Megszokhattuk már, hogy a chocoMe háza táján mindig történik valami. A cég alapítása óta alig akadt olyan év, hogy a vállalkozás ne nyert volna nagy nemzetközi termékdíjat. A cég tulajdonosa, Mészáros Gábor nemrég Közép-Amerikában járt, ahol munkatársaival több kakaóbab szüreten is részt vett különböző kakaóbab ültetvényeken. Hogy mi okból utaztak a messzi földrész esőerdeibe, arról a chocoMe tulajdonosa lapunknak beszélt először.

Április eleje és december között az időjárás miatt kevesebb a csokoládés cégek megrendelése, ilyenkor több idő jut bővítésre, termékfejlesztésre, új gépek vásárlására vagy piacok felkutatására. Mészáros Gábor, a chocoMe tulajdonosa azonban másra is kihasználta a „holtidőt”: egy kalandos utazáson vett részt, amely nagy részben kapcsolódik ahhoz az új termékcsaládhoz, amellyel a cég szeptemberben lép a piacra.

– Hatalmas élmény, életem legszebb útja volt a Saint Lucia és Granada szigetén töltött három hét. A két sziget olyan, akár egy egybefüggő esőerdő. Fantasztikus környezettel, flórával, fahéj-, papaya-, banánfákkal. Rengeteg olyan gyümölcsöt, zöldséget láttunk, kóstoltunk, amelyekről előtte még csak nem is hallottunk – mesélt lapunknak élményeiről Mészáros Gábor. 

Szerencsére kígyók, pókok nem, papagájok, majmok viszont élnek a földdarabokon, ami szintén nagy élményt jelentett számukra. Azt sem feledik egyhamar, amikor Gábor egyik kollégájával megmászta Saint Lucián a Piton-hegyek magasabbikát. A panoráma-felvételek készítése közben egy ragadozó madár támadt drónjukra. Nagy ügyességre volt szüksége Kiszely Krisztiánnak, hogy a vérmes és gyors madarat kicselezze, aki hosszú üldözés után hagyott csak fel a drón kergetésével.

– Az igazság az, hogy nem a táj szépségéért utaztunk, még ha oly csodálatos is volt, hanem szerettük volna jobban megérteni, hogy termesztik a kakaóbabot, hogyan zajlik a szüretelés, a fermentálás – folytatta a cégvezető. Hozzátette: bár korábban fogott már a kezében kakaóbabot, más, amikor az esőerdőben, 80-90 fokos páratartalomban, bogaraktól kínozva, sandfly-ok csípésétől gyötörve, de mégis boldogan látogat meg egy farmot, tapasztalja meg a szüret és a feldolgozás fázisait.

Kollégáival kilenc különböző ültetvényre jutottak el, mint mondta, teljesen más olvasni a kakaóról, s megint más a helyiekkel interakcióba lépni, részt venni egy szüreten. Egyébként Grenadán éppen ottjártuk idején rendeztek egy csokoládé fesztivált, amely kicsit csalódást jelentett számára, mert nem lehetett az itthoni Édes napok léptékéhez viszonyítani.

A feledhetetlen élmény hatására a későbbiek során akár még az is előfordulhat, hogy a termékfejlesztés során kamatozik az Amerikában szerzett tapasztalat. Célja volt továbbá a csapatnak a termelőkkel való kapcsolat kiépítése és egy ma még nem publikus misszió is, utóbbi az új termékcsaládhoz kötődik. Az egyelőre titokban tartott új termékekről Mészáros Gábor annyit elárult a Gourmet Riporter olvasóinak, hogy a finomságok féléves termékfejlesztési projekt után kerülnek a közönség elé, s az egyik új termék sós lesz.

Közép-Amerika és a hőség után Svájcban és hűsben járt Mészáros Gábor. A chocoMe tulajdonosa piackutatást végzett: milyen szintet képviselnének termékei a méltán híres svájci piacon. Helvét látogatásai során mindig talál valami újdonságot, ami inspirálja, s elképzeli, hogy egy adott ötlet beleillik-e portfóliójukba, illetve miként mutatna chocoMe-s köntösben.

Az állandó fejtörés, termékfejlesztés eredménye, hogy mára nagyjából negyven, különböző színű érmet gyűjtött a cég különböző nemzetközi termékversenyeken. Ráadásul úgy, hogy Magyarország nem tartozik a nagy kakaóbab-termelő nemzetek közé, és a csokoládéinkat sem jegyzik egy lapon a svájci vagy belga csokikkal. A cég egyes termékeit egyébként a közelmúltban ismét hét éremmel díjazták az egyik termékversenyen, ezek közül az egyik arany volt. Egy másik nemzetközi élelmiszeripari versengésben szintén díjat nyert egy chocoMe termék, emiatt szeptemberben Mészáros Gábor díjátadóra hivatalos Londonba.

A tulajdonos fontosnak tartja a termékei folyamatos megméretését, mert nem közvetlenül, de a díjak érintik a teljes márkát, hatással vannak a forgalomra. Ugyanis ha a vevő azt látja, hogy a cég csokoládéinak a fele valamilyen nagy nemzetközi díjat nyert, akkor úgy gondolkodik: több mint valószínű, hogy a gyártó többi terméke sem silány minőségű. Ezen túl a külhoni piacokon való terjeszkedést is nagyban segítik a nemzetközi elismerések, szakmai díjak.

Az elmúlt hét év kemény munkája odavezetett, hogy ma már a világ legjobb csokoládékészítői között tartják számon a céget, noha Mészáros Gábor nem édességgyártó famíliába született, az üzletember valaha közgazdász volt. Ezért egyedül kellett megtanulnia a szakmát, fejleszteni az üzemet, piacot kutatni, marketingstratégiát kitalálni, terméket fejleszteni, hálózatot kiépíteni. 

Minden csokoládé, még azok a táblák, bonbonok is, amelyeket külföldön értékesítenek, Magyarországon készülnek, ezáltal a cég szezonban akár 30-40 embernek is munkát biztosít. A raffinée termékcsalád kereslete olyan mértékben nőtt, hogy a csokoládés bonbonok, valamint az egyelőre „titkos” termékek gyártásához új épületet kellett vennie a cégnek, amelynek átalakítása jelenleg is zajlik.

Fotó: Mészáros Gábor, Kiszely Krisztián, Gourmet Riporter