Hamvazószerdán kezdődik a húsvétra felkészítő negyvennapos nagyböjt időszaka. Ebben az időszakban a szellem megtisztulása, a lélek lecsendesedése, az Istenhez való közelebb kerülés mellett a test is „megújul”. A dietetikusok szerint azonban óvatosan böjtöljünk, a felelőtlen koplalás több kárt okozhat, mint amennyi előnnyel jár.

Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A II. vatikáni zsinat rendelkezésére 1966 óta – a nagypéntekkel együtt – szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, áll az MTVA gyűjtésében. Egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt „kövércsütörtöknek” vagy „zabálócsütörtöknek” nevezték, mert e napon még elfogyaszthatták a farsangi maradékot. Magyarországon, egyes éttermekben e napon torkos csütörtök néven nagy kedvezményeket nyújtó akcióval várják a vendégeket.

De honnan ered a böjt, és miért éppen negyven napig tart? A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. Mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig éppen negyven a böjti napok száma – derül ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia összeállításából.

A XI. századig a böjt annyira szigorú volt, hogy a keresztény hívek késő délutánig semmit nem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól.

Manapság az egyház arra kéri a 14 évesnél idősebb híveit, hogy az említett két napon, valamint a nagyböjt többi péntekén a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. A kérés mögött az a mélyebb meggyőződés áll, hogy a böjt, az áldozatvállalás segíti a hívő embert „lelkileg egyesülni” az „igazi áldozattal”, Jézus Krisztussal.

Jézus küldetése kezdetén éppen negyven napra vonult ki a pusztába, ahol folyamatosan böjtölt, majd a kísértéseket legyőzve tért vissza, hogy megkezdje tanítását. A keresztények nagyböjt bűnbánati időszakában Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére készülnek a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével.

Ilyenkor „kivonulnak” a nagyvilágból, befelé fordulnak, a szellem felé, Istenhez közelítenek. Bár ma nem divat, mégis fontos, hogy tanuljunk meg várni valamire, a jó cél érdekében tudjunk nemet mondani számunkra kedves tevékenységekre, szokásokra, ételekre. Szükség van rá, mert az ember nem arra az információdömpingre lett teremtve, amely a digitális korszakban nap, mint nap éri. Ki kell lépnünk e mókuskerékből, pihentetni kell az agyat is. Ne nézzünk tévét, internetet, kapcsoljuk ki a mobiltelefont, ajánlják a szakemberek.

A bennünket érő szocializációs sokk ellen az önmegtartóztatás remek ellenszer lehet. A különböző fogyó-, tisztító, léböjt és salaktalanító kúrák mind a böjtre épülnek, amelynek több indítéka lehet: az önként vállalt lemondás, a mértékletesség, az önmegtartóztatás, amely a társadalom többségének ma már elsősorban a különböző ételek elvonását jelenti.

Eleink ugyan nem ettek annyi húst, mint amennyit manapság mi fogyasztunk, ám tény, hogy a télen magunkhoz vett bőséges gabonaalapú élelem, az aszalványok, a füstölt, sóval vagy zsírban tartósított húsos étkek után jót tett az embereknek a böjti önmegtartóztatás hamvazószerdától nagypéntekig.

A Megváltó a negyvennapos böjt ideje alatt gyökereket, növényeket, apró terméseket fogyasztott, és folyadékot, hogy ki ne száradjon – írja a Parókia.hu. A modern böjti ajánlások lényegében közelítenek a jézusi önmegtartóztatáshoz, amelyek szerint igyunk sok folyadékot, fele legyen gyümölcs- és zöldséglé. Együnk gabonaféléket, némi kását, olajos magvakat, gyümölcsöt, zöldséget.

A hús fogyasztása ugyan valóban megdolgoztatja a szervezetet, de hosszú távon ne hagyjuk el teljesen! Különösen ne a kisgyermekek, a kismamák, az idősek és a kezelések alatt álló betegek. Ötszáz kalória alá ne csökkentsük a bevitt energiamennyiséget, normál életvitel mellett pedig azt mindenképpen ezer kalória körül kell tartani, különben végletesen legyengülhet a szervezetünk, képtelenek leszünk a munkára.

Böjt ideje alatt igyekezzünk kevés sót használni, kerüljük a finomított cukrot és a kényelmi termékeket, amilyen a konzerv vagy a finompékáru. A főzés során nem szükséges kizárólag bio alapanyagokat alkalmazni, ám ha anyagi lehetőségeink megengedik, törekedjünk a minél jobb minőségű élelmiszer használatára. Rágjuk meg jól az ételt. Az alkoholt, a cigarettát, a kávét, a csokoládét szintén hagyjuk el.

A böjt során fontos a tudatosság. Húst péntekenként (esetleg egy másik napon) ne együnk, a hét folyamán tarthatunk zöldség- vagy gyümölcsnapot, ebben az esetben két és fél, három kilogrammot fogyasszunk különböző módon elkészítve. Naponta háromszor étkezzünk, aki teheti, sétáljon sokat, relaxáljon, ússzon, hallgasson zenét, olvasson, egyszóval töltődjön fel.

Egy ötnapos böjti kúrát felépíthetünk úgy is, hogy bőséges folyadékbevitel mellett az első napon teljes kiőrlésű gabonát, barna rizst fogyasztunk, a következő napon zöldséget, gyümölcsöt, majd egy nap léböjt után a következő nap ismét zöldséget és gyümölcsöt, majd újra gabonát.

A nagyon szigorú vagy hosszú éhezés veszélyeket rejt magában, ilyenkor ugyanis a szervezet először a szénhidrátraktárakat bontja le az elveszített energia pótlására, majd elkezd cukrot előállítani a testben található fehérjéből, elsősorban az izomból. Később, hogy „spóroljon” a fehérjével, a testzsírból jut az agy működéséhez elengedhetetlen cukorhoz. Az éhezés okozhat köszvényes rohamot, vesekőképződést, felléphet szívritmuszavar is.

A böjt végén fokozatosan bővítsük étrendünket, először natúr savanyított tejtermékekkel (joghurt, kefir), sovány hússal, csak ezt követően terheljük a szervezetet zsiradékkal. A böjt után semmiképpen ne pacallal, zsíros, füstölt ételekkel, töltött káposztával kezdjük a szervezetünk visszaszoktatását a mindennapokhoz, a gyors visszatérés ugyanis jojóhatást (azaz többlet súlygyarapodást) okozhat.

 Fotó: Catholic for life, Gourmet Riporter