Mobiltelefonra telepíthető, kávéfőzést segítő magyar applikáció, tömörítést kiváltó okos kis masina, versenyek, előadások, finom falatok, pezsgők, koktélok és kávé, kávé, kávé minden mennyiségben. Röviden ennyi a veleje a hétvégén rendezett tizedik KávéBár Bazárnak, ám a pompás kávéillatban úszó Millenárison ennél többet is tapasztaltunk, megpróbáltuk egybegyűjteni élményeinket.

Idén új helyszínen várta a KávéBár Bazár a látogatókat, ami igen helyes döntésnek bizonyult, lévén a Millenáris B épületében kényelmesen elfért minden kiállító, és a látogatóknak sem kellett egymás sarkára lépniük, közelharcot vívniuk egy presszóért. Számos kiváló borászat és pezsgőket kínáló cég is felvonult, sokak örömére, a Cserpes standjánál pedig a finomságok mellett egy hatalmas hűtőládában ingyen túró rudi, azaz Trudi várt a látogatókra. A magunk részéről melegen üdvözöltük a kifejezetten gáláns és nemes gesztust.

Minket persze leginkább a kávé érdekelt a legjobban, s itt aztán lehetett kóstolni, amíg csak az ember szíve bírta. Nekünk – hangsúlyozzuk, véleményünk teljesen szubjektív, nem is lehet más – az Impresso kolumbiai kávéja ízlett a leginkább. Aki utánajárna, a Dose vagy a Next Door egységekben teheti meg Budapesten.

Az impressós srácoknál egyébként home barista képzésre is lehetett jelentkezni, amit azért említünk meg, mert az ismeretátadás a legfontosabb a fogyasztói szemlélet formálásában. Más nem bonyolította ennyire túl a kérdést. – Nem hiszek a direkt edukációban, egyszerűen csak minőséget kell adni az embereknek, akik majd eldöntik, mi ízlik nekik és mi nem – vélekedett Halász Ferenc, a By Beans Coffee baristája.

Halász Ferenc

Hozzátette: a fogyasztók 99 százaléka felismeri, hogy az specialty kávéval foglalkozó pörkölők, kereskedők kínálta termékek jobbak, mint a multik készletei. Ugyanakkor a kérdés nem ennyire egyszerű, tette hozzá, mert a magyar piac még mindig nagyon árérzékeny. Az újhullámos kávézókban 500 forint alatt ritkán kapni egy presszót, ami sok fogyasztó esetében továbbra is jelentős szűrő.

Arra azonban van esély, folytatta Ferenc, hogy ugyanúgy, ahogy szinte minden család bárszekrényében találni egy jófajta tokaji aszút, a vásárlók agyában lassan az is elraktározódik, hogy akadnak szép számmal olyan helyek, ahol másféle kávét kapni. Olyat, amihez nem kell a fogyasztónak kompromisszumot kötnie.

Egyre többen hallanak a specialty világról, Halász Ferenc a KávéBár Bazáron is rengeteg olyan emberrel találkozott, akiket korábban semmilyen más kávés eseményen vagy kávézóban nem látott még, amiből azt szűrte le, hogy mind többen érdeklődnek a jó kávé iránt. Ez azért is jó hír, mert egy ilyen eseményen a fogyasztó úgy hasonlíthatja össze a különböző italokat, hogy nem kell ráerőltetni. Szabadon dönthet. 

Öt éve még az amerikai kávéláncok számítottak különlegesnek, ám a specialty vonal mára átvette tőlük a vezető szerepet, a köztudat része lett, és ha még nem is vásárolt ilyen kávét valaki, a szegmens létezéséról már tud, és eljön majd az idő, amikor meg is kóstolja, vásárol belőle. – A specialty kávé jó, ha nem lenne az, már régen „kihalt” volna – szögezte le Halász Ferenc.

Ezek a kávék ráadásul minden olyan modern szempontnak megfelelnek, amelyeket a tudatos vásárlók ma keresnek: természetesek, tiszták, lekövethetők, fair trade útján jutnak el a vásárlókhoz, vagyis újhullámos (talán e kifejezés is lassan idejétmúlttá válik) kávét fogyasztani igazi win-win szituáció. Igaz ez még akkor is, ha kapszulás kávét választunk, mert már ilyen formában is hozzá lehet jutni a specialty kávékhoz, ráadásul akad több olyan márka is, amelyet műanyagban vagy bambuszból készült kapszulába csomagolnak, nem fémbe. 

Jakab „Mordy” Gábor

Szerencsére jó kávét inni, vásárolni ma már nem fővárosi kiváltság, vidéken is erős bástyák akadnak Békéscsabától Győrig, a debreceni Black Sheep is önálló standon kínálta kávéit a bazáron. Tóth Gábor tulajdonos szintén úgy véli, megmozdult valami, egyre többen érdeklődnek a specialty kávék iránt. A Black Sheepben például már kapható kimérős kávé az aznapi pörkölésből, ami rendkívül népszerű a megyeszékhelyen.

