Hétvége, 11 óra, kisebb sor a bejáratnál, izgulás, kíváncsiság, félszeg jobbra-balra pillantás, gyors csekkolás, aztán a megállapítás: igen, lehet, hogy kissé alulöltöztem a kulináris művészetek eme fontos társadalmi eseményén. Sebaj, a lényeg úgysem azon van, mi van rajtam, hanem hogy mit tudok kóstolni, hogyan érzem magam a forgatagban, és milyen energiákat, jobban mondva – ahogyan az idei Gourmet Fesztivál is hirdette – milyen női energiákat érzek magam körül.

Adtam időt magamnak, áttekintettem a lehetséges jelöltek standjait, aztán egy laza mozdulattal befékeztem a YAMA étterem házikója előtt, mivel éppen előttem sétált el egy pár egy igen csinos sushi válogatással. Azért választani tudni kell, így elsőre, mennyei volt, különösen az avokádós. Kellően sima és savanykás volt a rizs, és csodálatos összhangot alkotott az avokádó feltét lágyságával és krémességével.

A színek is képviselték a tálon a nőiséget: a csillogó rózsaszín az üde zölddel és a ragyogó fehérséggel. Aztán megjelent egy régi ismerős, kapkodva bekaptam még az utolsó falatokat, nem figyelve arra a zöld kis habcsókra, ami – igen, jól gondolják – mi más lehetett egy sushi tálon, mint wasabi. Hát a következő egy percet azért csak erős idegzetűeknek ajánlanám…Gyorsan innom kellett vizet, kicsit kétségbe is estem, hogy a borok, koktélok, rövidek kavalkádjában találok-e valahol hidratálást, de őszinte mosollyal nyugtáztam, hogy van egy újabb ismerős a fesztiválon: a Vis Vitalis. Velük utoljára a Pannon Karácsony Ünnepi Nagykóstolón találkoztam, ott is hozzájuk fordultam a borok kóstolása közben.

A pannonhalmi Szent Márton-hegy közelében fakad a forrás, amelyből a Vis Vitalis származik. „Legendás forrásként” is emlegetik, ugyanis a hagyomány szerint a tatárok elől menekülő IV. Béla király itt állt meg pihenni, és ivott a kút vizéből. A forrás több feljegyzés szerint is gyógyító hatású. Ezt most én is állíthatom, hiszen egy palack után úgy éreztem, megmenekültem, és tudok még kóstolni pár finomságot.Tudom, nem annyira csajos, de annyira megkívántam a marhát, hogy muszáj volt megállnom a Párisi Passage Restaurant standja előtt. A marha, amit 12 órán keresztül főztek, olyan omlós volt, hogy az első falat után csak arra tudtam gondolni: ebből minden héten akarok. A vajas burgonyapüré és az amaréna meggy pedig olyan édesen pikáns ízt kölcsönzött a hús mellé, amit nőként csak dicsérni tudok.

Gondoltam, kicsit megpihenek, és fülelek a színpad mellett, ahol javában tartott egy workshop Mautner Zsófival és Kálmán Évával, aki a kunmadarasi Ferdinánd Bisztró háziasszonya. Szó volt a kelt tésztákról, de engem igazán az hozott lázba, mikor megtudtam, hogy egyetlen helyen van indián rizs (más néven vadrizs) termesztés Magyarországon, és ez a hely Kisújszállás. Ez az amerikai kontinensről származó, Észak-Minnesota és Dél-Kanada tavaiban őshonos izgalmas vadvízi növény rímel arra, hogy manapság egyre növekszik az egészséges élelmiszerek iránti kereslet Magyarországon is. A gasztronómiában különleges csemegének számító vadrizs a magas rost- és fehérjetartalma mellett alacsony zsírtartalommal is rendelkezik. És vajon milyen lehet, amikor az egész falut átlengi a pirított vadrizs illata?Mivel egyre többen gyűltek a színpad köré, megragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzek pár látogatót, mi vonzotta őket a fesztiválra. Egymást átkaroló fiatal pár az első kiszemeltem. A férfi szemlesütve, kissé félszegen odasúgja, őt ne kérdezzem, csak a barátnője kedvéért jött ki a 26 fokos melegbe aszalódni. Ezen jót nevetünk, majd a barátnő elmondja, régi álma volt a Gourmet Fesztivál, nem is jöttek közelről, és élvezi azt a sok szépséget, amit lát és szagol. Nem tud mindent megkóstolni, amihez kedve lenne, de így is óriási élmény lesz, hogy elmondhatja, a Costes vagy a Borkonyha menüsorából fogyaszthatott.

Idősebb pár, nagyon koncentrálnak a workshopra. A hölgy igazi hozzáértőként kommentál, látszik rajta, érti is, amit hall. Személyes kedvencük a Gundel, sok szép emlék fűzi őket oda. Nem messze fiatalok álldogálnak, akik nyerték a belépőt, és talán egy menüt kóstolnak majd, meg persze koktéloznak.Mások kora délután már azt mesélik, az ötödik helyen esznek, és még legalább ennyit meg fognak látogatni este hatig. Igazi női szépség, amit az egyik középkorú hölgy kezében látok, mustfröccs. Bizonygatja, azonnal innom kell nekem is egyet. Hát legyen, egyrészről, mert megérdemlem, másrészről, mert tényleg jól esik a melegbens.

Fiatalok mellé kerülök, halkan beszélgetnek, mindegyik sikkesen, csinosan, sminkben, néhányuk kezében kamera. Interjúk készülnek majd a fesztiválról, rólunk, kik csak kapkodjuk fejünket az egyre nagyobb nyüzsgésben. „Szólítsatok meg minél több embert, de csinosak és szépek legyenek! Ők mutatnak majd jól a videókon” – hallom. Próbálok helyezkedni. Egyikük rám néz, majd tovasétál. Mégis a testhezálló ruhámban kellett volna jönnöm.Szeretem a távol-keleti ízeket. Szeretem, ha mosolyognak, miközben megkóstolom az ételt, szeretem, ha különleges élményként viszem magammal a rák vagy a kagyló ízét. Ezt kaptam az Ópiumnál: szeretetet, kedvességet, odafigyelést, és nagyon finom ízeket.

Ránéztem az órámra. Mennem kell, várnak otthon a lányok, megígértem nekik, hogy ma délután moziba megy az egész család. Furcsa lesz a vakító napsütés, ízek, illatok, emberi hangok kavalkádja után a sötétben, passzívan figyelni. De így szép az élet, hiszen a fesztiválon is jól megfért egymással a pompa és az egyszerűség: a közel 100 millió forintos óriási Mercedes álomautó és a vezeték nélküli multifunkcionális konyhai gépek. Hazaérve csak annyit tudtam mondani elsőre: a mai vacsorát kihagyom.