Korea gyorsan és nagyon sokat változott az utóbbi évtizedekben, ezért egyre inkább veszít népszerűségéből az egykor kimcsi tárolására használt tradicionális tárolóedény, az onggi. A koreaiak még időben szeretnék elejét venni a kedvezőtlen folyamatnak, ezért világkörüli roadshow-t indítottak a különleges agyagedény népszerűsítéséért. Nálunk is nyílt egy kiállítás, amelyen sok érdekes dolgot lehet látni, tapasztalni. Két hétig még megtekinthető a Koreai Kulturális Központban.

Az onggi nagyon speciális tárolóedény, a készítéséhez használt különleges, apró szemekből álló agyagnak köszönhetően égetés közben a részecskék parányi lyukakat alakítanak ki. E piciny réseken keresztül átáramlik a levegő, így az ételek sokáig nem romlanak meg, és frissek maradnak, ezért is nevezik az onggit lélegző edénynek – mondja Kim Jiyeong, a Koreai Kulturális Központban megtekinthető, A fermentált ételek története című kiállítás kurátora.

Magyarországhoz hasonlóan Koreában is négy évszak váltja egymást, teszi hozzá, így a szűkösebb hónapokra a szorgos és egyébként is takarékos koreaiak amit lehetett, évezredek óta fermentálva tartósítottak vagy szárítottak, hogy télen is legyen mit fogyasztani. (Például még a retek zöldjét sem dobják a szemétbe, mint mi, hanem leszárítva teát készítenek belőle.) A tárlat koncepciója, hogy bemutassa, milyen edényeket használtak, illetve használnak egy átlagos háztartásban, valamint megismertesse a kimcsit, ami minden bizonnyal Korea legismertebb eledele. (Bár ez utóbbi kifejezéssel óvatosan kell bánni, hiszen ahány régió, város, ház, annyi féle recept ismert, nyugodtan állíthatjuk, hogy több száz féle ismert belőle, Szöulban még kimcsi múzeum is van.) Ahogy a kiállítás egyik tablóján olvasható, az onggi edények magukba foglalják az életet, hiszen a kimcsi egy koreai számára maga az élet. 

Az otthonok női tereit szimbolizálja az első terem, ahol számos formában és méretben, különböző díszítéssel ellátott onggit tekinthetünk meg. A női térben addig tárolták az edényeket, amíg bele nem került a kimcsi, az étel elkészítése ugyanis a nők feladata volt. A teli onggikat a háztetőkön vagy a hátsó udvarban tartották, aminek a hőmérséklet miatt volt jelentősége, ugyanis a fermentált ételek egy bizonyos hőfok felett elkezdhetnek rothadni. Az edényeket apró kavicsokra helyezték, hogy könnyebben megálljanak, a kövek közé sót szórtak a bogarak ellen.

Az onggi edények használatának hosszú a története, még nem is létezett a Magyar Királyság, amikor a koreaiak már használták az edényt. Nagyjából 1500 éve nevezik e néven, bár kutatások bizonyítják, hogy más alakzatú és elnevezésű, de hasonló funkciójú edényeket már sokkal régebben is készítettek. Ahogy a kimcsinek, úgy az onggi edénynek is számos változata létezik, a legismertebb talán az Ulsan tartományban készített. Az onggi ma ismert alakja leginkább a három királyság korszakából, az 5-6. századbeli kogurjói kerámiára hasonlít. A kiállításon egyébként az Ulsan Oigosan manufaktúra kézműves termékein keresztül ismerkedhetnek meg a látogatók a rendkívüli precizitással készülő tárolóedényekkel.

Az onggi készítés igen fáradtságos munka, erről meggyőződhetünk egy következő teremben, ahol filmeken követhetjük nyomon a folyamatot (IDE KATTINTVA ÖN IS MEGTEKINTHETI). Az agyagot több hónapig pincében pihentetik, mielőtt felhasználják, mert az onggi készítéséhez rendkívül nedves agyagra van szükség. A fazekasok hatalmas agyagdarabokat vágnak deszkára vagy éppen földhöz, fáradhatatlanul gyúrják, tapossák az agyagot, amíg olyan állagú nem lesz, hogy megkezdhessék a formázást.

Több féle technika létezik, az egyik legérdekesebb vagy inkább -látványosabb, amikor hosszú agyagkígyókat formáznak, amelyeket körkörösen helyeznek egymásra, majd egybedolgoznak. A bejáratnál egyébként látható egy Magyarországon készült edény, amelyet Heo Jingyu, az ulsani onggi kerámia hagyományőrzők kézműves mestere készített a kiállítás megnyitója előtt. (Még nincs kiégetve, mert a legközelebbi méretes kemence, amelyben elférne, Kecskeméten található. A tárlat végeztével azonban kiégetik az alföldi városban, azt követően a Koreai Kulturális Központ új székházába kerül.)

Miután a máz is rákerül az edényre, egy hónapig szárítják, csak azt követően égetik ki. Tíz napon át van a kemencében, amely az utolsó napra 750 fokra melegszik fel. Készítenek kisebb edényeket is, egy másik helyiségben ezeket is meg lehet tekinteni. Sőt, mivel különböző kimcsiket helyeztek el bennük, meg is lehet szagolni. Vigyázat: egyik-másiknak félelmetesen erős illata van, igaz, a székház hőmérséklete magasabb az ideálisnál… Ugyanitt tekinthető meg, hogy a szójababból milyen granulátumot, vagy különböző formájú tömböket készítenek. A szója a fermentáció motorja: ételízesítő és elősegíti az erjedést.

Egy nagyobb onggi korsó készítésének megtanulásához akár tíz év is kell. Talán nem meglepő, ha a koreai fiatalokat egyre kevésbé érdekli e szép, ám nehéz hivatás. Mind kevesebb a mester és a tanítvány, ami aggodalommal tölti el tradícióikat joggal óvó-féltő koreaiakat. A kiállításnak az egyik nem titkolt célja, hogy újabb híveket toborozzon az ongginak. Kell is, mert a kereslet is csökken az onggi iránt, az edények ugyanis igen drágák. Egy 50 literes bödön 500 amerikai dollárba is kerülhet. Még a kiesebbek is túl nehezek és borsos árúak, ezért a fiatalabb generáció inkább műanyag edényeket használ a kimcsi tárolására.

Az sem kedvez az onggi népszerűségének, hogy a koreaiak fele kis apartmanokban él, ezért igyekeznek takarékoskodni a hellyel. Szerencsére a kimcsiről nem mondanak le, legfeljebb nagy részük nem otthon készíti, hanem rendeli. Kísérőnk szerint a nagyüzemi keretek közt készült kimcsik is jó minőségűek, és a megrendeléseket gyorsan kiszállítják. Így bár kevesebben fognak hozzá otthonukban a kimcsihez, fogyasztása továbbra is a nemzeti identitás része. Hogy mennyire, arra csak egy példa: Koreában külön kimcsi tárolására alkalmas hűtőszekrényeket gyártanak, amelyek ott állnak a többi élelmiszer hútésére alkalmas frizsider mellett. A kimcsinek állandó hőmérséklet szükséges, amit ezek a szekrények precízebben biztosítanak.

Fotó: Samsung, Gourmet Riporter