A világörökség részét képező melki apátság kihagyhatatlan úti cél az Alsó-Ausztriába látogatóknak. A Duna fölé magasodó szirtre épült kolostorba több mint 900 éve költöztek a bencés szerzetesek. S bár azóta többször átépítették az épületegyüttest, mindig csak szebb lett. Temploma fürdik az aranyban, terei fenségesek, és érdemes megkóstolni a bencések kedvenc süteményét is.

Az autópályáról egy nem túl hosszú út vezet közvetlenül az apátsághoz, jól ki van táblázva, el sem lehet téveszteni. A látogató egy hatalmas parkolóba érkezik, amelyben ottjártunkkor jócskán akadt szabad hely. Külön öröm az autósoknak, hogy a parkolóban fák lombja vet árnyékot szinte minden gépkocsikra.

A parkolóból egy lépcsőhöz jutunk, lelépdelve arra a szintre érünk, amelyen a több mint kilencszáz éves apátság épületei állnak. Előtte azonban még érdemes gyönyörködni a pompás kilátásban, egyaránt megcsodálhatjuk az apátság barokk épületegyüttesét és a szirt alatt fekvő városkát. A bencéseknek 1089 óta otthont adó apátság külső kapuján belépve egy murvás placcra érkezünk, ahol szinte összenőtt a fák lombkoronája, ismét csak árnyékot biztosítva a látogatóknak. Itt található a kulturált és tiszta mosdó, egy ajándékbolt, kicsit távolabb kávézó és étterem, utóbbihoz később még visszatérünk.

A kertben virágok, egzotikus és fűszernövények, gyümölcsfák között lépdelünk egy fák lombjából kört formázó terecskéig, közepén ugyancsak kör alakú szökőkút csörgedez. Innen jutunk el az apátság előtti napos térre, ahol megvásárolhatjuk a belépőt, letehetjük csomagunkat, kicsit megpihenhetünk, miközben a fölénk magasodó barokk apátságban gyönyörködhetünk.

 Hatalmas kapu várja a látogatót, ezen keresztül éri el a csodálatos belső, főpapi udvart, amelynek centrumában hűst adó kút csobog. A tér két végében egy-egy kapu áll, a bal oldali egy oszlopokkal tagolt térbe vezet. Onnan a márvány császári lépcsőn léphetünk be a császári lakrészbe, ami ma múzeumként funkcionál. Itt képet kaphatunk az apátság történetéről, termeiben pedig felbecsülhetetlen értékű liturgikus ötvösremekeket és festményeket őriznek.

A múzeumban található több, az apátságot és a környezetét modellező makett is, ezek közül az egyik forog a tengelye körül, hogy a turisták minden részletet jól szemügyre vehessenek. E szobából nyílik a három oldalról hatalmas ablakokkal, ámulatba ejtő mennyezeti freskóval díszített márványterem, amely fenségességben Versailles-jal vetekszik. Nem véletlenül: egykor császári étkező és rendezvényhelyszín volt.

A teremből nyílik az épület tornáca, innen remek kilátás nyílik a városra, a Melk és a Duna folyókra, valamint a még előttünk álló látványosságra, a barokk templom tornyaira. Előtte azonban a könyvtáron haladhatunk át, amelynek termeiben 100 ezer kötet őriznek. Igaz, ennek csak töredékét láthatjuk, mert a legtöbb helyiség nem látogatható, de a könyvtár nagy terme így is feledhetetlen emlék. (Sajnos ezekről a terekről nem tudunk képet bemutatni, mert az apátság területén csak kevés helyen engedélyezett a fotózás.)

A könyvtárból egy freskókkal díszített, lenyűgöző szépségű csigalépcsőn lefelé haladva lépünk a templomba. Ahol elakad a látogató lélegzete is: a barokk teljes arzenálját megcsodálhatjuk. A 64 méter magas kupola alatti monumentális csarnok csakúgy ragyog az aranydíszítéstől, a szószék teljes egésze is aranyborítást kapott. A karzaton található orgonán egykor Mozart is játszott.

A templomból arra az udvarra lépünk ki, ahol túránkat kezdtük. A főpapi téren átsétálva ismét a recepciónál találjuk magunkat. A téren két bástya áll, egykor az apátságot védték. Az egyikben, amely előtt az apátság védőszentjének, Kálmánnak (Koloman) fából készült szobra található, múzeum és ajándékbolt működik, tetejére fellépcsőzve pedig visszanézhetünk a fenséges apátsági épületegyüttesre.

A bástya melletti kapun kisétálva, bal kéz felé esik az apátság parkja, ahová megváltott belépőnk érvényes, de akit csak ez érdekel, ide csekélyebb összegért külön is válthat jegyet.

A franciakertben festményekből kiollózott, leginkább állatokat mintázó installációk között vezet az út a kerti pavilonig.

Amit kár lenne kihagyni, mert a főcsarnok mennyezeti freskója ugyancsak pompás látvány. Az innen nyíló termek falát is freskók díszítik, egzotikus tájakkal, vadállatokkal, vadászjelenetekkel. A balra eső teremben kávézó működik.

Nem távozhatunk a konyha tesztelése nélkül, továbbá az igazság az, hogy megszomjazik és meg is éhezik a turista, mire a jókora kulturális séta végére ér. Az étterem belső terekkel és nagy kerthelyiséggel működik, és igencsak pörög, egy kávé, egy sör vagy wiener schnitzel sokakat csábít. 

Az étlap kevés tételt tartalmaz, leginkább osztrák specialitásokat. A párolt káposztával és gombóccal kínált sült sertéssülttel és a cordon bleu-vel sem fogunk mellé.

A végére hagyjuk a legjobbat, az Original Benediktinertortét, vagyis az eredeti bencés tortát. Hogy ez mennyire eredeti vagy helyben készült, arról nincs információnk.

Mindenesetre a diós piskótából és babapiskótából készülő, baracklekvárral, csokoládékrémmel ízesített, tejszínhabbal kínált édesség bizonyosan ízlett az szerzeteseknek is.

Címlapkép: austriainfo