A szó legjobb értelmében vett tömegesedés annak is a következménye, hogy kisebb pörkölők felismerték: érdemes nemcsak világosra, hanem sötétebbre, ha úgy tetszik, olaszosabbra pörkölni a zöld kávébabot. A fogyasztók egy része ugyanis vagy ragaszkodik, vagy visszatér a régi ízekhez, azaz a sötétebb pörköléshez.

Tóth Gábor szerint a kisebb pörkölők jó pörköléssel kiválthatják a multik gyengébb minőségű kávéit, a jó alapanyagból, közepesre pörkölt, frissen készített kávéé a jövő. A kínálat szerencsére egyre bővül, amivel mind inkább képben vannak a vásárlók is. Tudatosabban választanak, sokan tudnak mind többet a kávékról, és vásárolnak otthonra is jó kávét. Igaz ez még akkor is, ha nem mindenki kávészakértó. De nem is kell annak lennie. 

Tóth Gábor versenyzés közben

Aztán megszakadt a beszélgetésünk, mert Gábornak fontos dolga akadt: a Cup Tasting bajnokság döntőjében vett részt. De mi is ez a kávéval foglalkozók körében oly gyakori kifejezés? Szőllősi Lívia (a Kilimanjaro Specialty Coffee zöldkávé forgalmazó képviseletében) cup tasting játékra invitálta a kíváncsiakat, , ami utánozta a profik bajnokságát. Bárki kipróbálhatta, milyen feladattal kell megbirkóznia a hozzáértőknek.

Az asztalra hatszor három csészét helyeztek, mindbe ruandai kávé került, két különböző régióból. A feladat az volt, hogy a kóstoló egy-egy „állomáson” a három csészéből szűrje ki, melyikbe öntöttek a másik kettőtől eltérő kávét. Aki még ügyesebb volt, azt is megfogalmazhatta, miben érezte másnak a kakukktojást. 

A cupping a kávé egységes kóstolásának hivatalos módja, amely a farmer számára egyfajta minőség-ellenőrzés, a kereskedő segítségével kiválaszthatja a forgalmazni kívánt babot, a pörkölő választhat a zöld kávék közül elképzelése szerint, míg a fogyasztónak amellett, hogy egy érdekes játék, ismeretszerzés, fejlesztés lehetőségét hordozza.

Lehet, hogy az otthon kávét főzőknek ez túl szofisztikált, ám ők sem maradtak hasznos tanácsok nélkül. – Otthon nem érdemes presszó kávéval kísérletezni, jó hobbi, de ne várjunk tőle olyan eredményt, mintha kávézóban innánk meg egy presszót – tanácsolta Lonkai Márton, brewers bajnok. Helyette inkább olyan elkészítési módokat javasolt, amelyek más, de biztosabb eredménnyel kecsegtetnek.

Lonkai Márton

Mint például a french press, amelyhez a Steamhouse Café baristája az IKEA-ból vásárolt ezerötszáz forintos eszközt használta. Na meg egy szintén nem túl drága kézi kávéőrlőt, amelyet az interaktivitás jegyében körbe is adott az érdeklődőknek – kedvére darálhatott mindenki egy kicsit. A kávén azonban ne spóroljunk, figyelmeztetett, ebben teljes mértékben egyet tudtunk vele érteni.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a kávé pörkölésének idejét mindig nézzük meg a csomagoláson, mert a bab egy idő után „elfárad”, már nem lesz olyan jó az íze, mint a pörkölést követő hetekben. – Soha ne vegyünk darált kávét! – intett a szakember, amit a magunk részéról annyival egészítenénk ki, hogy soha-soha!

Egyrészt a kávészemek darálása után nagyjából öt percünk van arra, hogy italt készítsünk belőle, utána lényegében már csak kávéra hasonlító meleg levet főzhetünk. Másrészt, s ezt már mi tesszük hozzá, ha csak a legendák fele igaz, hogyan és miből készülnek a szupermarketekben kapható pár száz forintos őrölt kávék, önmagában az elég arra, hogy a fejünket is elfordítsuk, ha a kávés polc felé közelítünk.

Lonkai Márton azt javasolja, hogy a megdarált kávéra öntött forró vizet hét percig hagyjuk ázni az őrleményen, ez idő alatt lezuhanyozhatunk, kutyát sétáltathatunk. Persze, aki ennél rövidebb vagy hosszabb ideig áztatná a kávét, az sem tilos, sőt, ez ízlés kérdése. Az elkészült kávéból kóstolót adott körbe, majd egy másik, kissé bonyolultabb elkészítési módra tért rá, a filteres kávé főzésére.

