Bori néni varrónőként soha nem gondolta volna, hogy egyszer szerzeteseknek fog főzni. Mégis így lett: különös kanyarok után a bakonybéli monostor konyháján kötött ki, ahol a mai napig „kísérletezhet” a szerzeteseken – az atyák kifejezett kérésére. Az évek során számos főzőtanfolyamot végzett el, folyamatosan képzi magát, ma már az sem jelent gondot számára, ha indiai ételt kell főznie, netán macaront készítenie a monostorba érkező vendégeknek.

Ma karalábélevest és zöldborsófőzeléket készítek sült virslivel – mondja Nagy Ferencné Bori néni, amikor a bakonybéli bencés monostor konyháján felkeressük. Hatalmas helyiségben egyedül látja el a feladatokat, de egyáltalán nem bánkódik emiatt. Szeret főzni. Bakonybélben él, mégis érdekes, miként került a monostorba. Amikor még a rendszerváltoztatás előtt nyugdíjas apácák lakták a mai monostort (amely akkor még szociális otthonként működött), a kertjüket másokkal együtt Bori néni édesanyja művelte. Bori néni akkoriban varrásból élt, ám 1992-ben megszűnt a munkahelye, ezért édesanyja nyomdokaiba lépett. Egészen addig ott dolgozott a monostorban, amíg a bencés szerzetesek vissza nem tértek Bakonybélbe.

Nem számított a hivatalos formula

Bori néni szülei a szocialista rendszer tiltása ellenére is vallásosak maradtak, mi több, édesanyja ágán egy nagybácsikája pap volt. Bori nénit szülei keresztény szellemben nevelték, még ha ez olykor akadályokba is ütközött. Amikor első osztályos volt, édesanyja azt gondolta, automatikusan mehet gyermeke hittan órára, holott ez korántsem volt magától értetődő, ezért Bori néni hivatalosan nem is járhatott volna hittanra. De az atyák jelezték: ne foglalkozzon a család a hivatalos formulákkal, ha a gyermeknek van kedve, nyugodtan maradhat a többiekkel hittanon. Következő évben azért már beíratták a kis Borit szülei. Hogy ez abban az időben mennyire nem volt egyértelmű, arra Bori néni elmond egy másik példát. A rendszer (és besúgói) elől sokan leplezték hitüket, ezért távolabbi faluba jártak misére, vagy máshol keresztelték meg gyermeküket, ott, ahol nem ismerték őket.

Abban az időben Bori néni továbbképezte magát, kereskedelmi iskolába iratkozott be, s a vizsga előtt már csak a kötelező 200 órás gyakorlat maradt hátra. Isten útjai kifürkészhetetlenek: a lánya diplomamunkáját be kellett köttetnie, ezért a monostorba ment, ahol foglalkoztak ilyesmivel. A szerzetesek érdeklődtek hogyléte iránt, elmondta, éppen hol tart az élete, mire megkérdezték: nincs-e kedve a kétszáz órás gyakorlatot a monostorban letölteni. Bori néninek nagyon is volt hozzá kedve.

Ledolgozta a 200 órát, letette a vizsgát, majd visszatért a monostorba, de akkor már a gyógynövénykertben kezdett dolgozni. Több évig maradt, ám elérkezett egy pont, amikor a rend nem tudta tovább foglalkoztatni az embereket a kertben. Eltelt pár hónap, és újra megkeresték a monostorból Bori nénit, hogy ha elvállalja, a konyhán tudják alkalmazni. Azóta főz a szerzetesekre.

A bencések támogatták abban, hogy szakácsnak tanulhasson, miközben már nap, mint nap főzött rájuk. A testvéreknek annyira ízlett Bori néni főztje, hogy teljesen rá bízták, mi lesz a heti menü. A grízes tésztától a pörköltig mindent szeretnek a testvérek, a legnagyobb kedvenceik közé az aranygaluska, a palacsinta és a bableves tartozik, de nagyon kedvelik a vadast is. Bori néni saját receptje a rakott hal, amit ugyancsak szívesen fogyasztanak az atyák, különösen böjtben. „Nagy néha, ha alkotói válságom van, megkérdezem őket, mit ennének a legszívesebben, és akkor ők mondják meg, mit készítsek nekik ebédre” – mondja nevetve Bori néni hozzáfűzve, hogy erre azért ritkán kerül sor.

Meg is előzi a „bajt”, gyakran jár(t) különböző főzőtanfolyamokra Veszprémbe vagy a fővárosba. Megtanult tortát, rétest, mézeskalácsot sütni, de még macaront is készít, ahogy elvégzett egy ötalkalmas „hungarikumok a konyhában” tanfolyamot is. Legutóbb indiai főzőtanfolyamon vett részt, amelyet követően be is vásárolt indiai fűszerekből, hogy az atyáknak autentikus ételeket tehessen az asztalra. Nem esik akkor sem kétségbe, ha baguette-et vagy más kenyérfélét, netán pogácsát kell sütnie, de főz be lekvárt, készít krémeket is, például cukkiniből.

Mivel anyai ágon sváb vér csörgedezik az ereiben, nem meglepő, ha jónéhány sváb receptet is ismer. Akad köztük nem egy, amelyet még édesanyjától lesett el gyermekkorában. Ilyen például a gombócleves (ez egyébként Baán Izsák atya, a bencés monostor perjelének nagy kedvence), ami lényegében egy zöldségleves burgonyagombóccal. „Böjti ételnek a világ legjobb választása” – szögezi le a szakácsnő. Sváb édesség a kelt, darás rétes is, amibe lehet gyümölcsöt, mazsolát is tenni. Tetejét tejjel vagy cukros vízzel kenik meg, hogy szebben piruljon.

Baán Izsák atya a gyógynövénykertben

Egy másik sváb étel is egyszerű, ám nagyszerű. Megtisztítás után a burgonyát héjastul helyezi a sütőbe (régen a sparhelt sütőjébe, amelyben készítve Bori néni szerint még finomabb az étel), majd hordós savanyú káposztát megdinsztel hagymán, és ízesíti pirospaprikával. A káposztás burgonyát akár magában is lehet fogyasztani, de krumplit helyettesíthetjük nokedlival is. Bori néni édesanyja, ha volt otthon, tett az ételbe füstölt oldalast, esetleg a sváb leleményesség jegyében töpörtyűt. „Az egyszerű alapanyagokból is lehet jót főzni, ezt vallom. Sokan mondják, hogy a vegetáriánus konyha drága, ezt sem tartom, Magyarországon megtermelt termékek is lehetnek nagyon jók, nem csak a drága külföldek. Zöldségek, gyümölcsök, tészták mind megtalálhatók idehaza, és jobb is, ha nem több száz vagy ezer kilométerről utaztatjuk az alapanyagot, míg az országba érnek” – hangsúlyozza Bori néni.

Ha nagyobb csoport érkezik, a szerzetesek szabad kezet adnak a szakácsnőnek, aki ilyenkor olyan ételeket készíthet, amelyek kevésbé bonyolultak. A karácsony és húsvét előtti negyven napos böjt szigorú megtartása ugyanakkor elvárás, ezekben a hetekben csak hal kerülhet az asztalra, más húsféle nem. „Szeretem csinálni, őrült módon, a szerzetesek pedig nagyon hálásak, kétszer, háromszor is megköszönnek mindent, annyira tudnak örülni a főztömnek. Ha azt kérdezem, kipróbálhatok-e valamit, csak azt felelik: nyugodtan kísérletezzek rajtuk” – mondja mosolygós szemmel Bori néni.