Ausztria harmadik legnagyobb városa minden szempontból kiemelkedő élményt nyújt: Linz magja olyan, akár egy szabadtéri múzeum, annyi különbséggel, hogy a helyeik életének szerves része. A múlt, jelen és jövő jól megfér egymás mellett: betérhetünk 1371-ben alapított pékségbe, hogy megkóstoljuk a város híres linzerét; 19. század közepén nyitott „bécsi” kávéházba, ahol robot segíti a felszolgálókat, és ellátogathatunk Európa egyik legmodernebb múzeumába, ahol vérből készült tányért is megtekinthetünk.

A linziek másként gondolkodnak a turizmusról, mint az európai városok többsége: nem vendégéjszakákat számolnak, hanem találkozásokat szerveznek – hiszen tudják, hogy az élmények jelentenek majd maradandó emléket. A város 2009-ben, európai kulturális fővárosi éve során fogalmazta újra saját turizmusdefinícióit, és fordult a hagyományos – így Ausztriában is megszokottnak számító – múlt- és természetorientált megközelítés felől az innováció, a digitális kultúra, a fenntarthatóság, egyszóval a jövő felé. Ennek jegyében született meg tavaly új mottója, „Take a risk, visit Linz!” is, amellyel bevallja, hogy nem turisztikai termékeket árul, hanem kockázatot vállal: azt ígéri látogatóinak, hogy átélhetővé teszi a várost, cserébe pedig nem kér mást, mint kíváncsiságot és nyitottságot.

Találkozás a linzi tortával

Ausztria legmodernebb városába vonattal indultunk: a RailJet hivatalos menetideje valamivel több mint 4 óra, így a déli harangszó már a Duna linzi partjainál ért bennünket. A légkondicionált, internetes, egyes szakaszokon 230 km/órás sebességgel száguldó vasparipán könnyen eltelt az idő, szerencsére a barokk kolostorépítészet remekművét, a melki apátságot egy pillantásra elkaptuk, csakúgy, mint a Maria Taferl-i zarándokhely bazilikáját. A sűrűn közlekedő vonat még egynapos kirándulásokra is bőséges lehetőséget kínál, akár őszi osztálykirándulások célpontja is lehet. Mi azonban szerencsére közel 3 napra terveztünk.A magyar utazók számára külön előny, hogy a MÁV-csoporttal való együttműködésnek köszönhetően Linz könnyen és kedvezményesen elérhető, ráadásul a vonatjegyhez járó kuponkóddal (Kuponkód: MAV25) 25% kedvezménnyel vásárolható meg a város felfedezésében segítő Linz Card, amely ingyenes közlekedést és múzeumi belépőket, valamint számos további kedvezményt kínál.Kalauzunk, aki az újradefiniált linzi turisztikai koncepcióban nem annyira idegenvezető, mint inkább kísérő, Rathwallner-Szegi Teréz volt, aki több mint 40 éve gyakorolja az útszervezés, városbemutatás mesterségét, Linzet pedig különösen jól ismeri, hiszen osztrák férjével egy közeli faluban él. Mint megtudtuk, éppen 2009, a kulturális fővárosi év óta dolgozik a Linz Tourismus kötelékében, mostanra a város szinte minden titkát ismeri, és ami még jobb: számunkra kifejezetten egy történeti-gasztrotematikus útvonallal készült.

Rathwallner-Szegi Teréz

Még szinte föl sem ocsúdtunk az első találkozásból, amikor Teréz a szállásunkat biztosító Fekete Medve Hotelhez közeli Jindrak cukrászdába vezetett bennünket, és bennfentesen odakacsintott a pultban álló hölgynek, aki erre egy kis tálcányi linzertorta-kóstolót tett elénk. „A linzi torta – nem azonos a rácsos linzerrel és a linzerkarikával, amit mi ismerünk, ez egy 17. század közepe óta létező recept, és itt, a Jindrakban már a negyedik generáció süti a tortákat” – árulja el Teréz. Megtudtuk azt is, hogy a linzertésztából kihagyhatatlan a fahéj, a reszelt citromhéj és pörkölt mandula vagy mogyoró. A jellegzetes textúrájú tésztára ribizli- vagy málnalekvár kerül, a tetején pedig tésztacsíkok és mandulaszeletkék zárják a likvidebb réteget. Ez a sütemény nem csupán helyi kuriózum, hanem a város legkorábbi exportcikke is egyben, hiszen már a 19. században fadobozban szállították a külföldi piacra; nem mellesleg pedig az egyetlen olyan édesség, amely Linz nevét viseli. A Jindrak üzeme a külvárosban van, szoktak látványsütéseket tartani, de ezen kívül is több kiszolgálóegységben találkozhatunk velük: pöstlingbergi, panorámás kávézójukat például mi is kipróbáltuk – de ne szaladjunk ennyire előre.

