Jéggel vagy jég nélkül? – tettük föl a kérdést a 2022-es, Corinthia Hotelben rendezett, kétnapos Whisky Show alkalmával, hogy végre egzakt választ kaphassunk az örök dilemmára. Megtudtuk, hogyan érdemes fogyasztani az italt, amelynek évszázados hagyománya, határokon átívelő kultúrája, óriási rajongótábora, és mostanra elképesztően változatos kínálata van. (És mije nincs? Egységes írásmódja! Mára azonban ez is a hagyomány része.) 

Jéggel vagy jég nélkül? Skót, ír, amerikai és japán márkák képviselőit kérdeztük, a válasz minden esetben magáért beszél, úgyhogy át is adjuk a szót.

HALMAZÁLLAPOT KÉRDÉSE

„Jéggel csak elveszítjük az aromákat. Sokkoljuk a whiskyt. Minél hidegebb egy párlat, annál inkább bezárkózik. Olyan, mint az ember, ha hidegben van: összehúzódik, védi magát. Ugyanígy tesz a párlat is. Szobahőmérsékleten kinyílik, akkor tud a legjobban kipárologni, és persze az sem mindegy, hogy milyen pohárba töltjük [a szűk nyakú, Glencairn whiskys poharakba ugyanis macerásabb jégtömböt, jégkockát tenni], summa summarum: szobahőmérsékleten, jég nélkül, hozzá való pohárból ideális” – összegezte Fódi Zoltán, a német St. Kilian lepárló standjánál. "Jég nélkül, egyértelmű!" – véli Homan a japán italokat összefogó Japanese Drinks standjánál.

„Tisztán, jég nélkül, 2 centet, Glencairn pohárból kóstolunk. Az, hogy otthon kinek mi tetszik, az egyéni ízlés kérdése, de a klubszintű tanulmányutak során és az 5–6 tételt tartalmazó, havonta rendezett alkalmainkkor, amikor egy egész sort kóstolunk, sosem teszünk a pohárba jeget” – állítja Faludi Tamás, a pécsi Sopianae Whisky Company tagja az ír single malt whisky, az ír Waterford pultjánál. Mint megtudjuk, a Waterford egyébként nemzete hagyományaival ellentétben y-nal írja az ital nevét, nem ey-vel.

„A whiskyt csakis jég nélkül, mert jobban kijönnek az illatok”

– véli a House of Suntory pultja mögött Ricsi, aki rögtön ki is egészíti a választ. Minthogy a kétnapos show alatt különleges, whisky alapú koktélokat is kevertek, ide kívánkozott, hogy a koktélokba természetesen kell jég is, „a hideg és az alapok miatt”. Ha már itt jártunk, kértünk egy jó receptet: Ricsi a whisky sour koktélt javasolta, amelyben tojásfehérje, bourbon whisky, porcukor, citromlé adja ki a tökéletes édes-savanykás ízvilágot.

„Jég nélkül! Mindig! Őszintén: szerintem a jéggel való fogyasztás arról szól, hogy lehűtsd az italt és többet tudj inni belőle. Ez nem más, mint marketingfogás, az igazi gourmet tételeket sokkal inkább szobahőmérsékleten érdemes fogyasztani. Nem véletlen a Glencairn pohár sem, hiszen a kialakítása koncentrálja az illatokat. Ezek a tételek tizenéven keresztül voltak hordóban, érdemes megadni nekik a tiszteletet” – figyelmeztet Gulyás Csaba a Johnny Walker standjában. Mindehhez ugyanakkor hozzátette, hogy „pár csepp víz megengedett”, ha az alkohol erejének tompítása a cél, mert ez még megtartja a whiskyk és rumok illatát és ízjegyeit. „Más kérdés, ha otthoni fogyasztásról, koktélokról vagy long drinkekről beszélünk” – fűzte hozzá.

„Körkérdés? Ez nem kérdés, jég nélkül! Az alacsony hőfok tompítja az ízanyagokat, nem jó. Egy nyári buli végén elfogyasztott, utolsó körbe talán teszek jeget, de… hát, nem, még abba se” – esküszik Antal és Tibor a Duncan Taylor Scotch Whisky standjánál. Ők is hangsúlyozzák: „hordóerős” italba egy-egy csepp víz elfér, mert a jéggel ellentétben ez „ilyen mennyiségben igenis kihozza az ízeket”.

