Méhek fülnek kellemes zümmögése tölti be a Pannonhalmi Főapátság alatt elterülő völgyet. Nem csoda, ha jól érzik magukat a szorgos rovarok: amíg a szem ellát, lilára festi a tájat a levendula. Van francia, angol, illatos mindkettő, míg a látogatócentrumban akár meg is kóstolhatjuk a növényt, igaz, egy kis csokoládéval egyetemben.

Többször írtunk már a levenduláról (például ITT vagy ITT) a szüretről, most mégis újra megtesszük. Egyrészt, mert a téma örökzöld, vagyis inkább öröklila, másrészt egy új helyszínt vettünk célba: a Pannonhalmi Főapátság gyógynövénykertjét. És milyen jól tettük. Nem állítjuk, hogy jártunk minden levendulatermő helyen, de azok közül, amelyeket ismerünk, akárcsak képről is, mindenképpen ez a legnagyobb. Mit legnagyobb, hatalmas. A pannonhalmi levendulást ne úgy képzelje el az olvasó, mint azokat a levendulamezőket, ahol korábban járt, itt ugyanis nem egy táblában növekszik az illatos növény, hanem több tagban, amelyek egyenként akkorák, mint máshol a fő attrakció.

Szavakkal szinte leírhatatlan látvány, ahogy egész domboldalak virítanak lilában vagy éppen indigóban, az eltérés oka, hogy az illatozó völgyben két féle levendulát termesztenek: a franciát, amely élénkebb színű, dúsabb, és az angolt, amely inkább kékes színű, és ritkásabb növény.. S ugyan több településen is jártunk már, azt is tudjuk meg, hogy a keskenylevelű, vagyis francia, más néven valódi levendulát Magyarországon a szerzetesek honosítottak meg a középkorban monostori kertjeikben. Nem is lehetnénk autentikusabb helyszínen, mint Pannonhalmán.

A kedvelt gyógy- illetve fűszernövény ipari célú telepítése is a bencés rend közreműködésével történt meg az 1920-as években, mégpedig a tihanyi apátság birtokain. Bittera Gyula, a kor neves gyógynövényszakértője hozta létre a Franciaországból hozott szaporítóanyag segítségével az első magyarországi ültetvényt. A Tihanyi-félsziget speciális klímája és talaja kedvező feltételeket teremtett a növény termesztéséhez, ezért kiváló minőségű terméket sikerült előállatni: a tihanyi levendula – a helyi tájékoztató szerint – így vált világhírűvé.

A fotózásért nem kell külön díjat fizetni, mint több más helyen, elég mindössze a levendulaszüretért járó kétfajta díj valamelyikét leróni, és azért annyi virágot gyűjthetünk, amennyi a kiválasztott zsákba belefér. A figyelmes alkalmazottak pedig a tábla több pontján is elhelyeztek székeket, hogy a modell arra ülhessen, szinte elveszve a levendulatengerben.

A levendula és gyógynövénytáblák centrumában található a látogatóközpont, a teaház-szárító, az ajándékbolt a kávézóval, valamint a lepárló, Utóbbiban készül a levendulaolaj. A lepárlás nem egyszerű munka, sok fáradtsággal jár, nagy odafigyelést igényel. Előbb gőzt fejlesztenek, amelyet a levendula frissen learatott, virágos hajtásait tartalmazó üstbe vezetnek. A növény váladéktermelő sejtjei illékony olajat tartalmaznak, a magas hőmérsékleten elpárolgó olajat az átáramló forró gőz magával ragadja.

Az illóolaj és a gőz alkotta keveréket egy csőrendszeren át áramoltatva lehűtik, aminek következtében a gáz halmazállapotú elegy lecsapódik, és a keverék folyékony halmazállapotúvá válik. A víz és az olaj eltérő sűrűségük miatt elkülönülnek egymástól egy erre rendszeresített edényben. A felszínen úszó olaj a berendezésből leengedhető és elválasztható a víztől. Az illóolaj tartalmaz némi szennyeződést, amit az utolsó lépésben ülepítenek. leszűrnek.

A shopban kapható minden, ami csak kapcsolatba hozható a levendulával, olaj, fürdősó, kéz- és csípés elleni krém. Az ajándékboltban nemcsak illatszerek kaphatók, hanem csokoládé is. A shoppal közös épületben naponta több alkalommal is részt vehetnek a gyógynövénykertbe látogatók csokoládékóstolón, amelynek természetesen azért a levendulához, a gyógynövényekhez is köze van. Meglepő is volna, ha nem lenne, már csak azért is, mert a házikóban a padláson száradó gyógynövények elképesztő illatkavalkáddal fogadják a csoportokat.

A Pannonhalmi Főapátság gyógynövénykertjének alkalmazottja, Francia Dália elmondja, hogy a csokoládék nem az apátság területén készülnek, de az itt termett levendula és gyógynövények felhasználásával. Egyébként a csoki minőségéért sem kell aggódnunk, a kézműves bonbonokat ugyanis a Rózsavölgyi manufaktúra készíti, ami – annak, aki esetleg nem ismerné a vállalkozást – olyan, mintha az ebédet a két Michelin-csillagos Onyx biztosítaná.

A háromféle bonbon közül az étcsokoládés kakaótartalma 73 százalék, amelybe került meggylikőrös kakaóbabtöret, édeskömény (ami a felső levendulamező túloldalán terem) és mandulaolaj. A sorban ezt követően egy tejcsokoládés finomság következett, amelybe karamellizált levendula került, valamint vanília és csillagánizs. A harmadik csoki fehér, vagyis igazából zöld, ami a sárkányfűnek, közismertebb nevén a tárkonynak, valamint a mentának és a japán zöld teának köszönhetően, a kreációt citromolaj egészít ki. A tárkony segíti az emésztést, de nem csak ezért talán ez a legkülönlegesebb ízesítés. Bár valójában a választás nehéz volna.

A csokoládéra az apátság ásványvízét, a Vis Vitalist kortyolhatjuk, amely egy közeli település, Ravazd kútjából kerül a palackokba. Utóbbi különleges formát kapott, a miértre ugyancsak Francia Dália ad magyarázatot. A 19. században több olyan tudós élt, aki egyben bencés szerzetes is volt. Közéjük tartozott a dinamó és a szódavíz feltalálója, Jedlik Ányos. Az ő emlékére kapta a kissé szódásüvegre hasonlító formáját az ásványvíz palackja.