Június közepén ismét megtelt élettel a Nagyerdő, hiszen immár tizedik alkalommal rendezték meg a Debrecziner Gourmet Fesztivált. Bár az esemény idei központi témája a „Világ ízei” volt, a programokat egy másik fontos évforduló is átszőtte: 2026 a Legelők és Pásztorok Nemzetközi Éve, így a szervezők kiemelt figyelmet szenteltek azoknak a hagyományoknak és alapanyagoknak, amelyek évszázadok óta meghatározzák a gasztronómiát szerte a világon.

Az időjárás ezúttal nem mutatta a legszebb nyári arcát – felhők és időnként szemerkélő eső kísérte a hétvégét –, a Debrecziner Gourmet Fesztivál látogatók kedvét azonban a változékony idő nem szegte. A standok előtt folyamatosan sorok alakultak ki, a séfek pedig a világ különböző konyháiból merítve mutatták be saját értelmezésüket a nemzetközi gasztronómiáról. A kiállítók a tematikát inkább inspirációként kezelték, nem kötelező receptgyűjteményként. Nagyon helyesen.Kíváncsian merültünk el a gasztroforgatagban, nagyon érdekelt bennünket, hogyan kapcsolódtak az idei tematikához a résztvevő éttermek, milyen országok, ízek és személyes élmények ihletették fesztiválfogásaikat.Első megállónk a Hilton Garden Inn standjánál volt. Tavaly nálunk egyértelműen a fesztivál dobogósai közé tartoztak, így kíváncsian vártuk, mivel készülnek idén. Balogh Roland executive chef és csapata Indiát kapta témaként, amelyet kreatívan, mégis közérthetően értelmeztek. „Nem autentikus indiai ételeket szerettünk volna készíteni, hanem az ottani ízekből, hangulatokból inspirálódva saját fogásokat alkotni” – foglalta össze röviden a koncepciót Balogh Roland.A nyitófogás garnélaleves volt, amely a klasszikus indiai vajas csirke (butter chicken) ízvilágából merített inspirációt. Ezt követte a hagymás tört burgonyával és mangalicatarja jus-vel tálalt főétel, amelyben a magyar alapanyagok találkoztak az indiai fűszerezés hangulatával. A sort egy különleges desszert zárta: a mango lassi újragondolásából született „Realisztikus málna”, amely játékos formában idézte meg az indiai konyha egyik legismertebb italát.A Borkonyha és a Textúra csapata ezúttal is egy technikailag rendkívül összetett előétellel érkezett. Az uborka relish és a mustármag friss, savas alapot adott a tányérnak, amelyre megégetett pisztráng, miso krém, medvehagymaporba forgatott cirokropogós és oxalis (madársóska) került. A gazpacho nem csupán kísérőelemként jelentkezett, hanem összefogta az egyes komponenseket: egyszerre jelent meg benne a hal füstössége, a miso umamiban gazdag mélysége, valamint az uborka és a paradicsom üdítő frissessége. A fogás jól példázta azt a kifinomult egyensúlyt, amely a Borkonyha és a Textúra konyháját évek óta jellemzi.A Trakta by Nomád standját már messziről körüllengte a közel-keleti és török fűszerek jellegzetes illata. A római kömény, a sumak (szömörce) és a friss zöldfűszerek aromája szinte az isztambuli fűszerbazárok hangulatát idézte a Nagyerdőn. Nem véletlenül: előételként köftével készültek: a borjú- és paradicsomragu alapot főtt burgonyával és bulgurral gazdagították, majd ledarálták, formázták és bő olajban ropogósra sütötték. A fogás mellé lime-os joghurt érkezett, amelyet sumakkal szórtak meg, kellemes frissességet adva a fűszeres falatoknak.Főételként médiumra sütött borjú került a tányérra. A házi flatbreadet (vagyis lapos kenyeret) padlizsánkrémmel kenték meg, erre mangoldlevél, koriander, snidling, marinált hagyma és paradicsomrelish került, így a fogás egyszerre volt laktató és üdítően friss. A desszertként a baklava újragondolt változatát kínálta Balogh Bari és csapata: a klasszikus édességet lime-os, citromos-szilvás sorbet ellensúlyozta, amely könnyed lezárást adott a menüsornak. Az élményt gránátalmával és lime-mal ízesített házi jeges tea tette teljessé.Az Ikon és Thür Ádám séf csapata a török konyha mögé bújva több fogásukban magyar klasszikusokat gondolták újra. Előételként egy különleges hortobágyi tavaszi tekercset készítettek. A hagyományos palacsintatésztát tavaszi tekercs tésztára cserélték, amelyet tépett angus marhapofával töltöttek meg. A fogás mellé paprikás mártás érkezett, a tetejére fokhagymás sajtkrém került, így a jól ismert hortobágyi karakter egyszerre kapott ropogósabb textúrát és modernebb megjelenést. A fogás méltó folytatása volt az idei budapesti Gourmet Fesztiválon kóstolt kitűnő verzióknak. Főételként a török şiş kebab szolgált inspirációul. A nyárson sült marhahúst szalonnával rétegezték, majd saját fűszerkeverékkel ízesítették. A hús mellé házi pita, mentás-zöldfűszeres öntet, valamint hagymával és sumakkal készített sült kápiasaláta került. Az étel jól példázta azt a szemléletet, amely az idei fesztivál több résztvevőjénél is megjelent: a nemzetközi konyhák jellegzetes ízeit magyar alapanyagokkal, saját interpretációban mutatták be.A Horgonyzó Kisvendéglő ezúttal sem szakított azokkal a fogásokkal, amelyek az elmúlt években közönségkedvencekké váltak. Előételként a náluk már klasszikusnak számító haltepertő érkezett lilahagymával – egyszerű, őszinte fogás, amelyet sok visszatérő vendég szinte már el sem tudna képzelni a fesztivál nélkül. Nem mellesleg az étterem étlapján is állandó tétel. A főételük tartalmas kacsazúzapörkölt volt, amelyhez kovászos kenyeret és házi kovászos uborkát kínáltak – ahogyan a fővárosi seregszemlén is. A fogás a vidéki konyha egyszerűségét és otthonosságát idézte, amely az erdélyi gasztronómiához is szorosan kapcsolódik.

