A legtöbben már biztosan megvásárolták a szaloncukrot, amely nélkül a magyaroknak elképzelhetetlen a karácsony. Ám ha mégis elfelejtette volna megvenni a család a cukorkákat, akkor sem kell kétségbe esni, hiszen akár otthon is elkészíthető a karácsonyi édesség. Csupán egy forma kell hozzá, ami ha nincs kéznél, még a szomszédtól is kérhetünk kölcsön. A házi szaloncukrot akár cukormentes vagy vegán változatban is elkészíthetjük.

Karácsonyhoz közeledve megszaporodtak a különböző tanfolyamok, amelyeken az érdeklődők elsajátíthatták, miként készíthetnek bonbont ajándékba, vagy akár szaloncukrot a családi fenyőfára. Mi is ellátogattunk egy ilyen rendezvényre, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének óbudai központjában, ahol cukor- és laktózmentes, valamint vegán finomságok készítésének technológiáját ismerhettük meg többedmagunkkal.

A foglalkozásokon az érdeklődők Huszár Zsuzsa dietetikus vezetésével önthettek szaloncukrot, aki cukormentes termékek fejlesztésével foglalkozik, azaz egy igazi szakavatott avatta be a Lélek Palotájába érkezetteket a cukorkák készítésének titkaiba. A szaloncukor készítéséhez – de írhatnánk akár bonbont is, hiszen a technológia azonos – lényegében egyetlen eszközre van szükségünk, egy szilikonból készült formára. A megolvasztott csokoládét ebbe a formába kell belecsurgatnunk úgy, hogy kitöltse a mélyedést és egy vékony réteget képezzen annak falán. Ha ezzel megvagyunk, hagyjuk megdermedni kissé, majd hozzá is foghatunk a töltéshez.

Lényegében bármit tehetünk a szaloncukorba/bonbonba, csak a fantáziánk és ízlésünk szabhat határt. Aki a régi zselés szaloncukrok világát idézné vissza, készíthet különböző ízesítésű zselét, de tehetünk az üregbe marcipánt, ganache-t, liofilizált gyümölcsöket, például epret, ahogy narancsvirág esszenciát, homoktövisből készült krémet. Persze minden töltelék vegán, cukor- és laktózmentes verzióban is elkészíthető.

Marcipánt dióból is kreálhatunk, amelyhez 1 rész dió mellett 1 rész eritritre, xilitre vagy „negyedannyi” édesítőszerre lesz szükségünk, egy csipetnyi víz vagy kókuszzsír mellett. Őröljük össze a diót az édesítővel a kívánt állagúra. Tölteléknek kicsit darabosabbra érdemes hagyni, de ha klasszikus marcipánt szeretnénk belőle, akkor őröljük egészen simára. Ha fontos az eltarthatóság, akkor csipetnyi kókuszzsírral tömörítsük össze a masszát. Amennyiben hamar elfogyasztjuk, akkor a zsír helyett a víz is elég.

A ganache-t a következőképpen készíthetjük: melegítsük fel a tejszínt, és keverjük el benne homogénre a csokoládét. Minél zsírosabb a tejszín, annál finomabb lesz a ganache. Ez önmagában is finom töltelék, de ez csak egy alap, amelyet kedvünkre ízesíthetünk. Ha nagyobb víztartalmú anyagot szeretnénk hozzáadni, mint például hígabb lekvár, akkor kicsit növelni kell a csoki mennyiségét, hogy szilárdabb masszát kapjunk. Sose használjuk forrón, mert megolvaszthatja a csokiburkot!

Ha – a szaloncukortól függetlenül – trüffelgolyót (is) akarunk készíteni, kicsit kevesebbet adjunk a tejszínből a csokihoz. Hűtsük le, míg kézzel golyókat tudunk formázni belőle, majd hempergessük meg kakaóporban. Adhatunk hozzá fűszereket, fahéjat, szegfűszeget, csilit, koriandert, tonkababot, vagy szirupokat, szörpöket, aszalt gyümölcsöket, gyümölcsporokat, magvakat, olajokat, mogyorókrémet, mandulavajat egyaránt.

Akinek a szervezete nem tolerálja a tejből készült tejszínt, készíthet növényi tejszínt is. A zabtejszínhez 1 csésze zabpehely szükséges, valamint vanília, só, 1 evőkanál konjacliszt, 1-2 evőkanál eritrit vagy xilit. A zabpelyhet kicsit pirítsuk meg egy serpenyőben. Egy éjszakára áztassuk be kétszeres mennyiségű vízbe vagy öntsük le forró vízzel egy félórára. Szűrjük le, turmixoljuk össze 1 liternyi vízzel és az édesítővel. Tegyünk hozzá 1 mokkáskanálnyi vaníliát, és egy csipet sót. Nagyon alaposan turmixoljuk össze. Ha nem elég erős a turmixunk, egy sűrű szitán szűrjük át. (A töretet tegyük félre sütihez, fasírthoz vagy leveshez.) Redukáljuk a zabtejszínt konjacliszttel a kívánt sűrűségűre alacsony hőfokon melegítve.

Amikor megtöltöttük a cukrokat, fedjük le csokoládéval, simítsuk el a tetejét, és tegyük ki az ablakba vagy helyezzük a hűtőszekrénybe, hogy megdermedjenek a formába öntött bonbonok. Ha a szaloncukorkáink kellő állagúra dermedtek (ehhez nagyjából 10-15 perc szükséges), óvatosan pattintsuk ki az édességet a formából, majd tekerjük be színes alufóliába, papírba, celofánba, kinek, melyik szimpatikus. Íme, készen is van a saját ízlésünk szerint készült szaloncukor! Ha olvasna még a szaloncukor történetéről, KATTINTSON ERRE A LINKRE!