Hosszan kanyargó sorok jelezték hétvégén a Vajdahunyad várban a véletlenül éppen arra sétálónak: különleges esemény közepébe csöppent. A Thai Királyság által szervezett, az ország kultúráját bemutató eseményen szerencsére a thai gasztronómia sem maradt ki a programok közül, és nemcsak kóstolni, recepteket tanulni is lehetett.

Az elmúlt hétvégén a Vajdahunyad vár területén rendezte meg a Thaiföldi Királyság a Thai Fesztivált, amelynek keretében a tradicionális táncok, boksz bemutatók mellett finomabbnál finomabb thai fogásokat is kóstolhatott a nagy számban kilátgató közönség. Az egzotikus ízek iránti érdeklődésre jellemző, hogy a kitelepült éttermek faházikói előtt folyamatosan kígyóztak a sorok, hiába dolgoztak keményen, megállás nélkül a thai fogásokat kínáló vendéglők.

Azoknak, akik az ízlelésen túl is érdeklődtek a távol-keleti ország konyhája iránt, időben helyet kellett foglalniuk a nagyszínpad előtti széksorokban, mert a thai konyhabemutatókra ugyancsak rengetegen voltak kíváncsiak (talán a fesztivál az évek során kinőtte már az igen szűk ligeti placcot). Az első sorokban helyet foglaló néhány szerencsés meg is kóstolhatta a frissen elkészített ételeket. Stábunkat a vörös curry nyűgözte le, olyannyira, hogy most megosztjuk elkészítésének módját olvasóinkkal.

Tamási Zoltán, a Green Thai étterem okleveles szakácsművésze és két thai segítője készítette el a curryt, amelyhez a száraz chilit egy éjszakára beáztatták. Ezt a chilit kell mozsárban összepépesíteni. Vigyázzunk a művelet során, ne lélegezzük be a felszabaduló illékony anyagot, mert borzalmasabb, mint amikor hagymát pucolunk. Tartsuk magunktól távol a mozsarat, amennyire csak lehet. Amikor már elég pépes a chilink, szedjük ki, majd tegyük a mozsárba nyers chili paprikát, amit szintén pépesítsünk, majd ugyancsak tegyük félre. A mozsárban ezután thai citromfűt, citromfa levelét, galangát, koriandermagot, sót, köményt s végül mogyoróhagymát pépesítsünk. Ha elkészültünk, tegyük vissza a két paprikapépet és dolgozzuk jól össze a vörös currynk lelkét.

Vegyünk elő egy wokot, hevítsünk benne repce- vagy napraforgóolajt. Az erősen aromás pasztánkat ebben kezdjük el pirítani. Mennyei, különleges illattal fog konyhánk megtelni. Amikor kissé összefőtt, tegyünk bele kockázott csirkemellet, öntsünk hozzá egy doboz kókusztejet, amelyet előtte hígítsunk vízzel. Kell még a szószba ízlés szerint (Tamási Zoltán 2 kávéskanállal tett) halszósz, 6 kávéskanál szójaszósz, valamint két kiskanál cukor. Tegyünk még az egytálételhez egy fej vöröshagymát karikákra vágva, pritaminpaprikát összekockázva, továbbá ceruzababot. A végén ízesítsük még egy kevéske vörösborral. 

Az elkészült ételt rizzsel kínálják, de akinek jobban tetszik, fogyaszthatja tésztával is. A végeredmény nem kétséges: az étel csípős, de a thai konyhának ez az alapja. Az ott termelt és használt paprikában jóval nagyobb a csípősségért felelős kapszaicin mennyisége, mint az idehaza ismert hegyes erősben vagy a cseresznyepaprikában. Mégse egy méregerős, könnyfakasztó, íztelen, ehetetlen ételt képzeljen el az olvasó, a thai vörös curry ugyanis csípős, de érezni a paprika ízét és illatát, a zöldségek komplexitását. Nem egy nehéz étel, mint a mi csülökpörköltünk, igaz, azon az éghajlaton nem is tanácsos a masszív, zsíros ételek fogyasztása.