Ki ne ismerné a Mayer Manufaktúra tartósítószer- és egyéb adalékanyag-mentes szörpjeit, lekvárjait, hiszen a legjobb éttermek, kávézók, szállodák egyaránt kínálják termékeiket. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy a cég terveiben eredetileg nem szerepelt szörpfőzés, csupán saját bisztrójukban szerettek volna minőségi üdítőket kínálni. Ám nem találtak a piacon ízlésüknek megfelelőt, ezért inkább saját szirupokat kezdtek készíteni. Hogy jól döntöttek, azt jelzi: az elmúlt évtized során számos díjat nyertek, és a cég már az Egyesült Államokban is megjelent.

A Mayer szörpöt a szükség szülte. Amint azt Galajda Péter ügyvezető felidézi, finom szörpöket keresett 2015 táján az akkor még az általa üzemeltetett újpesti Központ Bisztróba, de nem talált az elvárásainak megfelelőt, ezért arra jutott, inkább maga főzi meg. Legfontosabb szempontja a természetesség volt, olyan terméket szeretett volna készíteni, ami csak gyümölcsöt és cukrot tartalmaz, nincs benne tartósítószer, ízfokozó, színezék.

Galajda Péter

Édesanyja garázsában kezdett hozzá a szörpfőzéshez (ezért is keresztelték el Mayerre a céget, Péter édesanyjának leánykori neve ugyanis Mayer) bevonva az egész családot a munkafolyamatba. Minden szirupot saját receptjeik alapján, kézzel készítettek. Eleinte egy 20 literes fazékban főzték a finomságokat, amit később annyi innovációval láttak el, hogy csapot szereltek az aljára, addig ugyanis kézzel merítették ki adagonként a szörpöt az edényből. A Mayer-szörpök gyorsan közkedveltté váltak. „Hordtam a bisztróba PET-palackokban a szörpöt, a vendégek meg ugyancsak PET-palacknyi mennyiséget vitték haza, annyira ízlett nekik, amit készítettünk” – emlékszik az első sikerekre Galajda Péter. Azóta nagyot fordult a világ az egykori garázsvállalkozással. Hogy mekkorát, arról mi is meggyőződhettünk a közelmúltban, amikor látogatást tehettünk a Budakeszin található Mayer Manufaktúrában. Ami a komplexumban azonnal szembetűnik az a profizmus, a higiénia és a tökéletességre való törekvés – a garázsfeeling a múlté. A szörpök, lekvárok modern üzemben készülnek, a termékek továbbra sem tartalmaznak hozzáadott adalékanyagot, tartósítószert. A változás csupán annyi, hogy ma már több cukormentes terméket is előállítanak.

A manufaktúrában készült képriportunkat itt tekintheti meg

Galajda Péter elárulja: hogy ekkorát lendült a családi vállalkozás szekere, abban jelentős szerep jutott a Michelin-csillagos Borkonyhának, amely az egyik első partnerük lett. Később több közismert vendéglátóhely és szálloda követte a neves étterem példáját. A szakmai sikerek sem maradtak el: 2017-ben a Nemzeti Szörp Versenyen számos érmes helyezést szereztek. Majd 2020-ban a Mayer Szörp prémium málnás-chili szörpje két csillagot kapott a Great Taste Awards nemzetközi élelmiszerversenyen, míg a málnás, epres, jeges teás, mangós és fekete ribizlis szörpjük egy csillagot hozott haza a brit fővárosból. Később is benevezték termékeiket a tekintélyes versenybe, és számos terméküket tüntették ki – sikereikről mi is beszámoltunk ITT, ITT vagy éppen ITT.Az első Great Taste Awardson elért sikerük a koronavírus-járvány idejére esett, amikor meglehetősen korlátozottak voltak a vállalkozások lehetőségei. A Mayernek azonban sikerült több nagykereskedelmi lánccal is üzleti kapcsolatot kiépíteni, így a Müller vagy a Culinaris üzleteiben is megjelentek a szörpjeik, tavaly pedig már az Eco Family polcaira is felkerültek termékeik. Nemrég egy ismeretség révén a cég termékei az Egyesült Államokba is eljutottak. „Amikor belefogtunk a vállalkozásba, azt sem reméltem, hogy egyszer a szomszéd megyében ismerik majd a termékeinket, nemhogy az Egyesült Államokban!” – mondja szerényen Galajda Péter. Megosztja velünk: az egyik vásárlójuk vitt magával Amerikába néhány üveg szörpöt, ami akkora sikert aratott, hogy azóta háromkonténernyi Mayer-terméket szállítottak az Egyesült Államokba. Ma már olyan készítményeket is gyártank, amelyek kollaborációk gyümölcsei, ilyen például a Gabko Chilivel együttműködésben előállított mangós szörp, vagy a különböző gines készítmények. Budakeszi manufaktúrájukban járva tettünk egy sétát az üzem területén is, ahol a mai napig több munkafolyamatot kézzel végeznek a munkatársak. Az üzem területén patikatisztaság uralkodik; az üvegek katonás rendben sorakoznak egy hosszú asztalon, amelyekbe lekvár kerül. A dzsemek hatalmas acélkondérban főnek, az edényekből egy csapon keresztül engednek kancsóba a lekvárból, majd a finom tölteléket egyenként öntik az üvegekbe. A szörpös palackokat (amelyek eredetileg olívaolaj tárolására készülnek Olaszországban) géppel töltik, a flaskákat viszont kézzel cserélik, majd egy speciális gép segítségével lezárják. Innen a címkéző-raktárba jutnak a termékek, ahol kézzel, egyenként helyezik fel az üvegekre a különböző matricákat. Egy másik eszes, futószalagos gép a szavatossági időt festi rá a palackok hátuljára. Ezt követően rekeszekbe kerülnek a megtöltött és felcímkézett üvegek, végül dobozokba, hogy eljuthassanak a megrendelőkhöz.„Az évek során nagy fejlődésen ment keresztül a cég, egy azonban nem változott: sem tartósítószer, sem ízfokozó nem kerül a termékeinkbe, a szörpök és lekvárok kizárólag gyümölcsöt, cukrot vagy más édesítőszert, citromlét és vizet tartalmaznak – szögezi le Szöllősi Szabolcs, értékesítési és partneri kapcsolatokért felelős vezető. A szörpök minimum 50, a lekvárok legkevesebb 60 százalékban gyümölcsből készülnek, teszi hozzá Szabolcs, akivel sokan találkozhatnak különböző népszerű fesztiválokon. A manufaktúra területén a cég nyitott egy kávézót is, ám mivel az ingatlan a város szélén található, a vendégek kevésbé látogatták. Racionális döntést hozva bezárták a helyet, azonban minden rosszban van valami jó: a berendezést meghagyták, így most a Mayer munkatársai egy hatalmas San Remo kávéfőzőgépen készíthetik el feketéjüket. A cég fejlődésére jellemző, hogy a kávézót is hamar „felfalta” az üzem – a Mayer lassan kinövi jelenlegi tereit is. Jöhet az újabb kaland!