Ha a vendég belép a székesfehérvári Beat étterembe, biztosan tátva marad a szája. A forgalmas csomópontban található vendéglőben ugyanis eszeveszett formaorgiával szembesülhet. Az éttermet azonban nem csak a belsőépítészeti koncepció miatt érdemes felkeresni: a konyhában profi munka folyik, alázattal dolgoznak, nem meglepő, ha ebédidőben a pincérek szinte meg sem állnak.

Mintha a belsőépítész minden addigi rejtett vágyát papírra vetette volna és kiélte volna a szabadság mámoros érzését, úgy sorjáznak a meghökkentő elemek a Beat terében. Az étteremben hosszú faasztalokon étkezhetnek a vendégek, akik lila vagy sötétzöld plüss székeken és pamlagokon, vagy műanyag fekete, esetleg szürke szövetes székeken foglalhatnak helyet. A teret olykor látszóbeton, máskor téglafal tagolja, emellett gazdagon dolgozott a tervező fával is.

Egy helyen tapéta takarja a falat, rajta könyvtár. Szemközt kuckózásra alkalmas zugokat alakítottak ki, amelynek centrumában egy kandalló áll, mellette két oldalt bórgarnitúrák és meghökkentő fekete ezüst, barokk stílusú székek, amelyeknek a háttámlájára oroszlánfejes kapukopogtatót applikáltak.

E sarkokban csillárok biztosítják a fényt, ám a hatalmas helyiséget további, változatos formavilágú, piros, fekete es áttetsző lámpabúrák világítják be. Az egyik egy stadion reflektorára hajaz. Az egész olyan, mintha egy extravagáns film díszleteibe csöppennénk. Talán egy óra is kevés volna, hogy a vendég minden érdekességet felfedezzen. És mint később a kezünkbe kerül az étlap kiderül, hogy a tulajdonosok feltett szándéka az eklektikus architektúrával való meghökkentés.

A Beatet délidőben keressük fel, ám nemcsak az ebédmenüre beugró irodistákkal telik meg az étterem, sok a turista is, köztük számos külföldi. A vendég választhat a la carte vagy a séf ajánlatból, emellett többféle három fogásos ebédmenüt is kóstolhat. Mi az utóbbit választjuk, annak minősége ugyanis sokat elárul egy helyről. Házi limonádé szintén van, ki nem hagynánk a kánikulában. A több ízesítéssel rendelhető frissítőből az eprest választjuk, az italt friss bazsalikomlevéllel, naranccsal, citrommal, lime-mal szolgálják fel, igen rendben van.

A húsleves kellő hőfokon érkezik, benne gégetészta, zöldborsó, sárgarépa, tépett csirkehús, és külön értékelendő, hogy friss petrezselyem. Egy ebédmenü elemeként értékelve az átlagosnál ízletesebb, gazdagabb. Másodiknak cigánypecsenyét kérünk 21. századi módra. Ha ez utóbbi jelző azt jelenti, hogy nem a máshol megszokott zsíros, mócsingos, vendégüldöző fogást szolgálják fel, csak üdvözölni lehet – morfondírozunk, míg kiérkezik az étel, s szerencsére jól gondoljuk. Ez a fogás még csak nem is hasonlít a máshol megszokotthoz, s nem is csupán azért, mert meleg fatálon szolgálják fel, külön a burgonyát és külön a húst.

A tarjaszeletek ugyanis, amelyek vas serpenyőben kerülnek az asztalra vaj puhák, s kaptak egy kis füstös pirítást is. A fokhagymagerezdek egészben pihennek a hússzeleteken, a jus nem tolakodó, a pecsenyelét apróra vágott pritaminpaprika kockák ízesítik. A krumpli héjában sült, nagy cikkekre szeletelt, a sült szalonnából nemcsak a húsra jutott, de a burgonyára is, amelyre vékony újhagymakarikákat is szeleteltek. Mindössze egy aprócska hibát találunk, igaz, azt sem az ételben: a só- és borsőrlőt kérni kell.

Ha valahogy, így érdemes egy tradicionális fogást manapság elkészíteni. A jeruzsálemi túrótorta nem túl édes, a kuszkuszos tésztában méz és dió található, a hozzáadott meggyszósz szép ellenpontozás. Könnyű, ízletes desszert. A Beat közérthető, nem akarja túlgondolni magát, aki betér egy ebédre, bizonnyal nem fog csalódni. Biztos, hogy mi is vissza fogunk térni.