Egyéves lett a budapesti Kossuth téren nyílt Szamos Today kávéház, amelynek emeltén csokoládé múzeum is működik. Az évfordulóhoz kapcsolódva újított a cég: válaszolva a látogatói igényekre, tárlatvezetéssel bővítették a szolgáltatások körét, emellett interaktívvá tették a tárlatlátogatást.

A sétáló vendég csak benyomást kap, ám úgy gondoltuk: akit behatóbban érdekel a kakaóbab termelése, feldolgozása, a csokoládé gyártása, fogyasztása és története, legyen lehetősége megismerni – mondta lapunknak Kelényi-Szamos Gabriella tulajdonos annak kapcsán, hogy a Szamos belvárosi csokoládé múzeumában egyórás csokoládé túrát vezetett be. Az idegenvezetővel tett séta során különböző finomságokat is kóstolhatnak a látogatók. De ne szaladjunk előre!

A tárlat anyaga több száz évet ölel fel, onnan, hogy Amerikából Európába kerültek az első kakaóbabok, s amikor még édes luxusnak számított forró csokoládét kortyolni. A kiállítás a múlt század hatvanas éveiig kíséri végig az édes finomság történetét. A gyűjtemény 4500 darabjait Kelényi-Szamos Gabriella és férje vásárolta utazásai során az elmúlt harminc évben. London és Amszterdam bolhapiacain ugyanúgy szereztek be a csokoládé gyártásával, árusításával, fogyasztásával kapcsolatos tárgyakat, mint az Ecseri úton.

Egy reprint porceláncsészét pedig a tulajdonosok II. Erzsébet, angol királynőhöz köthető tárgyakat árusító üzletben vásárolták meg. A darab különösen kedves Kelényi-Szamos Gabriellának, hiszen az 1840-ben készült eredeti porceláncsésze másolatából is csupán ötszázat adtak el, vagyis az utánzat is exkluzív darab. Rajongása a porcelán iránt nem véletlen, Kelényi-Szamos Gabriella úgy fogalmaz: azért kezdte gyűjteni e tárgyakat, mert „gyönyörűségesek”. Nem meglepő, hogy otthonában egy vitrin kizárólag olyan csészékkel van tele, amelyeket a világban járva vásárolt. Ezeket rendszeresen használja is kávé, tea vagy forró csokoládé fogyasztására.

A tárlatot S. Nagy Anikó muzeológus rendezte be (őt a nagyközönség az Istenek eledele szerzőjeként is ismerheti). A gyűjtemény hat termen át mutatja be a kakaóbab és a belőle készülő csokoládé históriáját. Az elsőben a kakaófáról és annak gyümölcséről tudhat meg sok mindent a látogató. Például azt, hogy egy fa 3-5 éves korára válik termővé, s egy évben többször is szüretelnek róla. Egy vitrinben az is megtekinthető, milyen alkotóelemei vannak az ét-, a tej- és a fehér csokoládénak. Itt áll egy hatalmas, fémből készült kakaófa szobor is (eredetije Kölnben található), amely az életet, egyben a Szamos-család növekedését is szimbolizálja. Emellett meg is kóstolhatjuk a pörkölt babszemeket, amelyek kicsit kesernyés ízűek. 

A következő terem egy csokoládé szalon, ahol – ugorva egy kicsit az időben – arról kaphatunk képet, hogyan fogyasztották először csak a királyi udvarokban, majd a főúri szalonokban a forró csokoládét. A vitrinekben láthatók azok az előbb fémből, majd porcelánból készült forró csokoládé kiöntésére szolgáló kancsók, amelyeknek vízszintesen kiálló fa nyelük van. Mellettük hever az a különleges kiképzésű fa keverő, amellyel a különböző ízesítőket, cukrot, vaníliát, chilit, vörösbort kevertek el a forró csokoládéban.

