A közelmúltban újabb nagy megtiszteltetés érte Mészáros Pált: a tavalyi év legjobb bortermelőjének választott borász nemrég Szekszárd díszpolgára lett. Az alkalomból birtokán kerestük fel a borászt, akivel elbeszélgettünk az idei várható termésről, valamint arról, hogy érinti a magyar borász társadalmat az éghajlatváltozás, milyen trendek figyelhetők meg a borfogyasztás terén, s mitől jók ennyire a szekszárdi borászok.

– Hogy haladnak a szürettel?
– Nagyon szépen, az új rozénk már palackba is került.
– Ehhez legalább augusztus elején el kellett kezdeni a fürtök begyűjtését.
– Pontosan így történt.
– Nem szokatlan ez egy kissé, hiszen korábban szeptemberben indult a szüret?
– Egy nemrég tartott konferencián elhangzott, hogy a dél-európai nagy bortermő országokban 20-30 százalékkal kevesebb lesz az idén a termés. Az ottani borászok ezt az éghajlatváltozás számlájára írják.
– Ez az oka a korai szüretnek? S Magyarországon mennyire érezhető a klímaváltozás?
– A jégverés minket is érintett, lehet is látni a fürtökön, hol ütötte meg a gyümölcsöt a jég. De azért azt mondhatom, hogy nálunk talán nem lesz kevesebb a termés, mint korábban. Nagyot változott a klíma az elmúlt tíz évben, ám összességében nekünk pozitív a változás. Jó a talaj vízgazdálkodása, az aszályt nem érezzük meg, helyette a meleg kedvező hatását tapasztaljuk, így jobbá válnak a vörösborok. Jobban cukrosodik, színeződik a szőlő, a boroknak finom, édes tanninjai lesznek, mediterrán jellegű vörösboraink születnek.
– Mediterrán ország lettünk tenger nélkül?
– Viccesnek hangzik, de minden jel erre mutat. Ugyanakkor megjegyezném, az éghajlatváltozás fajulhat még, akár nekünk is lehet bajunk belőle később. Ezért védeni kell a környezetünket, megpróbálni tenni a további változás ellen. De legalábbis fel kell készülnünk arra, ha esetleg majd öntözni kell.
– Az előbb szóba került jégverésből több van, mint régen?
– Sajnos kicsit több az efféle természeti jelenség, ráadásul a jéggolyók nagyobbak, mint korábban. Ezért hiába rendelkezünk jégelhárítással, a mi rendszerünk nem tudja már szétoszlatni a jégfelhőt, így olykor nagyobb kárt tesz a jég, mint azelőtt. Ausztriában repülőről, rakétával lövik a felhőbe az ezüst-jodidot, míg mi a fölről párologtatjuk, amely csupán a kis szemű jég ellen hatásos.
– Mindazok fényében, amiről eddig beszéltünk, milyen termés várható ebben az évben?
– Az idei termés csodálatos lesz, ha nem kapunk kéthetes folyamatos esőt az elkövetkező időben. Már most minden fajtánk 19-20 cukorfokos, ha ez még javul, kiváló borokra számíthatunk.

