Az idei Budapest Borfesztivál „vendége” nem egy ország, hanem egy egész földrész, még ha a kontinens – legalábbis bortermelés szintjén – lényegében néhány nemzetet jelent csupán. Elhatároztuk, hogy kicsit beleássuk magunkat a dél-amerikai borok világába, ehhez Németh András segítségét kértük: a földrész borainak szakértőjével sétáltuk körbe a standokat.

Bár Dél-Amerika hatalmas kontinens, az éghajlat miatt nem mindenhol termelhető a szőlő, erre lényegében Chile, Argentína, Uruguay és Brazília (bizonyos területei) alkalmasak, igaz, Németh András, a WineAge marketing menedzsere találkozott már perui borokkal is. A Budapest Borfesztiválon a négy ország kínálatával ismerkedhetnek a borkedvelők, amelyek a kontinens termelését szinte teljesen lefedik, az eseményen kóstolható szelekciót a WineAge szakemberei úgy válogatták össze, hogy évekre visszamenőleg megvizsgálták a top termelőket, és tőlük is a legkiválóbb borokat tárják a látogatok elé.

 Németh András

 „A dél-amerikai borok abban különböznek az Európából származó, például az ugyanazon francia fajtáktól, hogy a nagy bordeaux-iak sokkal könnyedebb, frissebb, gyümölcsösebb arcukat mutatják” – érzékeltette Németh András az óhaza és az Újvilág borai közötti alapvető különbséget. Hozzátette: Dél-Amerikában kevesebb a korlátozás is, abban a tekintetben bizonyosan, miként házasíthatják a gazdák az egyes fajtákat, aminek következtében nagyon izgalmas variánsok születhetnek. Erre mindjárt adunk is példát!

Döntő különbség a klíma is, hiszen számos ültetvény (a helyi adottságoknak, lehetőségeknek köszönhetően) 1000 méter feletti, például az argentin Mendoza vidékén hatalmas fennsíkok találhatók, ahol több tíz és száz hektáron termelnek szőlőt – kiváló termőterületen. Vagy említhetjük Chilét, ahol nem is nagyon tudnánk sokkal alacsonyabbra menni, hiszen szinte rögtön az óceán partján kezdenek magasodni a hegyek. A nappali melegeket az óceánok hatása kiegyenlíti, így az éjjelek hűvösebbek. Vagyis összevetve az európai ültetvények lokációjával, teljesen eltérőek a mikroklímák.

Németh András előnyként értékelte azt is, hogy a távoli földrész borászainak jóval kevesebbet kell foglalkozniuk növényvédelemmel, mivel szinte alig találkozni a szőlőket megtámadó betegségekkel, emellett a kénezést is minimális mértékben végzik. Mindezek miatt nagyon sok bioterméket tudnak előállítani, ami manapság divatos is – és egyébként a jövőnk talán egyetlen záloga.

A négy nagy bortermelő nemzet közötti különbség a következőképpen jellemezhető: Chile alapvetően kiváló a klasszikus bordeaux-i fajták, vagyis a cabernet franc és sauvignon, merlot, továbbá a syrah termelését tekintve, a fehérek közül pedig sauvignon blanc-ból készítenek kiváló minőségű borokat. Brazíliában a palackerjesztésű pezsgők előállítása a domináns, az így készült italaik a francia champagne-nál virágosabb, gyümölcsösebb, frissebb profilúak.

Uruguay abból a szempontból érdekes, hogy az ország szőlőtermelésében egy olyan francia fajta vált dominánssá, ami András szavaival élve Európában nem találta meg a helyét, leginkább cuvée-be vagy festőszőlőként alkalmazták. Ez a tannat, amiből az országban számos tiszta változatot készítenek. A fesztiválon a Garzontól kóstolhatók e borok. Testes, földes jellegű, mégis gyümölcsös karakterűként festette le Németh András a tannatból készült tételeket. A tannatra még visszatérünk! Argentína a malbecről, a torrontésról szól, előbbi szintén francia fajta, ami az Újvilágban találta meg az otthonát.

És akkor, ahogy ígértük, vissza a tannathoz, mert hogy mi először e fajtára voltunk a legkíváncsiabbak. Hogy átfogó képünk lehessen, négy tételt kóstoltunk a Bodega Garzontól:

az Estate Cabernet Franc – Tannat de Corte 2021;

a Single Vineyard Tannat 2019;

a Single Vineyard Petit Clos 2018;

valamint egy igazi nagy bor, a Garzon Balasto került a poharunkba. 

Az elsőből egy decilitert 1000 forintért kínáltak, a másodikért 2000, a harmadikért 3200 forintot kellett fizetnünk, míg a nagy házasításért 5000-et.

A kezdő tétel kellemes cuvée, de semmi több, e tétel alapján biztos nem lennénk uruguayi borrajongók. A második viszont már nagyon jó választás, gyümölcsös, mégis kissé karcos, akár egy jó cabernet franc, csak illatában és ízében is lágyabb. Ugyanezt mondhatjuk el a Petit Closról is, azzal a különbséggel, hogy e bor esetében megoszlottak a vélemények, kinek az előbbi, kinek ez a tétel ízlett jobban – meglepő módon. Abban megállapodtunk, hogy a Petit Clos nagyon kerek, kellemes, szép bor.

A negyedik egy igazi nagy fogás, még ha egy pár fokkal hűvösebben felszolgálva is el tudtuk volna képzelni. Vörösbortól idehaza általában – tisztelet a kivételnek – mást várunk, e megrögzött elképzeléseket söpörte ki a fejünkből egyetlen korty azonnal! Rendkívül ásványos, már-már sós karakterbe hajló, lágy illatú csodás tételt kóstoltunk a Balastoval. Vittünk is magunkkal az útra.

A WineAge az ételpárosításokról sem feledkezett meg, a Smokey Monkies-zal kollaborálva számos BBQ-szendvicset kóstolhatnak a dél-amerikai borok mellé az ínyencek. A chilei fehérekhez a Nemo kínál halas ételeket, míg a brazil (vagy más) pezsgőket akár az Osztriga Sommelier kínálatával is párosíthatják a gourmand-ok.