Mi köze Luther Mártonnak a szaloncukorhoz? Hogyan rojtozták egykor a szaloncukorpapírt? Mire kell vigyázni a fondant készítése során? Ezekre a kérdésekre is választ kaptunk azon a programon, amelyet a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum rendezett, és amely a szaloncukor történetét állította a középpontba. A „Szalonczukkedli és riccselő gép” hangzatos című, interaktív múltidéző előadáson jártunk, ahol kipróbáltuk a riccselést is.

A cukrászat egész éves tevékenység, de vannak kiemelet napok, hetek, mint például a húsvét, a Mikulás vagy a karácsony, amikor a cukrászok ötödik sebeségbe kapcsolnak. „A cukrász mindenféle terméket előállít, aminek köze van az édességhez, ezért egykor nemcsak tortát, süteményt készítettek, hanem az ünnepek alkalmával csokoládéfigurákat, habcsókot is” – mondta Pap Gergely, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum múzeumpedagógusa, aki maga is két évet dolgozott segédként a pilisvörösvári Emil cukrászdában.

Karácsonyi sütemények közé tartozik a zserbó, amit Pap Gergely szerint mi avattunk hétköznapiból ünnepivé, talán a dió miatt. Bejglit, mézeskalácsot és szaloncukrot ugyancsak készítettek egykor a cukrászdákban. Utóbbival a 19. századtól kezdtük díszíteni a fenyőfát.

Gyakran elhangzik a szaloncukorral kapcsolatban, tette hozzá a múzeumpedagógus, hogy hungarikum, ami de facto valóban igaz, de jure azonban nem, mert érdekes módon nem szerepel a hungarikumok között (itt arra most nem térnénk ki, hogy mennyi értelme van vagy nincs a lajstromozásnak). Igaz, a pozsonyi kifli szerepel a listán, ami, ugye, majdnem bejgli.

Azt is meg kell azonban említeni, hogy nekünk, magyaroknak, nagyjából ugyanannyi közünk van a szaloncukor őséhez, mint más népeknek, például a franciáknak vagy a nemeteknek. Ugyanis a szaloncukor egyes attribútumai megjelentek már korábban is, csak nem egyszerre, mint a magyaroknál.

A papillote névre keresztelt, csokoládéba mártott cukorkát Lyonban készítették, s ugyanúgy becsomagolták, mint a szaloncukrot. Csak nem akasztották a fára. Strasbourgban ellenben már a 15. század végén, a 16. század elején is díszítették a fát, süteménnyel, aszalvánnyal – de nem becsomagolt cukorkával.

Egy 19. századi festménynek köszönhetően sokan készpénznek veszik, hogy Luther Márton díszített először fenyőfát, ám a valóságnak e legendához kevés köze lehet. Összegezve: a cukorkát és a karácsonyfa díszítését vontuk mi össze – nagy valószínűséggel. Annyi bizonyos: a szalonczukkedli elnevezést Jókainál olvashatjuk először.

Carl August Schwerdgeburth (1785-1878): Luther Márton családjával Wittenbergben 1536. karácsony estéjén

A korai szaloncukor fondant-ból készült, aminek készítési módja nyugati közvetítéssel érkezett Magyarországra, „szalonná” pedig azért vált, mert eleinte ott kínálgatták a vendégeknek, világított rá Pap Gergely. Később a karácsonyfát is általában az otthonok legnagyobb helyiségében, a szalonban állították fel, ahol – ha már úgy is kéznél volt – feldíszítettek a cukorkával.

A fondant cukorból készült, amit eleinte a nádcukorból nyertek ki, csak a 18. században fedezte fel egy német kémikus a cukorrépában rejlő lehetőséget és vált tömegessé a cukorgyártás. A termelés során készítették a süvegcukrot, ami olyan kemény volt, mint a kő, cserébe könnyű volt szállítani. Egy ősi süvegcukrot meg is tapogathattunk.

A cukorból túltelített oldatot kellett főzni, amiből puha, formázható, színezhető, ízesíthető anyag keletkezett. A masszát nem lehetett a levegőn hagyni, mert kiszáradt, ezért a fondant-t egy tölcsérszerű fémeszközzel (óhabzsák) gyorsan a formába adagolták, amelyekbe előtte rizslisztet szitáltak. Amikor megdermedt, becsomagolták, később a gyártás fejlődésével csokoládéba is mártották, így puha maradt a cukorka.

Pap Gergely és a riccselő gép

A szaloncukrot selyempapírba csomagolták, aminek a két szélét a szaloncukorpapír-rojtozógéppel (riccselő) cakkozták. A rojtozást a programon résztvevők, így mi is kipróbálhattuk (érdekesség, hogy ilyen gépet még manapság is árulnak).

Ezt végül betekerték egy másik, színes papírral, és spárgával elszorították a végeit. A cukrászdákban katalógust is készítettek, a különböző színű papírosokról, a modern korban díszítő matricákról. Ha nagy mennyiségben vásárolt a vevő, dobozkát is kapott hozzá, Gerbeaud Emil szaloncukros dobozát meg is csodálhattuk. Az 1910-ben gyártott fadobozt egyébként az ugyancsak a riccselő géppel előállított papírrojttal bélelték ki.

Egy idő után a fából készült tárolókat papírdobozok váltották fel, azokban kínálták a cukorkákat. A szaloncukros papírdobozokat sok család megőrizte, a legtöbben még ma is karácsonyfadíszt tárolnak bennük.

Mára a konzum és a zselés szaloncukor is kvázi klasszikusnak számít, hiszen napjainkban lényegében mindenféle ízesítéssel kapható bonbonként, szaloncukorpapírba csomagolva. Magára valamit adó csokoládégyár ma már kijön szaloncukorral is, de akinek van elég ideje, maga is készíthet szaloncukrot házilag.

Fotó: GR; French la Vie; Evangelisch.de