő látogatókkal.