Az elmúlt években több alkalommal is részt vettünk a Múzeumok Éjszakája rendezvényein, több helyszín ugyanis kimondottan gasztronómiai témájú programot kínált. Idén a tematika kifejezetten a konyhaművészetre fókuszált: az „Ízekbe zárt történetek” mottóval arra hívták fel a figyelmet a szervezők, hogy „a gasztronómia nem csupán mindennapi szükséglet, hanem kulturális emlékezetünk egyik fontos hordozója”. Ettünk vadkant, lokumot, datolyát, ittunk különleges koktélt és a végén jöhetett a feketeleves.

A korábbi budapesti látogatásaink után ezúttal vidékre, Dél-Somogyba utaztunk a múzeumok éjszakáján, hogy megnézzük, mit hoz ki a tematikából egy kisváros. 

Az eseményről készült képriportunkat itt tekintheti meg

A törökök a spájzban (is) voltak

A múzeumok éjszakáját egyetlen nagy, Szent Iván-éji tematikus programmá gyúró Nagyatádi Városi Múzeum (a Nagyatádi Kulturális és Sport Központ tagintézménye) a török kort állította a középpontba, időszaki kiállítása ugyanis éppen a térség késő középkor-kora újkori történetét mutatja be. Már a tárlatban helyet kapott a gasztronómia, a régészeti leletek közül számos épp a hétköznapi élet eszközkultúráját tárja elénk. Sütőharang, rézbogrács, pipák és porcelánedény-töredékek idézik föl a török portyák elől gyakran mocsaras vidékre menekülő somogyi lakosság asztalait, a leírásokból pedig kiderül: hazánkban a török kor kezdetén itt jelent meg először a vörösbortermesztés. Szintén a korszak gasztrokulturális hozadéka az égetett szesz, a dohány – később, egészen a 20. századig Dél-Somogy volt az ország egyik legjobb minőségű dohánytermő vidéke –, valamint a már jól ismert kávé is.

Sokízű programok

A török kávéról Kiss Virág Sára és Kiss Fanni Rebeka gondoskodott Taranyból: a korábban a Pécsi Kávénál dolgozó testvérpár hagyományos eljárással és eszközökkel készített kávét hoztak az érdeklődőknek. A pultnál török csemegét, lokumot – a keményítőbe forgatott zselés állagú, cukros édességet, ismertebb nevén szultánkenyeret – is lehetett kóstolni, aki pedig a lágyabb ízekre vágyott, az jeges cold brew-t, jegeskávét, mentateát vagy gránátalmás serbetet is választhatott.Kimaxolta a török tematikát a Kosi Bisztró (akikről itt írtunk korábban), csupa tematikus-autentikus fogással készült. „Kartácsgolyók a tányéron” – a házi lepénnyel és házi savanyított lilahagymával tálalt vargányás-borókabogyós vaddisznópörkölt a forróság ellenére nagyon jólesett. S ha mindez nem lett volna elég, még „revansot is vehettünk” a költő és hadvezér Zrínyi Miklósért azzal, hogy a halálát okozó vadkan kései utódját aprították a kondérba.Grill-lapon készült friss saslik várt azokra, akik a „Kardélre tűzött finomságokat” választották. A csirkemellsaslikon hagyma és paprika sült együtt, hozzá hatalmas lepény járt házi padlizsánkrémmel és savanyított lilahagymával. A „kardél” ezúttal sem a véletlen műve. A nyársas ételeket, így a saslikot is portyázó török és magyar vitézek ették, együtt sütve szabad tűzön a húst és a zöldségeket. Ugyanezek a katonák gyakran fosztották ki a civil lakosságot is – innen ered a fogás ismert magyar neve, a rablóhús. Az édességre vágyók választhatták „Gül Baba kelyhét”: rózsavízzel locsolt friss gyümölcssalátát, amelyben a török hódoltság idején elterjedt gyümölcsök és aszalványok kaptak főszerepet. A kehely bevallottan a török világ édességeit idézte, Gül Baba, azaz a Rózsák Atyjának nevét pedig a rózsavizes toppingról nyerte.Szomjazók a limonádék mellett mákos-kávés-füstös ízvilágú whiskys koktélt fedezhettek fel. A Zrínyi Miklós műve alapján „Török áfiumra” keresztelt ital az alkimista hagyományokból is merített. Házi készítésű mákszirupjából ugyan hiányzott a bódító ópium, ám a pestisdoktort címkéjére tűző Deacon whiskyt nem sajnálták az italból, amely a teljesség jegyében még egy presszókávét is kapott. Jéggel, valamint dohánnyal füstölt kávébabbal és friss, házi pácolt gyömbérrel kaptuk – utóbbit pálcára tűzve, keresztülfektetve a pohár száján, mintegy jelezve, hogy illendő a csípős-fanyar falattal indítani a kóstolást a teljes ízhatás érdekében.

Sokszínű programok

Az este folyamán szakemberek kalauzolásával járhattuk végig a kiállításokat: a jelenleg folyó berzencei várásatásról Huszár Péter régésztechnikus (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár) és Szép László (Berzencei Várbarátok Közössége Egyesület elnöke) tartott interaktív bemutatót és beszélgetést.Előadást tartott szerkesztőségünk történész tagja, Bojtos Anita (MNMKK Semmelweis Orvostörténeti Múzeum) a törökkori gyógyítás gyakorlatairól, különös tekintettel az alkímia, a receptek, a gyógynövények és a gasztronómia világára. A konyhai eljárások közül is ismert a füstölést például járványos időben a levegő megtisztítására, patikai laboratóriumok eszközfertőtlenítésére használták. Jótékony hatást tulajdonítottak a gyömbérnek, amelyből tinktúrák és főzetek készültek, ráadásul a nedvkórtan elmélete alapján „forró és száraz” természete miatt meghűléses betegségek idején is alkalmazták. A gasztronómiából ismert előnye – intenzív, csípős-friss íze – miatt a patikákban előszeretettel keverték hozzá rosszízű orvosságokhoz. Fájdalomcsillapító és bódító hatása tette népszerűvé a gyógyító eljárások között a mákgubóból nyert levet, a mákonyt, amelynek hatóanyagai ma is az erősebb fájdalomcsillapítók alapanyagául szolgálnak.A középkori hangulatról, a török hódoltság időszakának megjelenítéséről a Vörös Oroszlán Lovagrend tagjai gondoskodtak. A korhű ruhákba öltözött népes csapat a múzeum előtti téren táborozott, a sátrak mellett fegyver- és viseletbemutatóra is sor került, sőt, a hallótávolságban lévők riadalmára a török kori ágyút is elsütötték néhány alkalommal.A legkisebbek élményéről a Ziránó Színház gondoskodott Az igazmondó juhász című darabjával, introvertáltabbak számára pedig a közelmúltban kifejlesztett városnéző alkalmazás, a NagyatádGO applikáció biztosított helytörténeti élményt: akinek kedve támadt, egy jó török kávéval a kezében végigsétálhatta a helyszíneket.Fergeteges hangulatot teremtett a középkori világzenét játszó Bordó Sárkány zenekar, az estét pedig a Nagyatádi Fürjecske Néptánc Egyesület és a Bojtár Együttes táncháza zárta.