Ismét végigkóstoltuk a Balaton-felvidéket: jártunk étteremben, borászatban, cukrászdában. Találkoztunk fantasztikus hamburgerrel, közepes és túlsztárolt hellyel, hangulatos terasszal, szívszorító történettel, fegyelmezett munkával, mesés panorámával, és olyan zöldborsófőzelékkel, ami után felnyögtünk.

Zánkára, a Neked főztem Gasztrokocsmába már rég el szerettünk volna jutni, mert csupa jót hallottunk a helyről. Ebből az lett, hogy nem is egyszer ültünk le az étterem hangulatos teraszán, ahol a tanúhegyek távoli sziluettje, és a közeli református templom tornyának árnyéka teszi feledhetetlen élménnyé az ebédet, vacsorát.

A Neked főztem saját meghatározása szerint a Balaton-felvidék őstermelőitől beszerzett, szezonális alapanyagokból, frissen készít ételeket. A név ne tévesszen meg senkit, a helynek semmi köze az italmérésekhez, persze finom borokat lehet kóstolni, nekünk a Káli Kövek borai nyerték el leginkább a tetszésünket. Elismerésre méltó, hogy jobbára környékbeli pincészetek boraival operálnak, egyik jobb, mint a másik. Ahogy a sárgabarack- és a bodzaszörp is.

Első alkalommal gyakorlatilag csak azért kerekedtünk föl Budapestről, hogy megkóstoljuk az ismerősi körben legendaként emlegetett cukkinifőzeléküket. Fájdalom, hogy amikor beültünk, éppen az nem volt az étlapon. Volt viszont más: mentás zöldborsófőzelék falafellel. Minthogy lelkileg és ízbéli vágyakban egyaránt „zöldre” voltunk már hangolódva, egy percig sem volt kérdés, hogy bizalmat szavazunk a borsónak. Őszintén? Főzeléktől ilyen boldog még nem voltam! Az íze, állaga, színe és tálalása egyaránt tökéletes volt, az adag pedig abszolút kielégítő. Felnyögtünk az első falatoktól.

Kértünk még grillezett kecskesajtot is céklával, őszibarackkal és zöldségcsipsszel. Pazar választásnak bizonyult, akárcsak a kacsacomb lencsével, gombákkal, zöldborsóval, és reteksalátával is.

Utóbbi hosszú csíkokban a húsra halmozva érkezik, az üvegtésztaszerű küllem és a ropogósan üde textúra egészen zavarba ejtő. Az egész fogás könnyedségét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy az időnként föltámadó szél olykor huncutul meglebbenti a zöldségcsipszeket és csírakunkorokat a tányéron.

Látványnak sem utolsó, de az íze kimondottan karakteres. A kacsacomb diós nudlival, szilvával, ringlószilvavelővel, krokettal és sült fügével ugyancsak szíven talált bennünket, különösen a szilvavelő és fűszerezése. Hogy a hús tökéletes állagú, azt már kár is megemlítenünk, természetes dominanciájával is a tányér szerény, csapatjátékos eleme maradt. Remek összhatás.

Rendeltünk húslevest is vargányás raviolival: a lé erőteljes, kellő mennyiségű hússal, a töltött tészta ízletes. A desszertek közül már az étlapról kedvenccé vált a túrógombóc, pedig akkor még csak a képzeletünkben élt.

Első találkozásunk vele viszont olyan meghatározó élmény lett, hogy a legközelebbi ottjártunkkor is kikértük – egyszer sem kellett csalódnunk! A tiramisu szintén remekelt, öröm volt átadunk magunkat pár falat Mediterráneumnak.

Vászolyban a Zománc Bisztrócska nevével ellentétben egy hatalmas hely, nagy terasszal, jó hangulattal, amin némiképp rontanak a folyamatosan az asztalok körül repdeső legyek.

Átlagos kiszolgálás mellett kérünk kéknyelűt a Dobositól: jó választás, egyébként is öröm, hogy a hely jobbára környékbeli borokkal operál. Szerencsére az étterem étlapja sem regényhosszússágú, talán összesen nem kínálnak húsz tételt.

