Retro ökör totyogós palacsintával
Pazar látvány, finom ételek, szívélyes kiszolgálás – kívánhatna-e többet az étterembe térő vendég? A vonyarcvashegyi Bock Bisztróban mindezek teljesülnek, hiszen a domboldalban fekvő vendéglő teraszáról mesés kilátás nyílik a Balatonra, a jól elkészített ételek pedig garantálják, hogy nem csalódik majd az éhes vándor.
A Balaton körül, de leginkább az északi parton, egyre több a csalogató étterem, ahova bátran beülhet a vendég, mert nyugodt lehet afelől, hogy a technológia biztos kezű alkalmazása, a minőségi alapanyagok mellett érdekes, akár tájjelegű ételeket is kaphat. Ezekről ITT vagy ITT már írtunk korábban. Most is egy ilyen éttermet ajánlunk az olvasó figyelmébe, bár talán – ha van ilyen – a Balaton legkevésbé frekventált, vagy legtávolabbi – nézőpont kérdése – zugába invitáljuk: Vonyarcvashegyre, az északi part nyugati végébe.
A Bock Bisztró Balaton nem a parton vagy a főúton található, de a hegy felé tartó kis kitérő két okból is busásan megtérül. Egyrészt lenyűgöző a látvány, ami a vendég elé tárul, másrészt biztos lehet benne, hogy jó ízléssel készített, úgynevezett modern házias konyhával találkozhat. És még helyi recepttel is, de erre később még visszatérünk.
A tavi panorámát csodálva, a kellemes szellőben minőségi borokat kortyolgatva étkezhet az ide betérő, aki ráadásul kedves, figyelmes kiszolgálással találkozik. Az étlap – ezt mindenhol üdvözöljük, számos okból – nem túl bonyolult, öt előétel, négy leves, hat főétel, három desszert, ennél több biztos nem szükséges.
Balaton=hal, így előételnek – bár nem őshonos (igaz, ami az, azt meg nem lehet halászni) – tokhalat kérünk. Abból is a tatár verziót, ami marinált káposztalevelekbe burkolva érkezik, kis szárított paradicsommal keverten, mellé fűszeres, a paprikától enyhén barackszínű tejfölt kapunk. A káposzta roppan, a hal balzsamos, jól kiegészítik egymást, a szósz enyhén tüzes, vagy fogalmazzunk inkább úgy: el tudjuk képzelni, hogy akad, akinek kissé csípős, ám mi kifejezetten szeretjük a pikánsan erőskés ételeket.
Másodiknak ökörpofa retrót rendelünk. A szép nagy adag hús mellé malacfül ragu és külön kistányéron maceszgombóc érkezik. A szaft mélyvörös színű, telt, a pofa omlós, a gombóc is kitart, míg el nem fogy a hús. A tányér egyetlen hibája, ha lehet ilyet írni, hogy szívesen falatoztunk volna még a malacfülből, amit egy hosszában kettévágott velőscsonton, hagymával keverve kapunk, mivel egyrészt érdekes kísérő, másrészt finom is.
Rendelünk még pankómorzsában forgatott fogast is coleslaw-ra emlékeztető káposztasalátával, hibátlan választás ez is a ropogós-puha hallal, az ízes körettel.
Vonyarcvashegy még Zala megyéhez tartozik, nem hagyhatjuk ki a desszertek közt lapuló zalai specialitást a zalai totyogós palacsintát. A desszert lényegében egy palacsintába tekert vargabéles, amely alatt angolkrém terül el, tetején lágy vaníliahab pihen. Egy palacsinta ebből a helyi unikumból, főleg étkezés végén éppen elég. A minőségről pedig a vaníliaszószból kivillanó kis fekete pöttyök tesznek bizonyságot – már aki érti!
A házi csokoládétorta csupa-csupa csokoládé, kívül-belül, omlós, krémes, egyben folyós és ropogós, ugyanis grillázs és aszalt gyümölcs színesíti az egyébként sem egyhangú ízeket. Melegen ajánljuk mindkét desszertet.