Valódi mesevilágba csöppenhetett, aki részt vett a 3 folyó völgye polgári társulás karácsonyi borkóstolóján a Château Bélában, Esztergomtól mindössze tizenöt kilométerre északnyugatra. Az egykori érsekségi szőlőbirtokok egy-két generáció óta ismét szakértő kezekben vannak: gondos termelők, családi vállalkozások igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni a mai Szlovákia legmelegebb és szőlőművelésre legalkalmasabb termőterületéből.

Bauer Ildikó, a 3 folyó völgye polgári társulás elnöke – és egyben a Fyrmonia Organic Winery tulajdonosa – magazinunknak elárulta: a közösséget azzal a céllal hozták létre, hogy összefogja a terület, vagyis a Duna, az Ipoly és a Garam által határolt vidék borászait, egyben segítse a dél-szlovákiai turisztikai régió föllendülését. Ebből következik az is, hogy a technológiai folyamatokba egyáltalán nem szólnak bele, az teljes egészében a borászok döntése marad.

Bauer Ildikó

A borászok – jelenleg 25 pincészet – szinte kivétel nélkül magyarok, még aki szlováknak született, a régióban az is megtanult magyarul. Az egyesületnek nincs tagtoborzása, és nem is áll meg a pincék ajtajánál, az a célja, hogy a borászatok mellett az éttermeket is edukálják, és magasabb szintre emeljék a régió gasztronómiáját. (A bélai kastély éttermét próbálva ez a cél nincs messze, de erről majd később.)

GALÉRIÁNKAT A KÉPEKRE KATTINTVA ÉRHETI EL

Bauer Ildikó megosztotta velünk azt is, hogy a régió alig van jelen a magyarországi köztudatban, annak ellenére, hogy Budapesthez az egyik legközelebb eső borvidék, és a magyarországi vendégek számára a határátlépés ráadásul már semmiféle adminisztrációval nem jár, sőt, a borvidéken mindenki beszél magyarul, minden adott tehát a kiváló és otthonos vendéglátáshoz.

Bóna Zoltán

S ha már a Fyrmonia Organic Winery (Fűr) borászatot említettük: Bóna Zoltán főborász elárulta, hogy a 2018–2019-es szőlőtelepítésük szűz szüretét kóstolhatjuk a 2021-es rajnai rizlingben. Nem használnak fajélesztőt, céljuk az, hogy a természetes terroire-íz minél inkább érezhető legyen. Ennek érdekében az összes bor eltölt több-kevesebb időt hordóban, Zoltán szerint ez egy plusz selymességet ad a tételeknek.

Rizling mellett kései sárgamuskotályt kóstoltuk még: szintén megállja a helyét, jót tett neki a novemberi szüret és a 4 napnyi héjon áztatás, szinte propoliszos ízek oldódtak ki a bogyókból – tudjuk meg. Ugyanígy „késeinek” számító, októberig tőkén hagyott, burgundi típusú bor lett a pinot noir-ból, a magasabb cukorfok érett eper és csokis-kávés ízvilágot adott a bornak. Mint kiderült, a tételeket nem is akármilyen éttermek vásárolják: a két Michelin-csillagos tatai Platán, valamint az egy Michelin-csillagos Rumour itallapján is megtalálható (az esztergomi 42-vel most zajlanak a tárgyalások).

Bóna Zoltán egyébként, noha a Fyrmonia főborászaként dolgozik, nem első generációs borász. Atyai ági őse, Bóna Áron legkésőbb 1858-ban már bírta a fűri szőlőt, amit néhány nemzedéknyi kihagyás után Zoltán családja vásárolt vissza, hogy újraélesszék a családi örökséget.

Nem ő az egyetlen, aki ezt az utat járta be. Csernus Károly Ipolynyékről (Csernus Winery) a régió „legtávolabbi” borásza, egyben valószínűleg a legrégebbi családi múltra visszatekintő is. Többgenerációs borászat fiatal tagja, s a „több” generáció itt egészen konkrétan azt jelenti, hogy a régióban élő ősei 1652-ben kaptak címeres levelet.

