Gyulladáscsökkentő hatása lehet a tejeskávénak – írta a napokban Dobson Szabolcs, a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság elnöke az általa létrehozott, Egészségügyi szakirodalmi tallózó elnevezésű Facebook-csoportban. Egy kutatásra hivatkozva rámutatott: a tejeskávé hatásosabb, mint a fekete önmagában. 

A szakember egy frissen megjelent nemzetközi tanulmány eredményeire hivatkozva elárulta, hogy új kutatások szerint a kávéban található kávésav és klorogénsav egy része kémiai reakcióba lép a tejben megtalálható fehérjékkel, és cisztein-konjugátumok keletkeznek belőlük. (Ugyanitt megállapították, hogy a kakaó esetében ilyet nem észleltek).

Szakmai körökben régóta ismert, hogy a kávéban jelentős kávésav és klorogénsav található, amelyek úgynevezett növényi polifenolok. Ezeknek jó ideje kedvező egészségügyi hatásokat tulajdonítanak antioxidáns jellegüknél fogva. A tanulmányhoz végzett sejtkísérletek kimutatták, hogy a ciszteinnel képzett kávésav- és klorogénsav-vegyületek sokkal erősebben gátolták a gyulladások kialakulásában szerepet játszó immunsejteket, mint maga a kávésav és a klorogénsav. Vagyis a tejeskávé hatásosabb, mint a fekete kávé.

Dobson Szabolcs ugyanakkor megjegyezte, hogy ezt a hatást még csak sejtvizsgálatok mutatták ki, tehát egyelőre nincs semmi garancia arra, hogy élő emberben is létrejön, viszont a kísérlettel „példát láthatunk egy gyönyörű kémiára”.

A képet árnyalja, hogy szintén nemrégiben a Torontói Egyetem és a Padovai Egyetem kutatói azt találták, hogy a nagymérvű kávéfogyasztás és a vesekárosodás közötti összefüggés egy koffeint bontó enzim genetikai módosulatán múlhat. A tanulmány megfigyeléses (obszervációs) jellegű volt, és tartalmazta több mint ezer olaszországi kávéfogyasztó adatait, amelyeket egy évtizeden keresztül gyűjtöttek a Padovai Egyetemen.

Kimutatták, hogy a vesekárosodásra jellemző paraméterek csaknem háromszor gyakoribbak voltak azoknál a sok kávét ivóknál, akikben az úgynevezett CYP1A2 májenzim génjének egy olyan változata működik, amelyik lassítja a koffein lebomlását, szemben más, olyan „sok kávét fogyasztókkal”, akiknél a gén eltérő változata található. Utóbbi ugyanis gyorsabb koffein-anyagcserét tesz lehetővé.

A tanulmány szerint a veseműködési zavar kockázata csak azoknál volt jelentősebb, akik naponta három vagy több csésze olasz kávét ittak. A kutatók a veseelégtelenség három jellemzőjét tanulmányozták: fehérjevizelés, hiperfiltráció és magas vérnyomás.

A gyors koffeinbontók hatékonyabban távolítják el a koffeint a szervezetükből, és így elkerülhetik a koffein káros felhalmozódását. Ezek az egyéni különbségek segítenek megmagyarázni azt, hogy a kávéval és a vesebetegséggel kapcsolatos korábbi tanulmányok miért nem adtak egyértelmű eredményeket.

Fotó: Wikimedia, StockSnap, Negati-Space