Párbeszédben a múlt és a jelen

Linzben az idősíkok és az európai építészeti hagyományok találkozása is szembetűnő. „A városmag épületeinek nagy része 13. századi eredetű, de a mostani mediterrán hangulatot a 16. századi itáliai építészek munkájának köszönhetjük” – árulta el Teréz. A középkori emlékek megjelenése cseppet sem múzeumszerű: olyannyira organikus része a városnak, hogy a nyitott kapualjakba belépve lépten-nyomon gótikus elemeket látunk, egy fodrászatból egyenesen színes falfreskók néznek vissza ránk az alacsony boltívek közül. Míg az utcafronton mindenütt a háromablakos, ám cserébe többemeletes későgót-reneszánsz házak dominálnak, addig az „ellenreformációs” itáliai hatást a belső udvarokról látható árkádos-boltíves kialakítás jelzi. „A mesterek Észak-Itáliából és Toszkánából jöttek, de télire mind hazamentek: azzal tehát már nem szembesültek, amikor a hóvihar telefújta az emeletes árkádok alját, és azt bizony nagyon nehéz volt kilapátolni” – avatott be a korabeli részletekbe Teréz.Minthogy az utcára néző ablakok után adót kellett fizetni, a házak Linzben inkább mélyek, mint szélesek, ám belül igazi meglepetéseket tartogatnak: a méhész céh egykori épületében ma is viaszműhely és gyertyaöntő működik; egy kapualjban – Mozart hajdani linzi szállásán – pedig Teréz egy gombnyomásra megszólaltatta Mozart 36. (linzi) szimfóniáját.

A város organikusan és meglepően modernül teszi elérhetővé a régmúltat és a kulturális örökség Linzhez kötődő epizódjait.

Alighanem ennek a koncepciónak része az is, hogy a Hundertwasser tervezte szecessziós szökőkútból ötféle, kiváló minőségű forrásvíz folyik, amellyel bárki szabadon megtöltheti a kulacsát. Micsoda összetett (tudás)szomjoltás! A különleges kút mellett egyébként az óvárosban még további négy, felirattal jelölt kút biztosít ingyen forrásvizet a szomjazó látogatóknak.Egy másik, barokk kori kút viszont egészen a csillagokig visz: Felső-Ausztria mai tartományi székháza egykor minorita kolostor volt, a belső udvarán csobog a Planéták Kútja (Planetenbrunnen), arra emlékeztetve, hogy a szerzetesek távozása után Johannes Kepler ebben az épületben tanított 14 éven át (1612–1626).

Nyitott kapuk városa

Rathwallner-Szegi Terézzel átmentünk a napközben nyitott tartományi székházon (Landhaus), amelynek hatalmas kapui a mai napig az eredeti zárszerkezettel működnek. Linz különlegessége a kapukban is megmutatkozik: egyre-másra láthatunk különlegesen megmunkált vasalatokat a hatalmas, máig eredeti formájukban használt kapukon. Figyelmes szemek azt is észrevehetik, hogy egy-egy kapun bozontos, gyermekököl nagyságú emberfej néz az utcára: a török fenyegetés emléke ez.

