A kijárási korlátozások kihirdetése után nem gondoltuk volna, hogy a négy fal közé zárva is igazi gourmet élményben lehet majd részünk. Pedig így történt, a belvárosi Laurel jóvoltából egy több fogásos fine dining vacsorát költhettünk el, amiben a legjobb az volt, hogy készítésében, tálalásában mi magunk is részt vehettünk.

A válságra sok féle válasz adható. Hallottunk olyan vállalkozóról, aki a korlátozások kezdetén azonnal elküldte alkalmazottait, bezárta üzletét, mert forgalom híján nem tudta volna fizetni a bérleti díjat és a munkavállalók bérét. Akiknek volt némi megtakarításuk, kényszerszabadságra küldték embereiket, bezártak és várták – vidéken a teraszok megnyitásával ez el is jött –, hogy az állam feloldja a korlátozásokat; esetleg a közösségi médiában a jövőben beváltható ajándékutalványok vásárlására ösztönözték táborukat (erről mi is írtunk EBBEN A CIKKBEN).

Mások úgy próbáltak talpon maradni, hogy mentve, amit lehet, házhoz szállításra álltak át. És voltak olyan éttermek – leginkább a tartalékkal rendelkezők –, amelyek a legtöbbet igyekeztek kihozni még ebből a rendkívül elkeserítő, lehetetlen helyzetből is. Ha úgy tetszik, előre menekültek. E csoportba tartozik a fővárosi Laurel, amelynek csapata valami egészen egyedi dologgal kísérletezik.

Mi lenne, gondolták, ha az ételt nem csupán házhoz szállítanák, hanem egy különleges élménnyel is gazdagítanák a karanténba zárt – korábbi/leendő – vendéget. Egy valódi fine dining vacsora (türelmetlenebbeknek ebéd) impressziójával, mindezt egy „varázsdobozba” összekészítve. Az ötlettel nemcsak „edzésben” tartották csapatukat, fejlesztenek is, mindamellett a nevük is folyamatosan forog, ami a válság után biztosan kamatozik majd.

De lássuk, pontosan miről is van szó! Az előzményekről EBBEN A CIKKBEN már írtunk, de aki nem akar most hosszasan olvasgatni, annak röviden: arról van szó, hogy az étterem egy egész menüsort postáz ízléses kis papírtkofferben a vendég lakására. Az ételek közül több nem igényel semmilyen plusz munkát, csupán el kell szépen fogyasztani. A több is szinte teljesen kész, de ezen a ponton a főzés, na, jó, készre készítés folyamatába is bevonják a rendelőt. Bevalljuk, mi ezt kifejezetten élveztük.

A csomagot egy jól öltözött, kesztyűt és arcmaszkot viselő fiatalember kézbesítette, s még a procedúra során is megtartotta a kívánt távolságot. A Laurel csapata minden fogás mellé lelkiismeretesen feltüntette az allergéneket, nehogy valakinek véletlenül baja essék; a jelenlegi helyeztben ez a legtöbb, amit tehetnek, hiszen olyan ételsort kellett kitalálniuk, amelyet a többség fogyaszthat. A dobozban az összes étel gondosan csomagolva, vákuumtasakban, esetleg kis dobozkákba helyezve sorakozik.

A Silentium II menüsorhoz részletes leírást mellékel Mede Ádám séf, így semmit nem ronthatunk el, ha pontosan betartjuk az intelmeket. A vacsora káposztás haséval indul, ami zsírpapírban, spárgával átkötve érkezik. Amíg egy vállalkozó kedvű a családból a többi fogással foglalatoskodik, a többiek házi kovászos kenyeret fogyaszthatnak füstölt vajjal. Bár nem állt az instrukciók között, beismerjük, mi a kenyér egy részét pirítva ettük meg, természetesen a vajjal, ami igazi korona.

A harmadik körhöz még mindig semmit nem kell tennünk, csak az élményeknek átadni magunkat. A füstölt pisztrángot uborkasaláta társaságában fogyaszthatjuk el, utóbbi igen messze áll a mi általánosan e kisérőről alkotott képünktől. Ez ugyanis eperrel készül, így a savanyúság édes és savanyú is egyszerre, levének illatában inkább az eper dominál. A roppanós zöldséget és a puha gyümölcsöt aztán a „vendég” kötetlenül kombinálhatja a füstölt, tökéletes állagú pisztránggal.

A negyedik fogás kakasleves, itt már szükséges némi előkészület, de egy lét és a hozzávalókat megmelegíteni még a főzés iránt vonzalmat nem érzőknek sem jelenthet gondot. Persze csak akkor, ha közben nem mennek ki a gangra rágyújtani. Ezt semmiképpen sem javasoljuk, kár lenne ezért a fenséges, simogatón csípős, telt, már-már gulyás színű, ízes léért, amit pikáns betétjei igazi kuriózummá avatnak.

A következő tányérhoz kell a legtöbb gyakorlat: meg kell melegíteni a BBQ marhaoldalast, mi több, a sous-vide káposztát pirítani is. Ennél a fázisnál tehát nem árt némi figyelem, de összességében e feladat sem ördöngös. Sőt, itt már olyan látens hajlamok kiélésére is mód nyílik, mint a tálalás, a tányér díszítése. Kreatívabb családokban itt akár kisebb vita is kialakulhat, érdemes előre egyeztetni, melyik fogást, ki tálalja. Van is mivel, mert a sülthöz köretként kapunk almapürét, valamint különböző színű paradicsomokat, amelyeket előzőleg bazsalikomos lében savanyítottak.

Végül tejberizst és a petits fours-t, azaz kicsiny süteményecskéket kell igazságosan elosztani, nem nehéz, mert mindenből kettő érkezik egy csomagban, persze azért szükséges némi kompromisszumkészség. Előnyben vannak a nagyobb gyomortérfogatúak, hátrányban a fogyózók, bár elcsábulásukra az est e pontján komoly esély kínálkozik.

Az étterem minden fogás mellé borpárosítást is javasol, amiben különösen az a jó, hogy nem kíván meg a vendégtől túl szofisztikált borgyűjteményt, csupán támpontul szolgál: melyik fogáshoz, milyen jegyekkel megáldott bor/pezsgő illik. És azért egy gourmand tartson már otthon pár különböző stílusú bort, nem igaz!?