A Tihanyt átszelő főút mentén, szinte a település centrumában található egy étterem, amelynek tágas kerthelyisége szinte csalogatja a vendéget. A hely átlátható étlappal operál, megfizethető és jól elkészített ételeket kínál, egészen különlegeseket is. Tartsanak velünk a tihanyi Malackrumpliba!

A nagy fehér nyaralóra emlékeztető Malackrumplinak nem csak a neve unikális (egyébként az elnevezéssel azt kívánták sugallni, hogy még azt az apró krumplit is jól készítik, amit jó érzésű ember amúgy a malacok elé vetne), de konyhája is. Hatalmas kertben foglalhat helyet a vendég, ami ilyenkor nyáron (és koronavírus idején) nagy előny. Jól átgondolt, nem túlzottan bonyolult étlapról választhatunk. Ottjártunkkor egy leves, három előétel, négyféle pizza, három desszert és tíz főétel szerepelt a kínálatban. Untig elég, választásra alkalmas, nem terheli le a konyhát.

Nézegetve a kínálatot, a vendég olyan kincsekre bukkanhat, amiről talán nem is sejtette volna, hogy fog, mikor leült a hatalmas napernyők alá. Ott van például az általunk kóstolt előétel, a rántott pacal, szardellás majonézzel, kovászos uborkával, almás salátával, amelyről le sem tudtuk venni a szemünket, ahogy megkaptuk az étlapot. Nem volt kérdés, hogy rendelünk. És nagyon nem bántuk meg, a ropogós pankóba bújtatott pacal markáns, nem nélkülözi a belsőségre jellemző karaktert, de kellően előkezelt, puha és mégis roppanós. Az aranybarna bunda, a szósz és az ötletes almás saláta külön jót tesz a fogásnak.

Óbudavári rántott tehénsajtot kérünk ezután, zöld salátával, ribizli dresszinggel, almával, szilvával. A sajt származási helye 25 kilométerre fekszik Tihanytól, de a vendéglő akár a Tihany Piac Placcon is beszerezhette volna, ahol – azt megelőzően, hogy beültünk volna az étterembe – hasonló markáns tejtermékekkel találkoztunk egy félreeső zugban. Olyan karakteres a sajt, ami mellé bármit is kínálhattak volna, annyira vitte a tányért. Valódi sajt, bundában! Nem gondoltuk volna, hogy így örülünk majd egy ilyen – máshol – átlagos fogásnak. 

Hasonlóan jó választás a kemencében készült pizza is, amelyre mangalicasonkát és kecskeordát kértünk. A tészta vékony, ropogós, mindkét feltét kiváló minőségű, a sonka selymes, az orda külön kincs.

És akkor jöjjön a fénypont, a pontyfilé, citrusos karalábékrémmel, gyömbéres uborkával, céklachipsszel! Soha nem ettünk még sehol ilyen ízletesen elkészített pontyot. Hovatovább: írhatnánk azt is, elképzelhetetlennek tartottuk, hogy a sokszor pocsolyaízű, zsíros és szálkás halból bármiféle jó eledelt lehet készíteni a halászlét leszámítva. (Bár azt is jó minőségű alapanyaggal kellene készíteni!).

Pedig lehet, itt a példa. Egyetlen icipici szálkát találtunk a húsban, egyébként a hal bőre ropogósra volt sütve, akár egy fogas vagy lazac esetében. Arra kérjük az éttermet, ha eljut hozzájuk ez az üzenet: tartsák meg az étlapon, ne változtassanak rajta, ilyen minőségében készítsék, hogy még sokan átélhessék ezt az élményt. Ponty, mint főfogás, kolosszális! Egyébként a köretként kínált karalábékrém kifejezetten jó elgondolás, akár önmagában is elkanalazgattuk volna; talán csak a csipsz volt kissé puha, de ez semmit nem von el a fogás élvezeti értékéből.

Ilyen előzmények után nem maradhatott el a desszert, gluténmentes máktortát kértünk, gyümölcs coulis-val (szósszal), málna sorbet-val. Szerencsére e rendelésben sem kellett csalódnunk, igen gyorsan tüntettük el a tányérról a máktésztás, gyümölcsös finomságot. Az étterem betölti azt a funkciót, amiről úgy gondoljuk (és többször hangot adtunk már neki), hogy minden nagyobb vagy turisták által látogatott településen legalább egy étteremnek be kell tölteni.