– Minden szekszárdi borász így vélekedik?
– Szerencsére igen, kivéve azokat, akiknek Bátán vagy Bátaszéken vannak földjeik, mert arrafelé júniusban hatalmas jégeső volt, ők sajnos idén keveset szüretelnek. Az idei kiváló évjáratnak ígérkezik. Jöjjön, kóstolja meg, milyen zamatos ez a bíbor kadarka!
– Minek köszönhető a szekszárdi borvidék utóbbi tíz évben történt hatalmas megerősödése?
– A borászatok jobb technológiákat alkalmaznak, nagyon sokat javult a borászok fölkészültsége és a marketing területre is nagyon ráerősített a borvidék. Utóbbi rendkívül fontos, hiszen annak segítségével tudjuk megismertetni és elfogadtatni azokat a kedvező tulajdonságokat, amelyek a szekszárdi borvidéket, az itt termő borokat jellemzik. A kincs eddig is itt volt, csak nem tudtuk megmutatni kellőképpen. Villány e téren tíz évvel megelőzött bennünket, ami nagyon nagy előnyt jelentett számukra. Folyamatosan csökkentjük a hátrányunkat, de a villányiaknak még mindig megvan az fórjuk.
– Dicséretes a szerénysége és az önkritikája, ugyanakkor a borvidék példát mutat más termőterületeknek, például Sopronnak vagy a Dél-Balatonnak.
– Valóban, talán nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondjuk: őket már elhagytuk, legalábbis, ami a marketinget illeti.
– Kik voltak a vezéralakok az átalakulás levezénylésében?
– A siker közös! Ám talán nem tűnök szerénytelennek, ha magam is megemlítem, hiszen 1995-től 13 évig elnöke voltam a hegyközségnek, igyekeztünk azokat a városi, vállalkozói támogatásokat elnyerni, amelyek segítségével külföldi tanulmányutakon vehettünk részt. Jártunk Franciaországban, Portugáliában, Olaszországban, Németországban, hogy csak a legnagyobb bortermelő országokat említsem. Ezeknek az utaknak volt egy másik hozadéka is, jelesül, hogy tíz napig összezárva utaztunk, nagyon sokat beszélgettünk, egymástól is rengeteget tanultunk. Ezek a túrák nagyon összerázták a csapatot.
– Különlegesnek számítanak az itt elterjedt fajtakóstolók is.
– Az elsőt még én rendeztem 15 éve, amikor a helyi bortermelők a mi pincékben gyűltek össze egymás kadarkáit megkóstolni. Mindenki elmondhatta, hol termett a szőlő, mikor szüretelték, hogyan dolgozták fel, mennyi ideig és hogyan érlelték, mik a bor paraméterei. Később a Bodri pincében kékfrankos, a Taklernál bikavér, az Eszterbauernál cabernet franc, a Heimannál merlot, a Fritznél pedig fehér fajták és rozék kóstolóit rendeztük meg, e kóstolóknak az óta is nagy a hagyománya a borvidéken. Az események nem borversenyek, mégis mindenki látja, érzi, melyik a jobb bor, a termelőtől pedig rögtön megtudható, hogyan készítette az ízletes italt.

– Ez azért nem kevés, talán e munka elismeréseként avatta Szekszárd díszpolgárrá.
– Régi szokás, hogy a város odaítéli ezt a címet annak, akit megválasztanak az év bortermelőjének. Tavaly én kaptam a megtisztelő címet.
– Az előbb említett tapasztalat egységesítette a borvidék termelőit?
– Legalábbis mindenki egy irányba tart, ami nagyon fontos volt a fejlődésünk szempontjából. Így jutottunk el oda is, hogy a bikavért, a kadarkát és a kékfrankost egységes palackban kínáljuk a fogyasztóknak.
– Nagyon sok a tehetséges, ifjú borász is a borvidéken. Megtalálják a tapasztaltabb és a fiatal bortermelők a közös hangot?
– Együttműködünk, persze nem nehéz a helyzetünk, hiszen sok esetben a tapasztalt borász gyermeke jár a szülő nyomdokain. A fiatalok külön is összegyűlnek, de az ő közös tapasztalataik visszaköszönnek az „öreg” borászok munkájában is.
– Milyen mértékben változtak meg a fogyasztói szokások az elmúlt tíz évben?
Nagyon megnőtt a kereslet a rozék iránt, leszögezhetjük, hogy abból sokkal többet kell készítenünk, mint korábban.
– Kell egy borásznak figyelni, mit kedvelnének inkább a fogyasztók, vagy inkább diktálja ő a divatot?
– Egy biztos: olyan bort kell készíteni, amit megvásárolnak, amit szívesen fogyasztanak. Az is megállapítható, hogy egyre többen, több féle bort fogyasztanak, ami arra ösztökéli a termelőket, hogy sok féle bort készítsenek. Igyekszünk minden igényt kielégíteni.