A Zala megyei Bázakerettye, bár még strandfürdővel is rendelkezik, nem tartozik a legnépszerűbb úti célok közé. Alaptalanul. Csupán pár napot töltöttünk a határhoz közeli településen, de már most indulnánk vissza. Képeskönyvekbe illő színes erdőség, tiszta levegő, és a település határában található Bonne Chance révén kiváló konyha várja a turistákat.

A bevezetőben azt írtuk, máris fordulnánk vissza Bázakerettyére. Hogy miért? A levegő kristálytiszta, a fák lombkoronájának látványa, így, ősz táján tündérszép. Ahogy az éjszakai égbolt is, a megannyi ragyogó csillaggal. Mindezek tetejében olyan csönd van, amellyel ritkán találkozik az ember. Csupán a falubeliek kakasai kukorékolnak olykor és a cinkehad csiccseg. De madárdalt naphosszat hallgatna a megfáradt lélek, ugye? Gyógyító hatású ugyanis. Mi biztosan kötelezően felírnánk egy évben legalább egy hetet a stresszes, városi környezetben élőknek.

A település szélén, hatalmas erdő mellett található a Bonne Chance-ra keresztelt étterem-szálló. Szerencsére kevés szobával rendelkezik, s azt tapasztaltuk, általában olyanok keresik fel, szállnak meg, akik éppen a helység imént felsorolt érdemeit preferálják. Azaz vágyják a jó levegőt, a csöndet, az erdei kirándulásokat (esetleg a kisvasutazást). És persze a finom ételeket.

Négy nap alatt alaposan feltérképeztük a Bonne Chance kínálatát. A konyha nem vállalkozik molekuláris gasztronómiára, de amit vállal, azt maradéktalanul teljesíti. A vállalás pedig igy hangzik: jó ételeket kínálni, jó alapanyagokból, jó technológiák helyes alkalmazásával, szolidan dekoratív tálalással. Mindezt nagyon előzékeny kiszolgálás mellett.

Az őszre hangolt a la carte mellett még táblás ajánlat is varja a vendégeket vagy az erre járókat. Mindkettőről választottunk. Utóbbiról a BBQ oldalast. A hús mennyei volt, szinte leolvadt a csontról. Az étlapról megkóstoltuk a sertésszüzet hagymákkal, szalonnás polentával. A hús vajpuha, a polenta habkönnyű, a hagymák pedig három különböző formában érkeztek. A nyers zöldhagyma frissességet, a lyoni módra sütött hagyma markánsságot, a savanyú lilahagyma lágyságot kölcsönzött az ételnek.

Kipróbáltuk a marhapofát vadasan, szalvétagombóccal, ami korrekt, elegendő adagban érkezett. A szósz kellően "vadas" volt, a szeletelt szalvéta omlós, a pofa a mi ízlésünknek picit kemény. Talán ez volt az egyetlen hibapont a több napig tartó tesztünk során.

A szarvaspörköltet zalai dödöllével kínáljak. A pörkölt szerencsére nem a sok helyen ismert agyonpaprikázott verzió, ami így teret ad a szarvas vad ízének a kiteljesedésre. Mindemellett a hús puhára főtt, amire sok helyen szintén nem fordítanak elég figyelmet, időt. Nem is illett volna jobban más a jellegzetes hús mellé, mint az enyhén édeskés dödölle. A frissességért ismét a zöldhagyma felelt.

Megkóstoltuk a Bonne Chance bécsi szeletet is, mert fix ideánk, hogy egy hely fokmérője az (is), miként készíti az egyszerűbb/hagyományos ételeket. Nos, a hely itt is jól vizsgázott, nagy és puha, pankómorzsába bújtatott húst kaptunk, mellé egyben főtt és sült, ízletes petrezselymes burgonyát. Az ételhez rendelt káposztasaláta roppanós.

Kipróbáltuk a rozé kacsamellet is erdei gombás széles metélttel. A mell puha, ugyanakkor nem maradt nyers, mint azt sok helyen értelmezik félre, már ami az állagot illeti. A metélt pedig valóban az volt, aminek hirdették: legalább három centiméter szelességben térítették be a tányért. A húsra ízletes jus került, míg a tésztára különböző gombákból ízletes ragu. Nem bonyolult fogás, de készítése során számos helyen elcsúszhat, aki nem fordít kellő figyelmet a technológiára. Itt erről szó sem lehetett, kiváló tányér.

A szállóvendégeknek reggelit is biztosít a Bonne Chance. Erős kávé, étlapról választható hideg és meleg ételek, azaz felvágottak, házi lekvárok, omlettek, virsli, főtt vagy tükörtojás kérhető a kínálatból. Az ételek jól elkészítettek, gyorsan érkeznek, és a koronavírus idején nem elhanyagolandó, hogy nincs svédasztal, így iktat ki a vezetés egy plusz veszélyforrást.

Említést kell még tennünk az italokról: sörből a zalaegerszegi Elf kisüzemi főzde kínálatából választhat a vendég. Nem jár rosszul, aki megkóstolja. Fehér-, rozé- vagy vörösborból egyaránt hat tétel található az itallapon, amelyek között zalai borokat is tartanak. Fehérből helyit választottunk, Dóka Éva nektárját, vörösből a gyöngyöstarjáni Benedek Pince pinot noirját. Kiváló borok.

A számos finom étel mellé plusz „szolgáltatás” is jár. A vendégek mellé gyakran odaül, olykor le is fekszik a Portás. Így, nagybetűvel, Portás ugyanis a ház kutyája, aki igyekszik minden vendégtől legalább egy jó szót, de ha lehet, inkább kis simogatást, mellkascsiklandozást kicsikarni. A jámbor jószág nem átall az asztalok alá is befeküdni, csakhogy a szeretetet minél közelebbről élhesse meg.

Mivel szabad járása van az egész házban, éberségét nehéz kijátszani, előfordul, hogy a szobáig is elkíséri a vendéget vagy éppen ott strázsál ajtaja előtt reggel, hogy egy kis simogatással indíthassa a napot. Bennünket erdei sétánkra is elkísért, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.