Desszertként egy igazi nosztalgikus kedvenc következett: retró gofri eperdzsemmel és tiszalöki krémsajttal. A gyermekkori emlékeket idéző édességet a krémsajt enyhe savassága tette izgalmasabbá. A menüsor nem az erdélyi konyha szigorú újraalkotására törekedett, inkább annak hangulatát és rusztikus karakterét ültette át a Horgonyzótól megszokott, közvetlen formába.A Karám és a Lestyán közös standján két, egymástól látványosan eltérő fogással találkozhattunk. A Lestyán oldaláról érkezett a már szinte védjegynek számító signature káposzta, amely ezúttal fekete fermentált fokhagymából készült hagymakrémre ültetve, vargányamártással és puffasztott hajdinával került a tányérra. A kreáció jól mutatta, hogyan lehet egy hétköznapi alapanyagot izgalmas, fine dining élménnyé emelni.Ugyanezen a standon egészen más világot képviselt a kaviár- és osztrigakínálat. Többféle kaviár közül lehetett választani, miközben Taskó Ádám olyan magabiztossággal nyitotta az osztrigákat, hogy egy mediterrán tengerparti oyster bárban sem tűnt volna idegennek a látvány. Néhány falat erejéig könnyen úgy érezhettük, mintha a Nagyerdő helyett a francia Riviéra egyik tengerparti éttermében ülnénk.A Next Bistro a mexikói konyha világába kalauzolta a fesztiválozókat, sok friss zöldfűszerrel, citrusos jegyekkel és karakteres fűszerekkel. Az egyik fogásuk wrap volt, amelyet a klasszikus al pastor ízvilága inspirált. A töltelékben grillezett ananász, kétféle chili paprika, koriander és lime jelent meg, egyszerre hozva az édes, csípős és savas ízek jól ismert mexikói egyensúlyát.A chilis bab átgondolt változatában egy angus marha krokett kapta a főszerepet. A tépett marhahúst korianderrel, fokhagymával és pico de gallóval (friss paradicsomból, hagymából és korianderből készült salsa) dolgozták össze, majd kukoricabundában sütötték ropogósra. A fogást paradicsomsalsa egészítette ki, tovább erősítve a mexikói karaktert. Desszertként meggyes tejes pitével zárták a sort, amely kellemesen könnyed betetőzése volt a fűszeresebb fogásoknak.Az Öreg Tölgy Cserépfaluról a magyar gasztronómia ízeit modern technológiákkal és precíz kivitelezéssel mutatta meg az amerikai konyha jegyében. Egyik fő fogásuk alapját csirkecombból készült, fűszeres-paprikás prád adta, és a húspépbe csirkemellmozaikokat is építettek. A húst kigőzölték, sokkolták, majd szeletelés után lepirították, így egyszerre kapott szaftos belsőt és pirult külső kérget.

A főszereplő mellé hosszú ideig készített paprikás mártás érkezett, amely kiválóan koncentrálta a klasszikus magyar ízeket. Köretként kapros túrógombóc került a tányérra, amelyet füstölt tejfölhab és kápiaolaj tett még izgalmasabbá. A hagyományos paprikás-túrós ízvilágot így lehet kortárs formában, elegánsan tálalni.A Cvekedli Tésztabár üdítő színfoltját jelentett a fesztiválnak. A fiatalokból álló, nyíregyházi, négyfős csapat immár öt éve bizonyítja, hogy a legegyszerűbb magyar fogásokban is rengeteg lehetőség rejlik. Náluk a munka a frissen készített tésztával kezdődik, amit minden reggel saját maguk gyúrnak, erre épül a teljes kínálat.A diós tésztájuk egyszerre volt egyszerű és ellenállhatatlan: a tésztát lepirították, majd bőségesen megszórták cukorban pirított diódarabokkal. Olyan jól sikerült, hogy nem álltunk meg egy adag után – itt bizony repetázás lett a vége. Az egész fesztivál egyik legfinomabb „édességét” náluk kóstoltuk.Néhány óra alatt Indiától Mexikón át a török konyháig utaztunk, mégis talán azok a fogások maradtak a legemlékezetesebbek, amelyekben a világ ízei és a magyar alapanyagok találkoztak. A fesztivál után pedig marad a szokásos kérdés: vajon jövőre mivel tudnak még meglepni bennünket a séfek?