Csernus Károly

A család régóta foglalkozik szőlővel, ám a 20. században – a szocialista évtizedek miatt – náluk is kimaradt néhány évtized, a tételeiket édesapjával 2010 óta palackozzák. Mint elárulta, a pezsgőjére nagyon büszke, különösen azért, mert elegáns, kekszes, Champaigne-utóíz „bújik elő” belőle. A bor előállításakor 1 kilogramm tőketerhelés alá mentek, ezt pedig a szőlő meghálálta, a rajnai rizlingben egészen „csintalan savak” érezhetők. Ahogy fogalmaz: „kézírásom a bor, a harmóniát szeretném megmutatni bennük”.

Fogyasztóként az eleganciát szereti leginkább, kérdésünkre pedig, hogy ezt melyik borában látja viszont, azt válaszolja: a battonage chardonnay hordóválogatása igazán jól sikerült, a vaníliás, „krémes-vajas” ízek tényleg elegánsak lettek. Megkóstoltuk, igazat adtunk. A környékre jellemző kétarcúság – vörös- és fehérboroknak egyaránt otthona a terroir – Csernuséknál is kijön: a kékfrankos vulkanikus mélyízeiben a vasoxidos aromákat is megtaláltuk, ahogy korábban a pezsgő is hordozott némi kova illatot.

Geönczeöl Attila

A garamkövesdi Geönczeöl Pincétől Geönczeöl Attila – szintén 17. századig visszavezetett családfa sarjaként – ezt a fehér-vörös kettősséget más irányból mutatja meg nekünk. Olaszrizlingből készült szűretlen, derítetlen orange bora, amely a magyarországi fogyasztók számára gyakran még mindig újdonságnak számít, vörösboros technológiával készül. Tizenöt napot tölt héjon, mielőtt hordóba kerül, részben ez adja különleges narancsos színét is. Az aszúsodásra hajlamos szőlőt egyébként ő is viszonylag későn, október közepén szedi le. Már szinte említenünk sem kell, hogy hiába volt több generáción át családi hagyomány a borkészítés, 1945 után az ő esetükben ugyancsak egy földelkobzás és deportálás szakította meg a tradíciót, amelyet most Attila éleszt újra.

A borászfamíliából származó Berta fivérek Kürtről ugyancsak a kései szüret mellett tesznek hitet. Mint azt Berta Matúštól megtudtuk, az összes szőlőjüket későn szedik le, és a többiekhez hasonlóan hordóban érlelik.

Mindössze 2007 óta palackoznak, 2015 óta használják a ma már védjegyükké vált ujjlenyomatos címkéket, amelyben a két testvér – Lukáš és Matúš – keze hol B betűt, hol különféle alakzatokat formál. Nekünk a méhecskés címkéjű boruk lett a kedvencünk!

Matúš Berta

S ha már címke: Kecskés Péter, a Château Rúbaň (Fűr) sales munkatársa is gyönyörűen díszített palackokból kínál, az évgyűrűs logó nem csupán elegáns, de emellett minden címke külön történetet mesél el. Így borfogyasztás közben megelevenedik előttünk a fűri kastély egykori tulajdonosa, Zichy Aladár és családja története is. Az egyik címként például az látható, amint a motorizációért rajongó gróf motorbiciklin száguld Budapestről hazafelé, utasa pedig a birtok adásvételi dokumentumját szorítja hóna alatt.

A kastélyhoz tartozó szőlő 2013-ban került új tulajdonosaihoz, az első évjárat 2015-ben készült el. Míg a fent említett pincészetek jelentős része exportra értékesít (Skandináviától Nagy-Britannián át Japánig), addig a pince borászának, Dörd Lászlónak borai – évente mintegy 90–110 ezer palack – 99 százalékban a szlovák piacon találnak gazdára. Legbüszkébb a svoj sen, azaz „álmom” fajtából készült tételre, amely 6 hónapig érlelődött (egyharmada francia típusú, akácfalú-tölgydongás, kicsi fahordóban), amitől kajszibarackos-körtés-zsályás felhangokat kapott az aroma.

Kecskés Péter

Szintén különleges a Magyarországon kevésbé ismert Noria fajta, ami ezerjó és piros tramini keresztezése; a 2022-es bora üde, virágos, citrusos illatú, teljesen egyedi ízvilágú, elsőrangú tétel. Nem meglepő, ha a bátram kísérletező, magas szakmai színvonalat képviselő, egyedi borokat készítő pincészet – egyébként fiatal kora ellenére – már évek óta az egyik legjobban teljesítő felvidéki borászat.

