Európa legrégebbi, 3000 éves szalonnakészítő üzemének titkára derült fény Ausztriában. Eddig talány volt, hogy honnan származtak az ipari méretekben feldolgozott állatok, ám a bécsi Természettudományi Múzeum szakértőinek DNS-vizsgálatai rávilágítottak: a nyomok a Dunához és Ausztria déli részéhez vezetnek.

Minden évben több száz, a legjobb vágókorban lévő, 2-2,5 éves herélt sertést vágtak le Hallstattban. Ezután feldolgozták a húst, a Só-hegy völgyében kialakított óriási sós medencében pácolták, a közeli sóbányában pedig kiszárították – közölte Hans Reschreiter régész, aki Salzburghoz közeli, több ezer éves település, Hallstatt egykori gazdasági és ipari kapcsolati hálózatát kutatja, valamint a prehisztorikus sóbányában zajló ásatásokat irányítja.

A környéken szokatlan mennyiségű csontra bukkantak, amely felvetette a kérdést: honnan származtak az állatok, hiszen a közelben nem volt télen megfelelő mennyiségű táplálék, amely elláthatott volna egy ekkora sertéskondát. Korábban azt feltételezték, hogy már 3000 éve is eltervezett logisztika alapján szállították a sertéseket. Erre az elméletre a bécsi Természettudományi Múzeum és az Állatorvosi Egyetem DNS-vizsgálatai jelentették az első bizonyítékot. A több mint hatezer disznócsont kiértékelése alapján ugyanis arra az eredményre jutottak, hogy az állatok az Alpok előteréből, a Duna menti és déli területekről származtak. A disznóhordák feltehetően vegyes tölgyerdőkben éltek és télen a lehullott makkal táplálkoztak.

A hallstatti kultúra iparosai a kereskedelmi hálózatot az üzemi eszközök beszerzésére is használták. Már az időszámítás előtti 1200 körüli évekből származó eszközökön is látszik, hogy közülük több százat az Alpok előteréből importáltak Hallstattba. A sóbánya magasan szervezett üzem volt, amely táplálékot, üzemi eszközöket és a munkások számára ruhákat is előállított, így biztosította a zökkenőmentes sótermelést.

Fotó: Gourmet Riporter, extracrispy.com