A minőség azonban – a Zománc körül keltett hájp ellenére – átlagos, nem hagyott bennünk maradandó élményt. A vadasmarha maceszgombóccal korrekt adag, de ezért biztos nem térnénk vissza, az erdei gombás vadragu tagliatelle-val szintén rendes adag, ám ezen kívül semmi extra. Átlagos tészta, kissé, fűszeres zsíros raguval.

A tihanyi Malackrumplit egyszer már teszteltük, nagyon kedvező benyomásokat szereztünk, ezért úgy döntünk, visszatérünk. A tulajdonos, Járosi Tamás tragikus elvesztése hatalmas sokkot jelentett az étterem munkatársainak, azonban ez a minőségen egyáltalán nem érezhető. Régi vágyunk volt, hogy a kínálatból kipróbáljuk a ház hamburgerét. Egyöntetűen állítjuk: mindketten életünk hamburgerét fogyaszthattuk el az étteremben, pedig igen szeretjük, és rengeteg helyen kóstoltuk már számos ízesítésben.

Amikor megérkezik asztalunkhoz, a frissen készült húspogácsa szinte él a buciban: forrón serceg, pulzál, lüktet, és a lüktetés ütemére másodpercenként önti el csillogó szaft a rétegek közül kikandikáló, tekintetmágnes felületeket… mígnem egyszer csak folyni kezd. Az illatos lé lassan csordul le, az első cseppet követve további löketek teszik apró csatornává a hús fluid esszenciáját. „Foodporn” – formálom gondolatban már sokadjára a szót: az egyetlen adekvát kifejezést, ami e pillanatban eszembe jut, és ami életemben most először nem tűnik túlzásnak egy asztalnál.

Végül szalonképesebb vizeken maradva hangosan csak annyit mondok: könnybe lábadt a szemem a gyönyörűségtől. Az íz pedig! Felfoghatatlanul finom a hús, kompakt a körítés, a mellé kínált sült burgonya és káposztasaláta ugyancsak rendben van.

Az édességnek persze marad némi hely, és de jó, hogy nem hagyjuk ki, mert a brownie és a sült túrótorta is pompás választás, méltó befejezése az ebédnek, a remek kávéval egyetemben. Alig tudunk felkelni az asztaltól, de nem csak a hasunk lett tele, a lelkünk is, csupa nagybetűs hálával az élményért.

Balatonfüreden az előző körben már jártunk, a Sparhelt Bisztróban szerzett élményeinkről, ITT OLVASHAT. Ezúttal a Bergmann Cukrászdát keressük fel, amely szintén a mozgalmas parti sétánytól kissé távolabb, a villanegyedben található. A századfordulós épület kerítésén vicces tiltótáblákon akad meg a szemünk, mindjárt jobb kedvvel térünk be.

Nándor álma tortát kérünk, ami egy mogyorós, málnás, vaníliás sütemény, bár finom, nem feledhetetlen. A medvehagymás pogácsa friss, de átlagos, a fagylalt (erdei gyümölcs és csokoládé) az átlagnál jobb, de Füreden is találtunk már karakteresebb fagylaltokat.

A cappuccino és dupla presszó rendben volt. A Bergmann  kedves kiszolgálással és patinás miliővel együtt összességében pozitív, de nem átütő élmény.

Ha valaki pazar kilátásra vágyik, ahonnan a somogyi dombságig kémlelheti a tájat, ajánljuk a Laposa Borteraszt, ahol csupán ücsörögni is öröm. A panoráma mesés, a Balaton jelentős részét belátni, nem lehet betelni a vitorlások látványával. Megfizethető áron pár deci hűs bort simán megéri elkortyolgatni, nem fogja megbánni az utazó.

Teszteltük: a borozás után még megmászható és körbejárható a Badacsony! Ha pedig a kiránduláson megszomjaznánk, visszafelé is számtalan lehetőség van beülni még egy fröccsre.