Noha Bécset is sikertelenül ostromolták az oszmánok, a császárváros lakossága és az uralkodói család számára az elsődleges menekülési célpont mindig Linz maradt, ezért a török sereg rémképe közvetlen fenyegetettség nélkül is beivódott a városiak tudatába. Egyfajta mágikus távoltartási céllal török fejet kovácsoltattak a kapukra, hogy „kívül maradjon a török a házon”, és megóvja a családot – tágabb értelemben a város közösségét. „Két reneszánsz kapu van Ausztriában: a bécsi Schweizertor és a linzi belváros reneszánsz kapuja” – folytatta Teréz, kilépve a tartományi székházból, amelynek egykori kolostortemplomát mára ismét a minoriták használják.Templomok tekintetében Linz igazán gazdag: a város püspöki székhely, a Passauból érkező főpásztorok a 19. századig a barokk stílusban épült jezsuita templomot használták. A város legrégebbi templomának, a plébániatemplomnak pedig fontos magyar vonatkozása van: itt került sor a „linzi esküvőre”, amit a helyiek csak „magyar esküvőként” emlegetnek: Jagelló Anna és I. Ferdinánd 1521-es házasságára, amely 1918-ig megalapozta a Habsburg-ház igényét a magyar trónra.Manapság a város arculatát a neogótikus stílusú katedrális, a Mariendom uralja: 1862-ben kezdték el építeni közadakozásból, és 1924-re készült el teljesen. Tornyának a hagyomány szerint nem volt szabad elérnie a bécsi Stephansdom magasságát (136 méter), így 134,6 méteresre tervezték, ezt azonban a linzi polgárok adakozásából végül egy 10 méteres kereszttel egészítették ki. Különlegessége, amelyre Teréz hívta föl a figyelmünket, hogy a szokásosan keletelt tájolás helyett a rendelkezésre álló térnek megfelelően észak-déli irányban tervezték meg a főhajót. Üvegablakain az osztrák egyháztörténet, Ausztria és a Monarchia történetének jelenetei elevenednek meg, számos magyar vonatkozással. Ez alól csak a modern stílusban pótolt szentélyablakok jelentenek kivételt: 1945 januárjában egy eltévedt bomba az iparváros helyett az óvárosra hullott, a detonáció kitörte a Mariendom szentélyablakait is.

Vendégváró linziek

A házhomlokzatok többségén még a régi, Mária Terézia-féle házszámok is láthatók, időnként azonban érdemes a lábunk elé szegezni a tekintetünket. 2009 óta ugyanis 30 nyelven és dialektusban, köztük magyarul is olvasható a Mariendomhoz közeli Herrenstrassén a hagyományos osztrák köszöntés: Isten hozott!Az ide érkező vagy átutazó vendégekről fogadók (Wirtshaus) gondoskodtak évszázadokon át: Linz legrégebbi fogadójának első említése például az 1400-as évek elejéről való, a Hofgasse 5. szám alatti épületben pedig 1670 óta folyamatosan szállásadóhely működik.S ha már vendégvárás, nem mehetünk el szó nélkül a szintén nagy múltra visszatekintő vendéglátóhelyek mellett sem: egyrészt a császári és királyi (k. u. k.) udvari pékség, a 14. század óta működő Hofbäckerei ma is ínycsiklandó tésztaillattal várja az éhes városnézőket. Másrészt a közeli Gösser Keller (Pfarrgasse 8.), vagy a belváros főutcájáról nyíló Stiegl-Klosterhof (Landstraße 30.) szintén évszázados múltra visszatekintő sörkimérő hely.És azt tudta, hogy Ausztria egyetlen, nem Bécsben található „bécsi kávéházát” is Linzben próbálhatja ki? A Café Traxlmayr 1847 óta folyamatosan működik, ráadásul a hagyományos étlap mellett olyan izgalmas élményeket is meglep, mint az emberformájú felszolgálórobot. Ismét egy hely, ahol találkozik a hagyomány és a modernitás. A hagyományt e helyen komolyan veszik: máig megőrizték az egykori telefonfülkét, a biliárdasztalt és a dákókat, illetve azt a szokást, hogy a nyomtatott (!) napilapokat újságtartó segítségével lapozhatják a vendégek.

Pro tipp a leendő kávéházlátogatóknak: ha a kiskanalat nem a csésze mellett, hanem a vizespohárra keresztbe fektetve hozzák ki a kávéhoz, akkor a használt kanalat mindig a vizespohárba kell tenni.

Itt, a Traxlmayrban tudtuk meg Teréztől azt is, hogy a bécsi kávéházakban a hosszúkás, kis pohár vizet nem meginni adják a kávé mellé, hanem azért, hogy abba tegyük a használt kiskanalat. Az osztrákok ugyanis nem tartották elegánsnak, hogy a kávé fölkavarása után a kiskanál összemaszatolta a tányért vagy a csészealjat.

