Az elmúlt hetekben számos helyre ültünk be egy ebédre, hogy leteszteljük, az éttermek milyen ebéd menü kínálattal várják a vendégeket. Természetesen összeállításunk nem lehet teljes, az azonban biztos: nagyon sok vendéglátóhelyen fogyaszthatunk délidőben kínált menüt, amely még a legszerényebb étteremben is jobb választásnak tűnik a munkahelyre rendelt pizzáknál vagy gyorséttermi hamburgereknél. A körkép készítése aztán váratlan fordulatot vett.

Az ebéd menü elterjedése számos okból kedvező. A vendég minőségi ételt kap (közel) ugyanannyi pénzért, mint egy gyorsétkezdében, ráadásul eljuthat olyan éttermekbe, ahová jó eséllyel vacsorázni nem vagy ritkán, és megkóstolhat olyan ízeket, amire általában nem nyílik lehetősége. Az éttermeknek sem rossz a rendszer – gondoljuk –, mert így általában a holt időszakot is élettel tudják megtölteni, kevesebb az üresjárat, és akár még az is előfordulhat, hogy törzsvendégeket tudnak toborozni.

Körképünket kezdjük egy olyan budapesti hellyel, ami nem a kifejezetten vett belvárosban található, sőt, ám meglepően kellemes atmoszféra, és remek ár-réték arány fogad bennünket. A zuglói A Kert Bisztróról van szó, amely egy több részre osztott vendéglő, éttermi és bár szárnya mellett egy téliesített kerti résszel is rendelkezik.

A vendéglátóhelyen természetesen a világos, hangulatos, téliesített részt választjuk, a pincér azonnal puha takarót hoz, ami még akkor is kedves gesztus, ha nekünk kellemesnek tűnik a hőmérséklet. Az ebéd mellé jó hangerővel, kellemes swing szól. A menüben két fogás 1590, három 1890 forintba kerül. A sütőtökkrémleves kellemes, se nem túl édes, sem nem sós, krémes, kellően meleg, a lében pirított tökmaggal.

Másodiknak megpróbáljuk a kagylót babsalátával (ezért a fogásért plusz pár száz forintot kérnek). A tányéron három féle bab érkezik, lilahagymával, kaliforniai paprikával, zöld korianderrel. A bab a mi ízlésünknek picit kemény maradt, a zöld kagyló ellenben jó illatú, finom, puha, petrezselymes fokhagymás öntettel felszolgálva.

A másik fogás semmi különös, tejszínes, kukoricás csirke szarvacskatésztával. Harmadik fogásnak feketeerdő pohárdesszertet kérünk, amire ugyanazt tudjuk mondani, mint az előző fogásra, korrekt. Összességében A Kertbe tapasztalataink szerint megéri betérni, amit rajtunk kívül igen sokan, s valószínűleg nap, mint nap meg is tesznek.

Következő célpontunk a belvárosi éttermi negyedben található KNRDY. Ahol több meglepetés is ér bennünket: szinte teljesen üres étterembe nyitunk be, amit a pincér sem ért, mikor rákérdezünk. A másik, hogy rögtön megakad a szemünk a látványos húsérlelő hűtőn, amelyben gusztusos steakek csábítanak, de nem hagyjuk magunkat, a munka, az munka. Az ár errefelé természetesen magasabb, mint a város külső kerületeiben, 2 fogás 2500, 3 fogás 2900, 4 fogás 3800 forintba kerül.

Előételnek porchettát rendelünk füstölt hagymával. A kompozíció nagyon izgalmas, a savanyított hagymák kellemesen savasak, már-már citrusosak. A porchetta omlós, kérge ropogós, amely mellé füstös, roppanós, langyos lila káposzta érkezik, nekünk ez a kedvencünk. Nem akarunk túlozni, de aki nem annyira éhes, akár itt is befejezhetné az étkezést, mert a fogás nemcsak finom, de bőséges is. És ez nem vicc.

Kacsát mostanában sokat fogyasztottunk, így a Sertésszűz, bab, rösztire keresztelt fogást rendeljük. A szűz puha, és jókora darab is egyben. A mellé érkező bab kissé kemény (úgy tűnik, itt valamiféle rendszerszintű hibával állunk szemben, hiszen A Kertben ugyanez volt a problémánk a babbal). A tányéron érkezik még picit csípős röszti, hagymakarika, gyöngyhagyma, paradicsomos szósz. Ötletes, tartalmas fogás, nem is akarjuk elhinni, hogy egy ilyen tányért menüben kínálnak.

A desszertet már csak azért rendeljük, mert elhatároztuk ellőre, ugyanis ekkorra már tényleg teljesen megteltünk. Citromos polentát kérünk áfonyával, amely nemcsak az utóbbi gyümölcsöt tartalmazza, hanem epret, málnát, ribizlit is. A savanykás ízeket fokozza a citromkrém, kiegyenlíti a fagyi, a morzsa és a citromos piskóta. Rendkívül kellemes tányérdesszert. Na, most mindezért, cirka háromezer forint, ahogy pestiesen mondják: „ajándék”.

Közben Egerbe is ellátogatunk, ám végül úgy döntünk, hogy a Triflában szerzett tapasztalatainkat egy önálló cikkben örökítjük meg, amelyet ERRE A LINKRE kattintva olvashat el. Tanulságos. Utunkat a fővárosi Mészár Steak Kitchenben zárjuk, ám akkor még nem sejtjük, hogy nem is csak egyszer. De ne szaladjunk előre! Itt két fogás 1875, három 2320 forintba kerül.

A hely dizájnja otthonos, barátságos, a pincérek közvetlenek, ám kissé harsányak. Malacragulevest rendelünk erdei gombákkal. Ami jó választás: kellemesen savanykás, sós, tejszínes forró levest kapunk, elegendő mennyiségű hússal. A zöldségek és a gombák roppanósak, igaz, a hús nekünk picikét kemény maradt.

Másodiknak Angust hozatunk Stroganoff módra, karikaburgonyával. A hús kellően puha, a mártás szép, savas, de picinykét édesre sikerül. Az uborka, a hagymacsíkok és a gomba épp roppanós. Összességében finom a fogás. S amikor távozunk, itt is észrevesszük a steakhűtőt: gyorsan meg is születik a döntés, másnap este visszajövünk.

Az étteremben este zajlik az élet, a hangulatra nem lehet panasz. Kis latolgatás után az uruguayi ribeye-ra esik a választásunk. Nem kell csalódnunk, fenséges az ízharmónia, na persze annak, aki szereti a steakat. Rendelünk húsleveset is, amit kis piros lábasban szolgálnak fel, benne hússal, zöldséggel, a pincér helyben önti ki a forró lét.

S ha már lúd, legyen kövér, kétféle édességgel is megpróbálkozunk. A New York-i sajttorta és a Tripla csokoládétorta egyaránt gyorsan eltűnnek a tányérokról. Annyi bizonyos: mi magunk lettünk az élő példa arra, hogy ahol jól bánnak vendéggel délben, oda este is visszajár majd. S ha negyedévente csak egyszer, már az is nyeremény.