Hónapok óta tervezzük, hogy felkeressük a Kacsa utcában található Mandragórát. Nem véletlenül: a közösségi médiában megosztott képeik mindannyiszor incselkedtek képzeletünkkel. Persze egy fotó nem biztos, hogy tükrözi a valóságot, ám nem a Mandragórában. Az étteremben előzékenységgel, szívvel, tudással, pompás színekkel, ízekkel találkoztunk.

Kicsiny terasz invitál kiülésre, borozgatásra és falatozásra a főváros legszebb barokk tereként emlegetett Batthyány tér közelében – ez a Mandragóra. Langyosabb időben még engednénk a csábításnak, de hűvös este van, úgyhogy inkább belépünk. A hely belső architektúrája ízléses, bensőséges hangulatot áraszt, a teret a kék, a zöld, az arany és a barna árnyalatai uralják.

A falakon körben textilképek – leginkább egy vízi növényekkel körbevett koralltelepre emlékeztetnek –, a kék és a zöld számos árnyalatában. Végtelen nyugalmat áraszt, a kellemes zenével együtt igazán ellazítja a vendéget étkezés előtt. Nem beszélve a Somlói Apátsági Pince 2019-es juhfarkjáról, amely illatával és ízével teljesen lebilincsel bennünket.

Az étlap – erről többször írtunk már – szerencsére nem nagy, jól egymáshoz válogatott ételeket kínálnak, minden igényt lefedve. Pár tételes séf ajánlatot is tartalmaz. Meglepetésként amuse bouche érkezik asztalunkhoz, már ez jelzi a vendég abszolút megbecsülését, tükrözi a jó szellemiséget – sajnos igen kevés helyen élnek vele. Malacterrine, savanyított hagymák, mustármag pihennek egy épphogy megpirított kenyérszeletkén. Remek belépő.

A séf ajánlatából választunk sárgarépa-krémlevest, csirkével, gránátalmával és petrezselyemmel. A leves édes, lágy, mint a bársony, és homogén. A csirke puha, akár a tejföl, jó ellenpontozás a roppanós, savanykás gránátalma, és az ugyancsak roppanós mogyorótöret. Igazi őszi eledel, balzsamozza a gyomrot, a lelket.

Ugyancsak a séf ajánlatából kérünk marhastefániát, knédlit, gyökérzöldségeket, vadasmártással. Ha ebben a cikkben azt írtuk, foodporn, akkor ez a fogás valóságos orgia. A stefánia pirult, de végtelen foszlós, puha és szaftos, nyomásra a hús nedvei érzékin omlanak le a tányérra.

A vadasszósz enyhén füstös, kiváló elgondolás, jól egészíti ki a húst. A tányér többi eleme is egy varázslat: zöldfűszeres, kapribogyós, markáns szósz fedi be a hússzeleteket, mellettük karamellizált sárgarépa, hajszálvékonyra szelt puha zeller, benne sajtkrém, rajta sarkantyúvirág. A tányéron knédli, és a szélén szerényen megbújva tejfölhab vár még kanalazásra. Az eszméletlen, adekvát ízkavalkád mély érzésekre, határtalan fantáziára és profi konyhatechnológiai ismeretekre utal.

Az étlapról kedvünk támadt egy vegetáriánus fogást is megkóstolni, így esett a választásunk a sült karfiolra, gránátalmával, salátával, harissával és korianderrel. A tányért uraló karfiolrózsák puhák, felszínük épphogy pirult. Alatta roppanós falatkák, gránátalma, csípős harissával meglocsolt endíviaszeletek, továbbá apróra vágott koriander keveredik quinoával. Tartalmas, jól elgondolt fogás, minden vegetáriánusnak ilyet kívánunk.

Végül a – számunkra – elmaradhatatlan madártej, túrógombóc párost próbáljuk ki. Előbbi vaníliás levét – ahogy a leveseket szokás mostanában – kis kancsóból önti ki a kedves pincérnő. A hab kockaalakú, rajta és alatta sóskaramellpaszta lapul, körülötte pirított magtöretek. Jó lezárás, amelyhez kifejezetten jól passzolt az apátsági juhfark.

A szép méretű omlós gombóc mellett kettéhasított szilva, ízletes szilvalekvár, fahéjas tejfölhab teszi nagyszerűvé a másik desszertet, amivel csupán annyi a gondunk, hogy a puha gombócon a mi ízlésünknek kissé ropogós a prézli, de az összeképen ez igazából nem ront semmit.