Igazi hungarikumnak számít, hogy a fenyőfát szaloncukorral díszítjük. A rojtos szélű selyempapírba és sztaniolba csomagolt édességgel ugyanis kizárólag a magyarok ékesítik a fenyőágakat. A szaloncukor ősének számító fondant receptje valaha külhonból érkezett, ám a honi cukrászmesterek később rengeteg ízben készítették. Ma már szinte megszámlálhatatlan ízesítésben kapható az időközben csokoládébundát öltött finomság, ami nélkül el sem tudjuk képzelni a karácsonyt.

Őseink kezdetben gyümölcsöket, aszalványokat és mézeskalácsból készült figurákat akasztottak a karácsonyfára, csupán a 19. század második felétől díszítjük szaloncukorral is a fenyőfát, igaz, a hagyomány mind a mai napig fennmaradt. Hogy miként került az országba a szaloncukor ősének nevezhető fondant cukorka receptje, arról megoszlanak a vélemények. Első írásos említése több száz évvel ezelőttre tehető, a szájhagyomány szerint az elkészítési mód Franciaországból juthatott Berlinbe, onnan később német cukrászok közvetítésével került Magyarországra.

A FONDANT RECEPTJE

Egy kilogramm cukorhoz 3,5-4 deciliter vizet öntünk, felforraljuk 112 Celsius-fokra, majd invert anyagot adunk hozzá (ami lehet ecet vagy glükóz) és besűrítjük a szirupot. A masszát hideg márványlapra öntve spaklival gyors mozdulatokkal elterítjük és összehúzzuk, ezt a kikristályosodásig folytatjuk. A cukorka alapanyagát egy napig pihentetjük, majd másnap, ízlés szerint választható finomságokkal, kávéval, vaníliával, mogyoróval vagy citrusfélékkel újra felfőzzük, formába öntjük és hagyjuk megdermedni.

Kevesen tudják, hogy a díszítés magyar sajátosság, csak nálunk szokás sztaniol- és selyempapírba csomagolt édességet a fenyőfa ágaira akasztani. Érdekes az is, miért hívjuk karácsonyi finomságunkat szaloncukornak: kezdetben csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak nagy karácsonyfa állítását, a fenyő helye pedig rendszerint a szalonban volt.

Legendás írónk, Jókai Mór ezért nevezte el az édességet „szalonczukkedlinek”. A desszertet ma már jobbára gépsorokon állítják elő, a gyártást minden bizonnyal először Gerbeaud Emil és Stühmer Frigyes gépesítette. Valaha a legtöbb háziasszony otthon készítette a papírba tekert karácsonyi édességet, és minden jobb cukrásznak is megvolt a maga titkos receptje; Kugler Géza 1927-ben megjelent könyve hetvenet is említ.

Ki hinné, hogy már akkoriban harmincféle színárnyalatban csomagolták a karácsonyi cukorkákat. A cukros töltelékre később került csak csokoládé, amely nélkül ma már szinte elképzelhetetlen a finomság. A töltet összetétele az idők folyamán több változáson ment át, manapság a különböző ízesítésű csokoládékrémmel, a vajkaramellával, a kókusszal, a zselével vagy a marcipánnal töltött édességek a legkedveltebbek.

Emellett kaphatók egészen egyedi kreációk is, így csemegézhetnek az ínyencek mákos, gesztenyés, gyümölccsel, lekvárral, alkohollal, kapucsínóval, trüffelkrémmel töltött, mentolos, grillázsos vagy fehér csokoládéval borított szaloncukrot is. A tölteléknek tulajdonképpen csak a fantázia szab határt. Ma már nincs abban semmi meglepő, hogy cukor- vagy laktózmentes termékeket, sőt akár paleo cukorkákat is meg lehet vásárolni. A fehérvári Damniczki Cukrászda vörösboros málnazselével, birsalmazselés vagy kardamomos szilvazselével töltött cukorkát is kínál birs- illetve szilvapálinkával, míg a chocoMe feketeribiszke pürével vagy szárított palacsintatésztával is tölt „cukorkákat”.

Növekszik a prémiumkategóriás termékek iránti kereslet, a fogyasztók kíváncsiak az új ízekre, és szeretik az esztétikus, igényes csomagolást is. A praliné szaloncukor is több féle ízben kapható, vásárolhatunk narancsos, karamell-vaníliás, de akár sós-mandulás ízesítéssel is. A hatalmas árubőségben nehéz eldönteni, mit vásároljunk meg, az viszont biztosra mondható, hogy az ismeretlen, nagyon olcsó termékekkel érdemes vigyázni.

Fotó: chocoMe, Thinkstock, Origo, Gourmet Riporter