Fogunkra való város

Alább pedig álljon itt szubjektív válogatásunk Linz figyelemre méltó gasztropontjairól, ahol igazi gourmet-találkozásokban lehet részünk. Mint minden nyugat-európai nagyvárosban, úgy itt is megtalálhatók a nemzetközi konyhát kínáló gyorséttermek, és volt alkalmunk kipróbálni két, magasan jegyzett helyet is: az 1 Michelin-csillagos Rossbarth-ot, valamint a Wirtshaus Gretzlt, városnézéshez azonban inkább a séta közben gyorsan kipróbálható helyeket ajánljuk.A Tourismus Linz szerencsére pár éve létrehozott egy kóstolófüzetet: a 19,90 euróért kínált Appetizer Pass (Häppchenpass) segítségével 10 hely specialitását kóstolhatjuk meg. A koncepció nem a jóllakást célozza, mindössze azt, hogy városnézés közben szó szerint ízelítőt adjon a helyi gasztrokultúra szereplőinek termékeiből: kóstolhatunk hagyományos Leberkäsét, húskülönlegességeket, édességet, francia sajtot, vagy éppen alkoholos italt.

Az Appetizer Pass kiváltását elsősorban azoknak ajánljuk, akik gyorsan megkóstolható, falatkaszerű élményeket keresnek, és nem tányérnagyságú fogásokra vágynak.

A belvárosban járva figyelemre méltó a színvonalas pékségek sora, közülük is kiemelkedik a már említett Hofbäckerei mellett a főtéren található Josef Brot, vagy a városban több ponton elérhető Brotsüchtig. A Brotsüchtig („Kenyérfüggő”) idén 10 éves, alapítói – Stefan Faschinger és Oliver Raferzeder – irodai vezetői állásukat cserélték péklapátra azért, mert a bolti kenyérkínálattal elégedetlenek voltak. Csakis bio és helyi alapanyagokból, kovásszal dolgoznak.Péknek lenni persze nem volt mindig hálás feladat – ezt ismét Teréztől tudtuk meg. A 13. századtól egészen Mária Terézia felvilágosult abszolutizmusáig létezett egy megszégyenítési gyakorlat, amelyet pékekkel szemben alkalmaztak, ha azok becsapták a vásárlóikat és kisebb kenyeret vagy zsömlét sütöttek, mint az elvárt méret. Ketrecbe zárták őket és vízbe – Linzben vagy Bécsben a Duna vizébe, másutt néha szennyvízbe – merítették őket.

A leckéztetésükre szánt eszközt Bäckerschupfennek nevezték. Egy városi legenda úgy tartja, hogy a Stephansdom bejáratánál, a posztórőf és a vászonrőf hivatalos mércéje mellett látható kerek mélyedés a kenyér elvárt, hivatalos mérete volt: ha a pék kisebbet sütött, könnyen Bäckerschupfenban találhatta magát.A felső-ausztriaiak kenyér iránti szenvedélye egyébként a környéken is tetten érhető. Mint Teréz fölhívta rá a figyelmünket, az Astenban működő Backaldrin kenyérgyár tulajdonosa, Peter Augendopler szerelmese a pékszakmának, szenvedélyes műgyűjtőként keresi és ki is állítja a kenyérsütéssel kapcsolatos régi eszközöket, szerszámokat, használati- vagy dísztárgyakat. Paneum névre keresztelt múzeumát a Kenyér Wunderkammereként, azaz csodakamrájaként definiálja. Ebből a gyárból indult egyébként világhódító útjára a népszerű magos kifli, a Kornspitz, amelyet 1984-ben talált ki Peter Augendopler. Ha valaki hagyományos fogadóra vágyik, keressen föl egy Wirtshaus-t, vagy térjen be a Stiegl-Klosterhof gesztenyefás belső udvarára – ha pedig egzotikusabb élményt akar, látogassa meg a Hongkongból származó Madame Wu fűszerkereskedését és teázóját. Utóbbiban ráadásul a világ minden tájának gourmet-különlegességeit is fölfedezheti, és ha szerencséje van, épp elkaphat egy élőzenés teaceremóniát vagy más edukációs programot. Átlagos hétköznapokon pedig ingyen korty teakóstoló is jut a vendégeknek. Minden gasztrorajongónak ajánljuk a főtéren péntekenként elérhető városi piacot (Stadtmarkt Hauptplatz), amelyen a közeli mezőgazdasági térség, a Mühlviertel számos kiváló kistermelőjével találkozhatunk. Noha a 20. század végén Ausztriában is visszaesett a mezőgazdaságból élők száma, az utóbbi években egyre erősebb trend, hogy az egyetemet végzett fiatalok régi, megszűnőfélben lévő gazdaságokat vesznek át és formálnak saját értékrendjük szerint: jellemzően fenntartható és bio irányba.