„Jég nélkül. A jég csak letompítja az ízlelőbimbókat. Sosem fogyasztom jéggel, igazából másnak sem ajánlom, ha valaki mégis úgy inná, legfeljebb egy műjeget tegyen a pohárba, ha mindenképp hűtené az italt” – javasolja a chicagói Koval standjánál Papp Miklós. Tőle azt is megtudjuk: épp Amerikában divatos jéggel fogyasztani, ott ugyanis a magas kukoricatartalmú, édeskés bourbon whisky fut igazán, amit hígítva szeretnek. „De az amerikaiak sok mindent csinálnak, amit mi nem értünk” – teszi hozzá.

A Koval lepárlót egyébként egy osztrák házaspár alapította 2008-ban, de teljesen helyi alapanyagokból dolgoznak. Mint megtudjuk, a házaspár hölgy tagjának felmenője az Osztrák-Magyar Monarchiából vándorolt ki, „Kovács” vezetékneve után pedig az Újvilágban „Koval”-nak becézték. Őrá emlékezve választották ki a márka nevét, ma pedig a lepárló főleg különlegességekkel – például organikus, bio, gluténmentes és kóser termékekkel – foglalkozik. Minden bizonnyal itt kapható egyébként a whiskyuniverzum egyetlen gluténmentes köles whiskyje.

Tehát: jég nélkül. Miért? – Mert a jég tompít. Hogy ízeket vagy érzékszerveket, abban egyelőre nincs konszenzus, de mindenesetre azt már tudjuk, hogy a hirtelen hűtéssel csak a gourmet élmény sérül.
Ezzel szemben azonban folyékony halmazállapotban, pipettából, óvatosan cseppentve egyet-egyet a pohárba épp az ellenkező hatást érjük el.

Lássuk akkor, milyen hatások értek bennünket a helyszínen.

ÍZ- ÉS ILLATKÓSTOLÁS

Nem volt tematikus koncepciónk: olyan tételeket szerettünk volna megismerni, amelyekkel viszonylag ritkán lehet kóstoló formájában találkozni, cserébe különlegesek vagy nehezen elérhetők, vagy exkluzívabb kategóriából valók. Ha egy standnál nem tudtunk dönteni a kínálatból, akkor szubjektív preferenciák alapján, általában a füstösség felől közelítettünk a lehetőségekhez.

St. Kilian – A különlegességet itt egy magyar szál jelenti: Fódi Zoltán élelmiszermérnökként veszi ki részét a lepárló – amelynek tulajdonosa egyébként egy műkedvelő német bankár – életéből, és korábban pálinkákkal foglalkozott. Kétfajta whiskyt kóstoltunk itt: egyik a füstös, csúcskategóriás whiskyjük, Országház-sziluettel a címkéjén; a másik pedig Fódi Zoltán személyes kedvence, a Tenth (10.) névre hallgató tétel. A füstöset nagyon finomnak, karakteresnek, picit csípősnek és tüzesnek ítéltük, míg a Tízes számú egy selymes, ízgazdag, telt és összetett élmény, „igazi karamellbomba”, ahogy Zoltán fogalmazott.

Japanese Drinks – Az ötkuponos (egy kupon ezer forint – a szerk.) japán Kurayoshi Japanese Pure Malt Whisky

„titkos recept” alapján készült, 18 évig érlelődött hordóban, ezért azzal az útravalóval kaptuk, hogy szellőztessük legalább két-három percet, hiszen az ital előtte nagyon sokáig nem kapott levegőt.

Kell ennyi idő, hogy kiteljesedjenek az illatok és ízek, amiket utána lassan, apró kortyonként érdemes befogadni.

A tételből három réteg tört elő. Elsőként az illata nyűgözött le: nagyon élesnek, szinte metszőnek tűnt, ilyen vegytiszta, tökéletes whisky illatot talán még nem is éreztünk. A következő rétegben gyümölcsös, telt ízjegyek bontakoztak ki, míg harmadik rétegként – már a korty lenyelése után – meglepetésszerű intenzitással jelentkezett az ereje.

Olyan érzésünk volt, mintha egy vonat színes, érdekes kocsisora után, zárásként egy bivalyerős mozdonyt pillantanánk meg, amiről elmenőben derül csak ki, hogy nagyon diszkréten, de világosan ő tartotta mozgásban az addig érzékelt összes vagont. Az alkoholfok tehát nem volt tolakodó, viszont katalizátorként hatott az íz- és illatélményre.

Adelphi/Ardnamurchan – A lepárló standjához érkezve kedves mosollyal, magyarul köszöntött bennünket egy hölgy, aki – mint kiderült, magyarul csak jó estét kívánni tud – részletesen és otthonosan magyarázva ajánlott két tételt. Egy nagyon fanyar, nagyon füstös, 58 foknál is erősebb "whiskyszörnyet", valamint egy lágyabb és gyengébb, de még mindig nagyon karakteres, füstös változatot.

