Közel háromszáz szakács és kukta mérte össze tudását a hétvégén a soponyai Ökoturisztikai Központban megrendezett 18. Nemzetközi Vadgasztronómiai Fesztiválon. Az ország minden részéről érkező csapatok szarvas, őz, vaddisznó és muflon kategóriákban mérhették össze tudásukat. Általános benyomásunk, hogy a korábban tapasztaltakhoz képest sokat fejlődtek a versenyzők, egyre több az innováció, az elkészült ételek nagy többsége bármelyik étteremben megállná a helyét.

Pontyhalászlé – válaszolja Sebestyén Tibor, az Ipolyerdőtől érkező Jó Palócok szakácsa komoly arccal kérdésünkre, mi fő a bográcsukban. Egy másodperc szünetet követően kacagva teszi hozzá: a hal az égből pottyant a kondérba, és közben a fakanállal belekavar egyet az ételbe, hogy bizonyítsa állítását. Horváth Barnabás csapatvezető mókás kollégáját kiegészítve hozzáteszi: a palóc verzióban természetesen zöldbab, tejföl és kapor ízesíti meg a vadhúst. Jeleň (vagyis szlovákul szarvas) palóclevesük mellé nemcsak derűvel, de fejedelmi vendéglátással is kedveskednek a sátrukat felkeresőknek. Szarvasmájpástétomuk fenséges, amihez friss zöldséget és puha kenyeret is adnak, és megkínálnak egy kis mangalicakolbásszal, meg házi süteménnyel, üdítővel, pálinkával. Gyorsan hangulatba kerülünk.

Ha itt vidámnak jellemezzük a hangulatot, hogyan fessük le a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. sátra körül tapasztalható jókedvet? Mintha a Macskajaj című filmbe csöppentünk volna, még az öreg vajda ágya is helyet kapott installációjukban. A balkáni hangulat nem a véletlen műve: a csapat előre megtervezett mindent, díszletet, zenét, ételeket. Így lényegében mindegy is volt számukra, milyen húst sorsolnak számukra (egyébként Gál László szakács darált szarvasból sütötte megállás nélkül a rolókat), a csevap biztos volt. Mellé házi kenyeret, házi szószókat, ajvárt és kajmakot (saját verziójuk szerint vajból, fetából, görög joghurtból és petrezselyemből készült finomság) is hoztak magukkal. Hogy a sorsolás kifejezést értelmezni tudjuk, ki kell térnünk a verseny lebonyolítására. A vadételfőző versengést két számban rendezik meg: a Vadételek Asztala bográcsban készült vadételek elkészítését jelenti, a szervező által biztosított 10 kg vadhúsból, amelynek fajtáját előre nem nevezik meg, sorsolással dől el. A Vadgasztronómiai Nagydíj keretében önkéntes alapon, szabadon választott módon, de kizárólag szabadtűzön készült vadételt kell készíteni; nehezítés, hogy csak a Vadételek Asztala versenyszámmal együtt lehet benevezni. A vadhúst ez esetben is a szervező biztosítja.

A Gemenc Zrt. szintén csevappal készült – ami esetükben vaddisznóhúst jelent. Barabás Tamás csapatvezető azt mondja, azért gondolták, hogy az ismert ételt készítsék el vadból, mert némi változatosságot is szerettek volna csempészni a versenyszituációba. A húst saját fűszerkeverékkel ízesítik. A verseny előtt egyszer már elkészítették, hogy ne érhesse őket meglepetés. Mellé lepényt, zöldségköretet, burgonyát is kínálnak.