Békés csend és lenyűgöző modernitás félórányi sétára egymástól

Persze, Linzben három nap nem elég minden látnivalóra, abban azonban biztosak voltunk, hogy a helyiek „Normafáját”, azaz Pöstlingberget fel fogjuk keresni. A hegyre a főtérről félóránként induló speciális, félig fogaskerekű villamos szállítja az érdeklődőket. A napóleoni háborúk után emelt erőd ma népszerű kirándulóhely – nem csoda, hiszen panorámája egészen lenyűgöző. Lábunk előtt hever egész Linz, de még az Ötscher hófödte csúcsaiig is ellátni.Az egész dombot uralja a 18. században épült kegytemplom, amelyet a Fájdalmas Anya tiszteletére emeltek, az előtte létrehozott teraszon pedig a Jindrak Cukrászdának egy kávézója kínál pazar kilátást a kávé mellé.

Pro tippünk a sportos látogatóknak: érdemes gyalog visszasétálni Linzbe: a hegyi-kertvárosi miliőben szakrális kisemlékek váltják egymást, a hegyen pedig még egy régi temetőt is felkereshetünk.

Pöstlingberből gyalog ereszkedtünk vissza a városba, hogy fölkeressük Linz legmodernebb kiállítását, az Ars Electronica Centert. Az élmény minden várakozásunkat felülmúlta: a 8K-s, 3D-s vetítéstől kezdve a környezetkímélő-fenntartható fejlődés leginnovatívabb találmányaiig számos izgalmas bemutató váltotta egymást. Maximálisan interaktív múzeum, amelynek minden attrakciója olyan, mintha egy csodavilágba csöppentünk volna. És persze itt is találtunk gasztrotartalmat: az egyik vitrinben olyan tányérra és evőeszközre bukkantunk, amelyek 100%-ban vérből készültek adalékanyagok nélkül; a kiírás szerint olyan dinamikát fejlesztenek ki, amely a vér szimbolikus jelentését és anyagi tulajdonságait ötvözi.

Top 5 linzi magyar emlék

Bizonyára sokan ismerik a „Bécs magyar emlékei” című könyvet Juhász László tollából, arról azonban kevesebb szó esik, hogy Linz városában is találkozhatunk magyar vonatkozású emlékekkel.

1. Tatársapkás magyarok: a linzi Mariendom egyik üvegablakán látható jelenet a bajorországi kalandozásokat örökíti meg.

A jelenet a jobb alsó sarokban látható

2. Magyar címer: a Planéták Kútján a tartományi székház belső udvarán megtalálható a magyar címer is (hasonlóan a Habsburgok által bírt több ország címeréhez).3. 56-osok emléktáblája: a tartományi székház belső udvarán található az 1956-os menekültek magyar emléktáblája. Sokan találtak közülük új otthonra Linzben és Felső-Ausztriában.4. „Linzi esküvő”, azaz magyar esküvő helyszíne: Linz város plébániatemplomában kötötte össze életét 1521-ben Jagelló Anna és Habsburg Ferdinánd.

5. Batsányi János emléktáblája: a magyar költő élete utolsó 29 évét itt töltötte (1816–1845), ma Landstrassén található kétnyelvű emléktábla összeköti Linzet a költő végső nyughelyével, Tapolcával.

Riportunk a Visit Linz és a MÁV Zrt. támogatásával valósult meg. Köszönjük a felbecsülhetetlen segítséget a GD Consulting-nak.