Előbbi talán a legsűrűbb, szinte fullasztó töménységű whisky, amit valaha ittam, gyakorlatilag végigszántotta a nyelőcsövet. Jó élmény volt és finom, de ha az előbbi, vonatos hasonlatnál maradunk, akkor itt

három mozdony vezette be a szerelvényt…

A másikban már sokkal lágyabb, karamellás-vaníliás-füstös jegyek domináltak, és mindez egy picit gyümölcsös felhangú, érdekes mixben csúcsosodott ki. Füstös whisky iránti elfogultságunk ellenére ezúttal a lágyabb ízlett jobban.

Koval – Nagyon különleges és finom volt a gluténmentes köles whisky.

Waterford – Minden whiskyjük egyetlen farmról származó alapanyagból készül, a terroire-kódok alapján vissza lehet keresni a gabonára vonatkozó összes információt. Az összes italuk legalább 50 fokos, de akad 57 fokos is. Lehetőséget kaptunk az összes tételük illatjegyeinek megvizsgálására, ebben Faludi Tamás volt segítségünkre. Illatokról nehéz beszélni, nagyon szubjektív. Éreztünk fiatal, citrusos árpaillatot; szinte gombás töménységű földillatot; aszalt sárgabarackot, fahéjat és szilvát. Kedvencünk ez utóbbi volt: az aszalt gyümölcsös ízjegyek kevésbé voltak tüzesek, összhatásra inkább telt volt, mint metsző. Az aszalt sárgabarack mellett mandulás illatjegyeket is fölismertünk.

KicsiZso – Az italok mellett ne feledkezzünk meg az ételekről sem. A libamáj körtecsatnival remek élményt jelentett, külön értékeljük a hozzá adott friss kalácsot és zöldségcsírát. Minthogy a sonkatálhoz szükséges sonkaszeletelő ottjártunkkor nem volt üzemképes, vékonyra szelt, göngyölt sült malacot kaptunk ropogós bőrrel.

„Brutálisan tökéletes” – szólt az egybehangzó ítéletünk, a húst szépen kiegészítette a szósz és a bagett, viszont önállóan is megállta volna a helyét a mellé kínált parmezánszerű, érlelt keménysajt. Utóbbi pont annyira volt karakteres, hogy nem lopta el a showt a whiskyk füstös jegyeitől, de megmutatta a gasztronómiában az érettségnek egy másik arcát is.

Edukációs játékok – Nagyon értékelendő, hogy a rendezvény során nem csak az egyes standoknál lehetett értékes információkhoz jutni. Csapatban, whiskyket vagy rumokat kóstolva az egyik cégnek köszönhetően ki lehetett találni, hogy négy lehetséges válaszból melyik igaz a kóstolt tételre. A kérdések alkoholfokra, füstösségre, érlelési módra (a hordó fajtájára), és a whisky típusára (bourbon, ír, skót vagy keleti) vonatkoztak.

A rumos kóstolóversenyen többek között arra voltak kíváncsiak, hogy honnan származik az ital, milyen erős, melyik illat a domináns, milyen eljárással készült. Nem akarunk dicsekedni, de – a dobókocka segítségének is köszönhetően – utóbbinál három lépésből a Gourmet Riporter megnyerte a kört. És ha már rum: a polipos címkéjű, vaníliás-gyümölcsös Kraken Black Spices lett a fesztiválon elérhető rumok közül az abszolút kedvencünk.

ÖSSZBENYOMÁS A RENDEZVÉNYRŐL

Meglepő volt számunkra, hogy ekkora érdeklődés övezi a whiskyk, rumok, ginek, konyakok és egyéb párlatok világát. Hatalmas felhozatallal, hozzáértő kínálással szembesültünk, amit szépen kiegészített a folyamatosan elérhető, jó minőségű víz. Utóbbit minden teremben külön automatából lehetett kérni, de az egyes standoknál is hozzájuthattunk palackból. Szintén minden standon elérhető volt a pipetta, amellyel karakterjegyek hígítása nélkül lágyíthattuk az alkoholosságot.

A rendezvény küllemét is igényesnek ítéltük, egyes standok megjelenése már-már belsőépítészeti minőséget és egyediséget tükrözött, ami fogyasztás nélkül is fokozta a gourmet élményt. Vasárnap este, zárás előtt még jó pár pohár vizet megittunk a belépőjegyhez kapott Glencairn pohárból, hazaérve mégis azt vettük észre: a poharak még intenzíven őrzik a beléjük töltött italok füstös-karamellás, telt illatát.