Amikor négy éve megnyitotta első ázsiai-magyar fúziós éttermét, mindenki a csodájára járt. Varga Dániel és csapata egy csapásra a figyelem középpontjába került, a Gourmet Fesztiválon nemcsak a közönség, de a szakma elismerését is kiváltották. Éttermük, az Aum, valóságos gasztrozarándokhellyé vált. Most levesbárt nyitott a belvárosban, a Nagymező utcában, Nam néven, de nem csak levest kínál. Elmentünk megnézni. 

Hónapok óta tervezzük, hogy felkeressük a Kacsa utcában található Mandragórát. Nem véletlenül: a közösségi médiában megosztott képeik mindannyiszor incselkedtek képzeletünkkel. Persze egy fotó nem biztos, hogy tükrözi a valóságot, ám nem a Mandragórában. Az étteremben előzékenységgel, szívvel, tudással, pompás színekkel, ízekkel találkoztunk.

Náncsi néni, be vagy rúgva, menj haza! – mondanám szívem szerint annak a Náncsi néninek, aki a gyerekkorom olvasmányélményeiből ismert és szeretett, mosolygós, feketeistváni bűbája helyett most egy rikácsoló, szaftos kötényes alakként szörnyellik elém. Nagyjából ez az első asszociációm, amikor belebámulok a tányéromra porciózott ételbe, mert borzasztó csalódás ér – várakozásaimhoz képest és abszolútértékben is.

Az idei Budapest Borfesztivál egyik újdonságának számított, hogy immár Gourmet Udvar is várta a borok szerelmeseit. Az ötletgazda, dr. Andrejszki Richárd, a Chef Market tulajdonos-ügyvezetője magazinunknak elárulta: a szervezőkkel közösen szerették volna meglepni a fesztiválozókat olyan ételkínálattal is, ami jobban illeszkedik a minőségi borok világához.

Mindig szerettem volna egy nagyon színvonalas éttermet vezetni, amelyben az ételek színvonala felnő, vagy ha úgy tetszik méltó a borainkhoz – mondta magazinunknak Mészáros Zsanett a szekszárdi Merops étterem vezetője hozzátéve, hogy folyamatosan azon dolgoznak: a nívó emelkedjen. Elismerte, a fejlődést csak kemény munka árán lehet elérni.

Ízlésesség, ízletesség – ez a két szó maradt meg bennünk azután, hogy kipróbáltuk a Szépilona Bisztrót, amely „Buda édenkertjeként” hirdeti magát. A hely fölülmúlta az előzetes elvárásainkat: kellemes a hangulat, az ételek nem túldíszítettek, nincsenek újragondolva, „csak” magabiztosan, jó ízléssel elkészítve, a szakembergárda precíz, kedves. Biztosan visszatérünk még.

Tűnjön el egy időre a vendégek életéből a nyüzsgés, az ingeráradat, ami körbevesz bennünket, éljék és adják át magukat a lassan hömpölygő élményeknek, mint egykor a régi családi ebédek alkalmával. Ez a filozófiája Hosszú Franciskának, aki Hosszúhetényben működtet éttermet. Szerinte, ha családias a légkör, a vendégek megérzik. A Hosszú Tányérban nem kell mereven ülniük, akár a konyhába is besétálhatnak.

A Németvölgyi úton valaha szinte minden sarkon vendéglő várta a polgárokat, akik, ha úgy tetszik, egy gasztronómiai promenád kínálatából válogathattak. E vendéglők közé tartozott a Szürke Csacsi is. Mára alig maradt pár étterem, de a Csacsi – némi metamorfózison átesve – ma is várja a budaiakat. Ez az étterem a Jardinette, amely két évtizede is ápolja a hagyományokat.

A szegedi Alabárdosban nem lehet „rosszul” választani, séf ugyanis igazi elkötelezettje szakmájának. Színes, összetett, de nem erőltetett, gondosan egymás mellé válogatott alapanyagokból, a technológiák tökéletes ismeretével készített ételei élményszámba mennek. Tóth Pál figyelme a legapróbb részletekre is kiterjed, impulzusai érthetők. Semmit nem ajánlunk jelenleg jobban, mint egy látogatást a színek szerelmesének konyhájába.

Éhesen érkeztünk, jóllakottan távoztunk. Előzetesen jó híreket olvastunk az étteremről, és nem is csalódtunk. A kiskunhalasi Rézmozsár olyan vendéglátóhely, amelyből minden városba kellene legalább egy. Terei fényesek, tágasak, a konyha megbízhatóan működik, a vendéggel jól bánnak, készülnek ebédmenüvel, választhatunk étlapról és a séf ajánlatából. Étlapjukon található néhány egészen különleges gyöngyszem is.