„Az utolsó, 107 éves remetét főztük meg a bográcsban” – közli széles mosoly kíséretében Mészáros György, az Egererdő Zrt. csapatának sátránál. A tréfa magyarázata, hogy ételük fantázianeve: Bükki remeteragu. S hogy mitől lesz bükki? „Beletesszük a szívünket, lelkünket, na meg egy kis bükki csiperkét” – feleli büszkén Borbás Sándor szakács. A Lilaakác köz csapatának nem kellett messzire utaznia, helyi csapatként indulnak a versenyen, így még az is belefért számukra, hogy előző nap találják ki betétjük, a guruló gombóc nevét (ami burgonya, liszt, só és szerecsenduó felhasználásával készül). Berényi Eszter megosztja velünk: otthon is szokott vadragulevest készíteni, így lényegében mindegy volt számukra, milyen húsból kell majd csapatuknak a gőzölgő finomságot megfőzni. Viszonylag későn kelhettek a közeli Sárosdról érkező Magyar Pacalfőző Egyesület tagjai is, akik ezek szerint nem csak belsőségekből főznek szívesen. Paudits Géza elárulja, szarvast húztak – „hála Istennek”, teszi hozzá –, amit a saját szájuk íze szerint készítenek. Ez esetükben azt (is) jelenti, hogy vargányával bolondítják meg a vadat, továbbá kizárólag házi alapanyagokat használnak: saját kertjeikben termelt a paradicsomot, paprikát, vörös- és fokhagymát. Még a vörösbort is az egyik ismerősüktől szerezték be.Gyurecska László, a Bakonyerdő szakácsa egyéb rafinériákat is megoszt velünk. Őrségi özragujuk titka, hogy a raguba szilvalekvárt, fahéjat és szegfűszeget is tesznek. A vadhoz kínált széles metéltet (vagyis a mácsikot) pedig tökmagolajon pirítják (ettől lesz őrségi), fenyőmagot, bazsalikomot és szárított paradicsomot adnak hozzá, fedi fel a civilben tanárként és a salföldi Káli Fecske Étterem és Kulturális Központ séfjként dolgozó szakember. Aki ellátogat a standjukhoz, nem bánja meg, hiszen az egyik alapanyaguk, a szilvalekvár kenyérre kenve háromféleképpen is kóstolható: natúr, csilis vagy aszalt paradicsomos változatban. Nem tudunk különbséget tenni. A Kefag Zrt. Vad-Hajtások névre keresztelt csapatának szakácsa, Hajnal Balázs éppen szarvasburgert süt vidáman a különversenyben. Jókedve nem véletlen: vaddisznópörköltjük már készen várja a zsűrit. A vadat pulykakas férfiasságával és vargányával ízesítették. A különleges étel mellé polenta kerül tányérjukra. Egy másik „Vad” csapat, a Vad-Ászok nem bízott semmit a véletlenre: két profit, Moór Lászlót és Moórné Somogyi Veronikát, a fehérvári bEAT étterem séfjeit indította a versenyben. A kisorsolt őzhúst szegfűbors, kömény, boróka, őrölt babér és áfonya társaságában főzték meg. A pazar, puha húst a nem kevésbé nagyszerű szarvasgombás galuskával kínálják. A tányért Moór László „szentháromsága” – vagyis a pirítás, a savasság és redukció – jegyében némi za’atar fűszerkeverékkel is meghintik, csak hogy – mint fogalmaznak – „megtörjük a monotonitást”. A VADEX Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Zrt. tizennyolcadik alkalommal megrendezett Nemzetközi Vadgasztronómiai Fesztiválja a gasztronómia mellett a természet, a vadászati kultúra iránt érdeklődőknek is érdekes lehet, hiszen amellett, hogy kiemelt szerepet biztosít a vadhús, mint értékes konyhai alapanyag népszerűsítésére, felhasználási lehetőségeinek bemutatására, az erdő, a vad és a vadászat hagyományainak és kulturális értékeinek ismertetésére is mód nyílik.

Az eseményre kilátogató több ezer ember nem unatkozhat, hiszen a főzőverseny mellett gasztronómiai bemutatók, kézműves és gasztrovásár, kulturális és gyermekprogramok, színpadi előadások, koncertek is különleges élményt kínáltak. Ilyen például a STIHL Timbersports Magyar Nemzeti Bajnokság, ahol a favágás rejtelmeibe kaphatunk betekintést, vagy a vadászkutyabemutató.

18. Nemzetközi Vadgasztronómiai Fesztivál – Vadételfőző verseny díjazottjai

Vadételek asztala

* Őz kategória

1. Mecsekerdő Zrt.
2. Vad-Ászok
3. Vihar Lovas Egyesület 

* Szarvas kategória

1. Sefag Zrt.
2. Vért Vadászati Kft.
3. Wildebees

* Vaddisznó kategória

1.  Az Erdőért Egyesület
2.  RX Boban
3.  Vértesi Csipetcsapat

* Muflon kategória
1. Oltárkő Erdei Iskola
2. Nagy Sár-Hant vadászok
3, Jüllich Glas

Különdíjak

Erdei Ételek Mestere: Sefag Zrt.
Gasztró dizájn: Az Erdőért Egyesület
Vadgasztronómiai Nagydíj: Vad-Hajtások
Legjobb külföldi csapat: Oltárkő Erdei Iskola