Ám ez sem végzetesen rafinált feladat, csupán ott kell állni a kancsó mellett. A felforralt vizet egy papírfilterbe szórt kávéra öntjük, amelyet egy V60-as készségbe helyeztünk előtte. Az elsőre misztikusan hangzó elnevezés mögött rém egyszerű megfejtést találunk, a tárgy V-alakra hasonlít és 60 fokos szöget zár be a két oldala. Érdemes a munka előtt kicsit átmelegíteni a kancsót, mert így nem hűti majd le a lecsöpögő kávét. Pár perc, s kész is a filteres kávé, amelyet a rögtönzött közvéleménykutatás jobbnak ítélt a french pressznél.

Akit behatóbban érdekelt a téma, a földszinten akár vásárolhatott is magának őrlőt, ám a Kávétermelő Szövetkezet standján megtudtuk: a presszóhoz semmiképpen ne használjuk a kézi őrlőt, mert az nem tudja olyan finomra ledarálni a kávét, mint az elektromos gépek. Persze mindezt csak abban az esetben érdekes információ, ha „megátalkodottak” vagyunk, nem hallgatunk Lonkai Mártonra, s otthon kísérleteznénk presszó készítésével.

És valljuk be, sokan vagyunk így a kávéházba járástól függetlenül. Vagy épp azért. Persze az a tábor jóval kisebb, amelynek tagjai képesek végtelenül beleásni magukat a részletekbe. Igaz, nekik nagyobb eséllyel sikerül otthon reprodukálni a kávéházi ízeket. Ők biztosan igen megörülnek a hírnek, hogy 410 dollárért olyan eszközt szerezhetnek be a Kávékalmártól, amivel a kávéfőzés számos paraméterét követhetik nyomon – kávéfőzés közben. Sőt, a kapott adatokat el is tárolhatják.

De miről is van szó? Laczkó Gábor, a kávépörkölő manufaktúra tulajdonosa és Csanády Miklós által fejlesztett szett egy Bluetooth-os nyomásmérőből, az Acaia Lunar mérlegéből és a hozzájuk illesztett applikációból áll. Egyelőre iPhone készülékekre létezik a program (már dolgoznak az androidos verzión is), amelynek segítségével bátran lehet kísérletezni. Az applikáció méri a bemenő kávé és a kifolyó ital súlyát, az időt, amíg elkészül, és magát a folyamatot, milyen bár nyomás mellett, milyen kávé készül.

Persze a programot nemcsak az amatőrök, de a kávézók is használhatják, nem csoda, ha a magyar újdonságért a tavaly Amszterdamban rendezett World of Coffee-n nagy érdeklődés mutatkozott. A manuális gépekkel és több kávéfőzőgép márkával is kompatibilis a szenzort rejtő modul, amely bluetooth-on küldi az adatokat a telefonra.
A La Marzocco standján láttunk testközelből először olyan gépet, ami nagyjából egy termetesebb kávédarálóra hasonlít, szerepe azonban teljesen más. Nem kell többé a baristának vagy az otthon kávét főzőnek nagy erőkifejtéssel tömöríteni az őrölt kávét, elég csak a Puqpress márkájú gépbe dugni a kart, amely az előre beállított súllyal egységesen tömöríti össze a kávét. – Ettől kezdve minden kávé egyforma lesz, legalább is egy azon pörkölésből – tudtuk meg Raggami Fluck Csabától, a Caffe Soluzione Kft. ügyvezető igazgatójal. 

Akit a kávé, mint koktélalapanyag izgatott, az sem távozott csalódottan, az Agárdi standjánál több koktélt is kipróbálhatott, de rendeztek koktélversenyt is. – A kávé régóta bevált alapanyaga a koktéloknak, ha úgy tetszik néhány klasszikus recept el sem képzelhető nélküle, mint például az Espresso-Martini – közölte Dreghiciu Gábor, aki korábban a Boutiq’Bár bártendere volt.

A ma az Agárdinál dolgozó fiatalember a twist névre keresztelt koktélba juharszirupot, szerecsendiót, valamint a Lucky Cap Bányai kávéjából készült filterfőzetet használt. De készített whiskyvel kevert kávés italt, rumot, fűszeres gyömbérsörrel és gin-tonicot bodzával. 

És ha már szó esett a Bányairól, Tóth Sándorral, a szekszárdi A Kávé Háza és a Lucky Cap pörkölő tulajdonosával sokan váltottak volna néhány szót, ám a népszerű szakember igazoltan hiányzott a kávés dzsemboriról. Videón jelentkezett be egyenesen Costa Ricából, ahol éppen kávét szüretelt. Természetesen Bányai Lászlónál járt, akinek a történetéről ITT és ITT írtunk bővebben.