A Terra Pannonia felségjelzésű termékekkel bár szupermarketben is találkozhatunk, a balatonfenyvesi főhadiszállás mégis egészen más élményt jelent. A Terra Pannoniát előállító Hubertus Bt. ugyanis itt, Somogy megye Balaton-parti területein, egy hatalmas, céges birtokon nevel állatokat – vörös és fekete aberdeeni angus marhákat –, amiket aztán helyi éttermében asztalra is tesz. Aki igazán jó minőségű, fenntartható gazdálkodásból származó és ellenőrizhető eredetű steaket akar enni, ide egyszer feltétlenül látogasson el.

A fentiekből már kiderülhetett az olvasónak, hogy a Hubertus Hof Landhotel éttermének különlegessége, hogy saját nevelésű marháik húsát szolgálják fel. A húsokat akár magunk is kiválaszthatjuk az előtérben álló érlelő hűtőből, ahol testrészek szerint, különböző méretben sorakoznak a tányérra valók. Mielőtt a vacsoraélményt fölidéznénk, érdemes arról is szót ejteni, pontosan mi is ez a helyszín!

A Hubertus Hof ugyanis nem csak húsmarhákra szakosodott: maguk sajtolják a földjeiken termelt repce olaját, és készítenek lekvárokat is. Ami pedig nem saját nevelésből-termesztésből kerül az asztalra, azt is a szomszédból szerzik be: a pisztráng tapolcai, a baromfi és a tojás a becsehelyi Varga Szárnyasé, a mangalica Káptalantótiból érkezik, a tej a Sümegtejé, a sajt pedig a Boronkai Sajtmanufaktúra remekműve – egyszóval minden a régió sajátja.

A Hubertus Hof Landhotelt Szent Hubertus, a vadászok védőszentje alapján vadásztanyának is gondolhatnánk, ám érdeklődésünkre gyorsan kiderül, hogy erről szó sincs. A cégnek már 6 éve nem foglalkozik vadásztatással, vendégköre sem az ide érkező honi és külföldi vadászokból kerül ki. Amíg ott voltunk, egyébként további három asztalhoz érkeztek vacsorázni vágyók, az egyikhez német turisták ültek le. A megélénkülő forgalom ellenére a szerviz végig figyelmes és gyors maradt, különösen is értékeljük azt, hogy jó ajánlások mellett minden kérdésünkre pontos választ kaptunk.

Mi még a közelmúltbeli étlapváltás előtt kerestük fel a helyet, jóllehet, azok a fogások, amelyeket végül rendeltünk, állandó tételek a változó kínálatban. Mint utólag megtudtuk, lényegében a három legkelendőbb ételt választottuk. Az étlap változatos, de nem túlságosan szerteágazó és sokféle – ez szinte mindig egyfajta minőséggarancia. Az első részt a 21 vagy 31 napig szárazon érlelt marhahúsokból készített fogások teszik ki, majd két-két előétel, leves, saláta és desszert, néhány főétel (egy-egy hal, vad, csirke és sertés mellett néhány marha) alkotja a menüt.

A belső tér, ahol ezen a szeles, nyárból őszbe forduló napon mi is meghúzódtunk, szépen rendben tartott, könnyen átlátható, letisztult és egységes berendezést kapott. Semmi túlzás. A fonott széket általában nem szeretjük, de itt egységesnek érezzük a természetközeliséget magának valló hellyel. Igényes, modern zene szól halkan. Hidegebb napokon talán a sarokban található kandallót is begyújtják. A pálinkákat hűtőben tárolják – kezdésnek a Zimek sárgabarackja szuper. Az italok ára nem extrém magas.

Még az edukációra is hangsúlyt helyeznek. A bárpult melletti falon függ egy tábla, amelyen a vendég megtekintheti a szarvasmarha húsrészeit.
Konkrét tervvel érkeztünk, már napok óta a kétszemélyes Nagyberek angus steaktálra fájt a fogunk, de a hidegben a húslevesnek nem tudtunk ellenállni. És milyen jól tettük! A tartalmas, sötét színű lét korianderrel, julienne-re vágott zellerrel és sárgarépával tették még ízgazdagabbá, amelybe meglepő módon a bajai halászléből ismert gyufatésztát főztek. Nagyon tömény aromavilágú, sötét arany, átlátszó, finom lét kaptunk, amiben a marhahús zamatos volt és puha.

Összességében a levest kicsit melegebben is el tudtuk volna képzelni – de ez már csak a mi ízlésünk és talán az időjárás is közre játszott. Ritka jó levest kaptunk, nagy kár lett volna kihagyni.

A hatalmas, forró, ovális tálon négy különböző angus hús érkezett, összesen 80 deka, mindegyik más-más része az állatnak: koronahús, nyak, onglet, hátszín. (Utólag érdeklődtünk, milyen sorrendben lett volna érdemes elfogyasztani a húsokat, szerencsére ösztönösen ráéreztünk a helyes – fent olvasható – sorrendre.) Aki szereti a steakeket, itt jól fogja érezni magát, fenséges a húsok ízkavalkádja. Persze, a hátszín az abszolút legjobb.

Érdekesnek találtuk, hogy a húsokat nem sózták és borsozták, natúr szervírozták, de ízlés szerint pótolhattuk, ízesíthettük a Peugeot őrlővel (külön jó pont!) a húsokat. Egyben mindez arra is lehetőséget biztosított, hogy a húsok ízét mindenféle behatás nélkül is megkóstolhassuk, illetve összevethessük egymással.
Köretnek, még a hatalmas tálon temérdek grillezett zöldség és steakburgonya érkezett, a húshoz képest kicsit sósabban, mint amit talán vágynánk, és további háromféle szószt is lehetett hozzá mártogatni: házi ajvárt, jus-t és kéksajtos mártást.

A tálhoz külön is érkezett egy-egy tál saláta: keserűsaláta alapon savanyú uborka, paradicsom, és piros kaliforniai paprika borecettel és olajjal leöntve. Remekül harmonizált a tál elemeivel, sőt, magában is megállta a helyét, hiszen az öntet kiemelte, és nem elvette a zöldek izét. Jó volt a koncepció, hogy a meleg ételt hideg, és könnyen emészthető friss saláta egészítse ki. Helyi bort választottunk az étel mellé: a Légli pincétől egy 2020-as boglárlellei merlot-t. Tökéletes a húsokhoz.

Derekasan elfogyasztottuk a(z akár három személyre is elegendő) kétszemélyes tálat, de hiába lélegeztünk már tüdőcsúcsba, a desszertet nem lehetett kihagyni. Bereki galuskára esett a választásunk, ami mint kiderült, egy azóta nyugdíjba vonult szakácsné receptje alapján készül több évtizede, így mára akár helyi specialitásnak is nevezhetjük.

Meglepő módon pohárdesszertként érkezik, nagyon könnyű, lágy, nem túl édes finomság, amelyben piskóta, málna és angolkrém található. Méltó zárása volt ennek a pompás vacsorának.