A hétvégén Eger adott otthont a 19. alkalommal megrendezett VinAgora borversenynek. A nemes versengésre csak a Gourmet Riporter jutott be, exkluzív riportunkból kiderül, miként zajlik egy ilyen nyilvánosságot kizáró esemény, s hogy mit gondolnak a külföldi és hazai borbírálók a magyar borokról. A magyarok hordóhasználatról például meglepően vélekednek.

A teljes csöndben csupán egy-egy pohár csilingel olykor. A Hotel Eger & Park klimatizált termében komoly munka folyik: Magyarország egyetlen nemzetközi borversenyén bírálnak hazai és külföldi borokat. A bírálók – akiknek kétharmada borász – 13 ország tételeit pontozzák. Az ítészek között magyar borvidékek képviselői mellett nemzetközi szaktekintélyek ülnek, mint például a magyar borokról gyakorta elismerően nyilatkozó Elizabeth Gabay, Master of Wine.

A bírálat egyszerre több asztalnál zajlik, 5-7 fős ítészcsapat kóstolja a borokat. Minden zsűriben ülnie kell külföldi bírálónak is, érkeztek Uruguay-ból, Brazíliából, Felvidékről, Partiumból, Szlovéniából, Németországból, Spanyolországból, Svájcból, Libanonból, Görögországból, de még Oroszországból is.

Fontos, emeli ki Zilai Zoltán, a versenyt szervező Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. vezetője, hogy véleményformáló borszakértők is érkezzenek Magyarországra, akiknek meg tudjuk mutatni, hol tart ma a magyar borász szakma, így a borverseny egyben imázsépító esemény. Már csak azért is, mert Egerben az egyik program során 12 egri borász mutatkozhatott be az egri érseki palotában az itt tartózkodó bírálóknak, majd az ítészek kirándulást tettek a borvidék doyenjénél, Thummerer Vilmosnál is.

Nemzetközi láncszem

Zilai Zoltán elmondja, hogy a VinAgora az The International Organisation of Vine and Wine (OIV), nemzetközi kormányközi szervezet szabályzata alapján zajlik, amelynek betartását a helyszínen tartózkodó ellenőrök figyelik. A VinAgora a nemzetközi borverseny szövetség tagja, amelyhez olyan neves európai borversenyek csatlakoztak, mint a Berliner Wein Trophy, a Bacchus Madrid vagy a francia Citadelles du Vin, de található a borversenyek között kanadai is.

A VinAgorát 1992 óta rendezik meg, ám mivel eleinte csak kétévente tartották meg a borseregszemlét, az idei a 19. a sorban. A versenyt Budapesten és valamelyik vidéki borvidékünkön felválta rendezik meg, így került a VinAgora idén Egerbe.

A verseny sikerességének kulcskérdése, hogy mennyire hitelesek az eredmények, ezért a szervezők ideális feltételeket teremtettek, hogy az ítészeket semmi ne zavarja. Biztosítják a csöndet, a nyugalmat, a megfelelő borhőmérsékletet és poharakat, a délelőtti kóstolás lehetőségét, továbbá, hogy egy nap senkinek ne kelljen 35 tételnél többet kóstolnia. Így minden bíráló zavartalanul értékelhet; a versenyt több szünettel megszakítva bonyolítják, hogy az ítészek feltöltődhessenek.

Minderre azért van szükség, hogy a bornak ítélt érem később bizalmat ébresszen a vásárlóban, tudja, hogy az éremnek súlya van, és az sem közömbös, hogy a hazai borász szakma számára bizonyságot jelent, ha részt vehet a bírálatban, ha átélheti a transzparens verseny hangulatát.

A verseny abban a tekintetben is egyedülálló, hogy az OIV 100 pontos bírálati lapját alkalmazzák. A 84 pontot elérő bor ezüst-, a 85-88 pont közötti arany-, míg a legalább 92 ponttal jutalmazott tétel nagyaranyérmet nyer. A bírálók egy másik lapon a borprofilról is nyilatkoznak, amelynek segítségével meghatározható a bor karaktere, azaz mennyire édes, komplex, testes, savas, tanninos, milyen mértékben érezhető a hordóhasználat. Hogy utóbbi mennyire fontos szempont, az később még kiderül.

Vanília vagy málna?

A borkarakter segít a vásárlónak belőni, hogy egy adott étel mellé milyen bort válasszon. Emellett a bírálóknak olyan aromákat is választaniuk kell egy kétszázas listáról, amelyeket felfedezni vélnek a bor illatában, ízében (például vanília, sárgabarack, bogyós gyümölcsök stb.). Egy-egy aromát akkor tüntetnek fel a jellemzésben, ha legalább két ítész is beikszeli az erre használt felületen.

