Hamarosan folytatódik a kelet-európai középdöntővel a S.Pellegrino Young Chef szakácsverseny. A regionális selejtezőre Varsóban kerül sor, amelyre már a magyar versenyzők is nagyon készülnek. Feladatuk nem egyszerű: a tíz középdöntős közül csak a legjobb jut tovább a milánói döntőbe.

Az október 18-i középdöntőben az indulóknak ugyanazzal a pályaművel kell a továbbjutásért harcba szállniuk, amellyel a selejtezőre is neveztek. Botos András, a székesfehérvári Diófa étterem szakácsa galambbal pályázott, rétegelt burgonyával, céklával és sárgarépával. Persze a fiatal séfek finomíthattak a recepten, csak az alapkoncepció nem változhatott.

Botos András a selejtezőből való továbbjutása óta korrigálja az eredeti receptjét. Sok mindenen változtattam, átértékeltem bizonyos dolgokat, akadt, amit hozzátettem, mást elvettem belőle. Szerintem ezzel erősebb is lett a pályamunkám – vélekedett a felkészülés hajrájában az ifjú séf. András úgy értesült, sok induló élt a változtatás lehetőségével, ám a finomhangolás után a versenyzőknek le kellett adniuk az alapanyagok, az összetevők részletes és végleges listáját, azon már nem változtathatnak.

Botos Andrásnak a megfelelő zöldség felkutatása jelentette a legnagyobb feladatot, számos piacon járt, amíg megtalálta azokat a termelőket, akik biztosítják számára jó minőségű sárgarépát és céklát. A folyamat nem zökkenők nélküli: a kiválasztott zöldségekkel újra és újra el kellett készítenie a versenytányérját, így akadt rá azokra a beszállítókra, akikkel végül együtt tud dolgozni. 

– Ezek a zöldségek drágábbak, mint amelyekkel általában találkozhatunk. ki merem jelenteni, hogy mindig meg lehet találni a megfelelő alapanyagot, ám sajnos még mindig ott tartunk, hogy kutatni kell. Én azonban mindenképpen szerettem volna magyar alapanyaggal versenyezni, hogy megmutassuk Európának: vannak jó élelmiszerek Magyarországon is – beszélt Botos András önként vállalt missziójáról a Gourmet Riporternek. Feltétlenül pozitívnak értékelte, hogy a felkészülés alatt számos őstermelővel került jó kapcsolatba. 

A fehérvári szakács környezettudatos is, magáévá tette azt az egyre terjedő gazdaságos koncepciót, hogy az alapanyagok minél nagyobb hányadát hasznosítsák. Saját receptjében ezért a galamb szinte minden részét felhasználja a fogás tálalásához. Hogy minél tökéletesebb lehessen a tányérja, Botos András egy neves budapesti séf tanácsát is kikérte, aki elmondta, mire figyeljen oda az étel elkészítésekor, s több változtatást is javasolt neki.

A versenyzők a versenyen bármilyen eszközt, konyhatechnológiát használhatnak, a magyar induló azonban semmit nem bíz a véletlenre, kisteherautóval minden szükséges eszközt Lengyelországba szállítat. A versenyétel elkészítésére (előkészületekkel és utómunkálatokkal együtt) 5 órája van minden indulónak, igaz, egyedül kell elkészíteniük a fogást, nem lehet segédjük. (A győztes, a milánói döntő többi résztvevőjével már kap maga mellé egy mentort.)

Botos András eddigi eredményével is elégedett, ám nem mondott le a továbbjutásról sem, igyekszik a legjobbját nyújtani, kérdés, az mire lesz elég. Ám akkor sem lesz szomorú, ha végül sem sikerül számára a fináléba jutás, mert rengeteg tapasztalatot gyűjtött a verseny során. 

A német Falko Weiß pályaműve

A varsói középdöntőben négy lengyel, három szerb, két magyar (Botos András mellett Sándor Rodrigo) és egy szlovén szakács versenyez az egyetlen továbbjutó helyért. A verseny középdöntői folyamatosan zajlanak, számos régióban már kihirdették a győztest. A Fine Dining Lovers szerint Kanadában Benjamin Mauroy-Langlais, a Benelux-államokban a belga Frederic Chastro, Kínában Chan Wai Poon, Franciaországban Antonio Buono, Olaszországban Edoardo Fumagalli, Óceániában az ausztrál John Rivera, Dél-Amerikában a chilei Elizabeth Puquio Landeo, Svájcban David Wälti, a mediterrán országokban a görög Constadina Voulgari, Németország és Ausztria területén a német Falko Weiß nyerte meg a területi selejtezőt.

Fotó: Botos András, S.Pellegrino