Az általunk a Budapest Borfesztiválon már megismert helembai Világi Winery szintén 2015-ben jött létre. „Miután a terület az esztergomi érsekség birtokából kikerült, szövetkezeti föld lett, ám a rendszerváltozás után tönkrement, a tőkék között szabályos dzsungelt kellett irtani” – idézi föl a borászattól Nagy Krisztina. A 2015-ben telepített szőlőkből ma kétféle borsorozat készül, külön címkestílussal. Az egyik a modern balance széria nevet kapta, letisztult címkével, a másikat terroir selectionre keresztelték.

Nagy Krisztina

Ez utóbbi borcsalád palackjain a Prímási Levéltárban talált térképnek egy átszerkesztett és újragondolt változata látható, állandó eleme az iránytű. Az egyiken az északi irányt egy muflon jelzi (ezt a vörösborok kapják), míg a déli irány a Duna legnagyobb halára, a vizára mutat (fehérborok esetén).
A borászat először tiszta fajtákkal dolgozott, csak 2021-ben készült el az első cuvée-jük, amely a Symbiosis nevet kapta. Ez 60 százalék chardonnay, 25 százalék rajnai rizling és 5 százalék sauvignon blanc házasításából született, a leheletnyi sauvignon blanc-t csak a korty végén, utóízként érezhetjük.

Nem ez az egyetlen tételük, amely különleges utóízzel ajándékoz meg: a szintén 2021-es chardonnay például a gazdag ásványosság mellett is szép, „popcornos”-vajas ízvilággal búcsúzik. Mind a fehér, mind a vörösborok közül kiemeltek egy-egy tételt, a zászlóshajók: ezek elegáns, fekete címkét és viasszal zárt dugót kaptak. (Jelenleg a 2021-es rajnai rizling és a pinot noir tartozik ide.)

Szitás Csaba

Az általunk megkérdezett borászok mindegyike kiemelte: erősen kötődnek a területhez. Szitás Csaba, a Borvin (Bátorkeszi) borásza sincs ezzel másként, aki egy kis családi borászat vezetőjeként a környékbeli, biotermesztésből származó szőlők legjavát vásárolja föl spontán erjedésű natúrboraihoz. Kétharmad részben vörösbort készít, abból is a környék specialitását, a Dunajt igyekszik tökélyre fejleszteni.

Végezetül essék szó a házigazdáról, a Château Béla pincészetéről is. Miroslav Petrech főborász a pincelátogatás során vezetett be (le) bennünket a borkészítés rejtelmeibe. Több mint 50 esztendeje foglalkozik borokkal, a Château Belához azonban csak nem régen csatlakozott. Célja, hogy a legfinomabb rizlinget és cabernet sauvignont készítse el, hozzáértését pedig mi sem jelzi jobban, mint hogy Robert Parker a szlovákiai borászatok közül egyedül az ő egyik tételüket értékelte 94 pontra.

Miroslav Petrech

A pincészet egyébként 1742 óta található ezen a helyen a felette álló kastéllyal egyetemben, utolsó tulajdonosai, az Ullmannok 2010-ben vásárolták vissza az egykor államosított épületegyüttest, amelyet hét éven át újítottak föl, mire elérte mai, ötcsillagos állapotát.

Ünnepi meglepetés

A Mikulás hozott egy rangos díjat a szállodának: a Historical Hotels of Europe nemzetközi versenyén (ismét) megszerezték az 1. helyezést a Heritage & Romance kategóriában.

Miroslav Petrech saját, itteni munkáját úgy foglalja össze: „kicsik vagyunk, de a legbátrabbak”, a meszes talaj és az egyszerű technológia azt is jelzi, hogy a bor 98 százalékát a természet készíti, a maradék 2 százalék a borász felelőssége, hogy „ne rontsa el a bort”. A rajnai rizling, amelyet Egon Müllerrel közösen alkotott meg, 70 százalékban exportra készül. Boraik megtalálhatók New York, London, Párizs, Tokió és Bécs vezető éttermeiben.

S ha már itt jártunk, kipróbáltuk a kastélyszálló Baldacci éttermét is. Választásunk egy levesre esett (mindketten ezt kértük): Házi kakaserőleves, julienne zöldség, búzadara gombóc, turbolya, valamint egy-egy főételre: supreme csirkemell füstölt burgonyapürével, valamint borjú bécsiszelet burgonyasalátával. Minden isteni volt, ahogy a másnapi bőséges és lenyűgöző választékú reggelikínálat is!