Természetesen a tételek anonim érkeznek egy-egy bizottság asztalához, a palackokat fekete textil borítja. Az előkészítő teremben – ahová stábunk szintén bebocsájtást nyer – egy vonalkódot ragasztanak a palackokat borító bársonyos anyagra, amelyet az adott zsűri elnöke egy kódleolvasó készülékkel olvas be a bírálat kezdetén.

A VinAgora a régi iskolát követi, azaz legalább öt bíráló és egy elnök ül egy asztalnál (nem elkülönített boxokban kóstolnak), és az elnök csak akkor engedi tovább a bort, ha konszenzust tapasztal. Ha valakinek a pontszáma nagyon eltér az átlagtól felfelé vagy lefelé, az elnök beszélgetést kezdeményez, hogy közelítse az álláspontokat, megtudja, mi az oka az átlagtól eltérő pontszámnak. Amíg nem jutnak konszenzusra, nem engedik el a bort. Nem meglepő, ha az elnöki posztokra magabiztos, gyakorlott, kezdeményező vezetőket választanak.

Jó úton a magyar bor

Akli Norbert Tamás, a ménesi borvidékről érkezett a versenyre. A Balla Géza Pincészetet képviselő bíráló azt mondja, idén a szokottnál talán kicsit gyengébb a fehérboros felhozatal, igaz, az utóbbi évtized fejlődése után ma már a zsűri is picit többet vár a borászoktól. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a fehérborok „játszótere” Magyarországon sokkal nagyobb, mint a ménesi borvidéken. Úgy véli, masszív a középmezőny, és meglepő számára, mennyi kitűnő testes vörösborral találkozott. Mivel pincészetük is inkább vörösben utazik, kiváló lehetőségnek és tanulásnak tartja a zsűrizést.

– Minden évben színvonalas a verseny, nincs ez másként ez idén sem – vélekedik Mészáros Péter, a szekszárdi Mészáros Borház borásza. Kiemeli, hogy milyen nagy élményt jelent számára úgy pezsgőket kóstolni, hogy Laczkó Gábor, a Törley főborásza az elnökük. A baszk Fernando Gurucharri Jaque, a Spanyol Kóstolók Egyesülésének elnöke visszatérő vendég a VinAgorán. A tokait imádja, de a fehérborokról nem kíván nyilatkozni, mert mint mondja, a fehérszőlőnek ideális az itteni klíma, emiatt a borok gyümölcsösek, frissek, a magyar fajták egyébként is karakteresek.

Éppen ezért mindig az itteni vörösborokra kíváncsi elsősorban, ami a fehérnél előny, a kékszőlőnél hátrány is lehet, hiszen utóbbinak „rendesen be kell érni”, ahhoz, hogy jó bort adjon. A szakember a vörösboroknál nagy előrelépést tapasztalt a korábbi évekhez hasonlítva. Tapasztalata szerint sok az érett vörösbor, amelyek beérett szőlőből készültek. A gazdák tekintettel vannak a hordóhasználatra is, míg korábban gyakran futott bele olyan tételekbe, amelyek rossz hordóhasználattal készültek.

Az új trend szerinte már nem akarja elnyomni a szőlőt, tekintettel van a gyümölcs karakterére. A magyarok jó hordókat használnak, amit tovább erősít az is, hogy az itteni tölgyfa további pluszt ad hozzá a bor értékéhez. Bár Spanyolországban és Magyarországon különböző a klíma, eltérőek a fajták, a terroirok, s így eltérőek a borok is, mégis van értelme a két ország borait összevetni. – Mindenhol lehet és kell is keresni a minőséget. A jót, csak a jóval érdemes összevetni – zárja a beszélgetést Fernando Gurucharri Jaque.

A Németországban korábban az év borászának is megválasztott Ralf Anselmann kiemeli, hogy milyen elegáns, gyümölcsös tokaji tételek kerültek elé. Mindig tisztelete a tokaji aszúkat, ezért is jelent számára nagy örömet, hogy a pincészetek nyitottak a frissesség felé. A német szaktekintély ugyancsak dicsérte a vörösborokat, amelyek szerinte komplexebbek, mélyebbek, intenzívebbek, mint korábban, és elismerően szól a hordóhasználatról, amellyel korábban több problémája is akadt.