Érdekesek azok az „automaták”, amelyek kicsiny adagokban porciózták ki a csokoládét a szalonok előkelő közönségének. Láthatók továbbá gyönyörű porcelán étkészletek is – akit érdekelnek a szép tárgyak, egy-egy vitrin előtt hosszú időt el tud tölteni. S aki így tesz, felfedezheti Kugler Henrik cukrászdájának (amelyet ma Gerbeaud-ként ismerünk) képét is egy csokoládés díszdobozon.

A harmadik helyiség a doboz galéria nevet kapta. Az itt álló vitrinekben olyan csokoládés szelencéket találhatunk, amelyeken – a kor szokásának megfelelően – híres festők, így Ruben, Rembrandt, Raffaello művei köszönnek vissza. A múlt század első évtizedeiben előfordult, hogy miután a doboz tartalma elfogyott, gyakorta e fedelet kereteztette be a polgári család, s helyezte a falra festmény helyett.

A terem közepén áll Jean-Etienne Liotard Szép csokoládéslány című festménye alapján, 78 kilogramm marcipánból készült figura, amely a megszólalásig hasonlít az eredeteihez. Egyszersmind dicséri a Szamosnál dolgozó munkatársak kézügyességét. Az interaktivitás jegyében a cég jelmondatát, „a marcipán csokoládéval párban, páratlan” a látogató itt maga ellenőrizheti: kis kóstolót kap a két csemegéből, hogy eldönthesse, igaz-e a szlogen. Szerintünk az.

Egy vetítőbe érünk, ahol erősen ajánlott megtekinteni a mintegy negyedórás filmet a csokoládé előállításáról. A látványos film segít nyomon követni a kakaóbab útját a ghánai őserdőtől a belga csokoládégyárig. Körben vitrinek állnak, s ezekben is találni csemegézni valót: a fából, majd fémből, később bakelitből készült, az üreges csokoládék és bonbonok előállításához szükséges öntőformákat tekinthetjük meg. Még a Dreher egyik eszköze is látható. Kevesen tudják, hogy a sörgyár nagy bajba került az első világháború után, mivel a sört fogyasztó férfiak java elesett a világégés során. Ezért a cég nem tudta értékesíteni a sört, így egy időre áttért a csokoládégyártásra.

Ezt követően egy kis édességboltba érkezik a látogató, ahol a kassza, a mérleg a vitrinek és a korabeli plakátok mellett a 40-es, 50-es és 60-as évek édességgyártóinak termékeit tekintheti meg a csokoládébarát. Itt finom pralinét is kóstolhatunk!
Végül egy látványműhelyben köt ki a látogató, ahol olyan gépeket láthat, amelyekkel még a cégalapító Szamos Mátyás készített marcipánt. A tésztaadagoló és mézeskalács-készítő gépek még ma is működőképesek, kérésünkre akár be is kapcsolják azokat, hogy megtekinthessük, hogyan működtek.

A műhelyben azt is megtudhatjuk, hogy készülnek a csokoládék, mi több, az előre kikészített hozzávalókkal, dióval, mandulával, mogyoróval, chilivel kedvünkre ízesíthetjük. A tárlat végén érdemes betérni a shopba, ahol olyan különlegességekre bukkanni, mint az Országház marcipánból készült mása. Kitekintve az ablakon össze is hasonlíthatjuk az eredetivel. S míg eldöntjük, mennyire hasonlít a marcipán parlament az épületre, illetve milyen vásárfiával lepjük meg gyermekeinket, hozzátartozóinkat, barátainkat, addig meg is dermed az általunk ízesített csokoládé, amelyet a Szamos munkatársai be is csomagolnak.

Nyolc évtized. A céget Szamos Mátyás alapította, aki az Auguszt cukrászdában ismerkedett meg a mesterség alapjaival és a marcipánkészítéssel. A kisvállalkozásból az elmúlt 80 év alatt hatalmas cég lett, amelynek ma már félezer alkalmazottja van, huszonöt, különböző profilú üzlete, amelyek közül egy Bécsben várja az édességek szerelmeseit.